honest love

6. fejezet

Katie

A hét további része gyorsan elszállt. Észre sem vettem, és már kedd volt, az indulásunk napja. Tegnap este Lottie nálam aludt, sokáig fent voltunk. Bort ittunk, filmeket néztünk és segített bepakolni nekem. Reggel közösen reggeliztünk pizsamában. Anyu szabadnapot vett ki, apu pedig ráért később bemenni az irodába. Sikerült úgy intézni, hogy ő vigyen ki a reptérre, így nem kellett tömegközlekednem sem taxiznom szerencsére. Reggeli után felvettem egy kényelmes farmert és egy sima fehér hosszúujjast. Lottie-tól kaptam egy búcsúajándékot, egy farmerkabárot kivehető béléssel, hogy mindig tudjam használni. Annak ellenére, hogy hétfőn már itthon is leszek úgy köszönt el tőlem, mintha legalább egy évig távol lennék. Chris segített levonszolni a bőröndömet az emeletről, így nekem csak azzal a hátizsákkal kellett foglalkoznom, amit a gépre viszek fel.

- Megvan minden kicsim? – kérdezte anyu amikor a cipőnket vettük fel.

- Hú, szerintem igen. De nem halok bele, ha itthon hagyok valamit – mosolyogtam rá kedvesen, majd magamhoz öleltem.

- Hiányozni fogsz ám nekem!

- De anyu, hat nap múlva érkezem! – nevettem fel.

Chris-től és Lottie-tól is elbúcsúztam, megöleltem még egyszer anyát és apával beültünk a kocsiba. Szerencsére nem volt nagy forgalom a reptérig, és egész jól elbeszélgettünk. Amikor megérkeztünk apu is kiszállt velem együtt és jól megszorongatott. Van egy olyan sejtésem, hogy kezdik elfogadni a felnőtté válásomat – végre. Megígértem apának, hogy amint megérkezek a hotelba jelentkezek. Aztán bementem a repülőtér épületébe. Feladtam a poggyászomat és becsekkoltam, hogy váróba tudjak menni és élvezhessem a DutyFree részleget. Jake-kel úgy beszéltük meg, hogy ha ideér akkor felhív, hiszen ő London belvárosából érkezik.

Vettem magamnak egy kávét és néhány magazint, majd leültem egy ablak melletti asztalhoz. Kivettem a határidőnaplómat is és csináltam egy instasztorit. Megnéztem néhány posztot, de nem találtam semmi izgalmasat. Ránéztem az üzeneteimre is, hátha valamilyen véletlen folytán nem kaptam volna meg az értesítést, de ott sem találtam semmit. Kicsit csalódott lettem, hiszen George-dzsal nem sikerült annyit beszélnem az elmúlt napokban, mint szerettem volna. Az utolsó üzenetét tegnap reggel küldte, hogy sok dolga van és majd jelentkezik. Átlapoztam a magazinokat, de nem merültem el egyik cikkben sem mélyebben, hiszen egy hét órás repülőút várt rám. Jake szerencsére nem sokkal később megérkezett, és ragaszkodott hozzá, hogy átbeszéljük a programot, még egyszer. Holnap viszonylag nyugis napunk lesz, körbejárjuk a pályát, Jake megmutatja nekem a motorhome-okat és a paddockot, vagyis azokat a helyeket, ahol a legtöbbet leszünk. Csütörtökön lesz a médianap, ami számunkra a legsűrűbb nap, mindenhol minimum tíz perccel hamarabb kell majd ott lennünk, hogy ne maradjunk le semmiről. Pénteken és szombat délelőtt a szabadedzések lesznek, utánuk miniinterjúk, majd később Jake kielemzi az eredményeket, nekem meg fel kell töltenem az oldalra a cikkeket. Vasárnap verseny, ezután szintén interjúk, amiket nekem kell majd begépelnem és korrektúráznom is, de ez ráér akkor, amikor már hazaértünk. Én hétfőn hazarepülök, Jake még marad néhány napot, hiszen még tesztelik a jövő évi gumikat és arról is kell anyagot gyűjteni. Mire végére értünk a programnak már szállhattunk is fel a gépre. Mielőtt bekapcsoltam volna a repülő üzemmódot a telefonomon, üzenetem érkezett. Boldogság töltött el, hiszen nem felejtette el, hogy most indul a gépem. Mosolyogva nyitottam meg George üzenetét.

George: Jó utat Gyönyörű! Mindenképpen írj, amikor leszállsz. Én csak holnap érkezem, addig vigyázz magadra! A hétvégén mindenképpen beszélnünk kell személyesen! 😉 <3