🧿
Sok múlik rajtad.
Ez nem rágalom,
Csak hogy tudjad.
Testem zugai remegnek,
Szavaid hazug szépségei pedig
eltemetnek.
Szánalmas, tudom.
De versem sorait
Csak én olvashatom.
Sosem fogod ezt látni,
Úgy alakítom,
Ahogy akarom.
Tetszésem szerint simítok
Végig rajtad
Újra,
És újra,
Míg végül
A halálodat nem kívánom.
Ördögi kör ez.
Ilyenkor az őszinteségem is
Szinte bekebelez.
🧿
