𝙴𝚗𝚘𝚞𝚐𝚑 𝚝𝚑𝚒𝚗? ↱𝚃𝚊𝚎𝚔𝚘𝚘𝚔↲

셋

"𝓐𝔃 𝓮̀𝓱𝓮𝔃𝓮̀𝓼 𝓪 𝓴𝓲𝓿𝓪̀𝓵𝓸̀ 𝓪𝓴𝓪𝓻𝓪𝓽𝓮𝓻𝓸̃  𝓮𝓰𝔂 𝓹𝓮̀𝓵𝓭𝓪̀𝓳𝓪"
✷ 　 ✧ . . 　 　　　 · + 　　　 　 ·　 * ✫ 　　 * ✷ ⊹ * ˚ 　　　 　. . + 　　　 　　· 　 ⋆ 　　　　　　 * 　　 　 　 . 　　 　　 　　 * . 　 　 . ·　 . 　 · 　　　 . 　 　 　 　 　 *　 · 　　　 　 . · 　 · + 　. 　 　　　　 · ** ˚ 　　　 　. . + 　　　 　　· 　 ⋆ 　　　　　　 * 　　 　 　 . 　　 　　 　　 * . 　 　 . ·　 . 　 ·

Keményen próbálkoztam a napokban, isten bizony megpróbáltam mindent még futottam is, de egyetlen dekától sem sikerült megszabadulnom.
Hogy a frászba lehet ez?
Olyan frusztráló! A kapcsolatunk Jihoonnal egyre jobban elmérgesedik.. Már nem is próbálom megjavítani, azt hiszem feladtam.

Talán most először érzem úgy, hogy már nem is érte van ez az egész. Már nem akarom, hogy elismerően nézzen rám, és arra sem vágyom, hogy újra gyengéden hívjon magához egy meleg, kellemes csókra.
De nem tudom utállni.
Valami nincs rendben velem mert egyszerűen nem megy. Bármit is tesz és bármit is mond, akárhogyan aláz és bánt egyszerűen nem tudom gyűlölni.
Ez talán azért van mert a saját magam iránt érzett undor és önutálat elszívja minden energiám.. Ki rudja?.. Vagy csak az a kis belső hang, az a késztető erő sugallja azt nekem (talán jogosan), hogy felesleges azért mást hibáztatnom amiről nem tehetnek.

Hiányzik Jimin. Tegnap mikor éppen a teljes káosz ködében úszott az elmém, egy óvatlan és gyenge pillanatban majdnem fel is hívtam. Yoongi szavai csengtek a fülemben, miszerint felvenné.
De aztán megláttam a névjegyzékben a szám felett Jimin édesen mosolygó arcát, ami még tavaly készült amikor együtt ellátogattunk az állatkertbe egyszerűen képtelen voltam rányomni a kis zöld ikonra. Nem akartam hogy az én nyomorult életemmel kelljen foglalkoznia, így inkább egyszerűen csak elmentem és vagy tíz percen keresztül folyattam magamra a hideg vizet miközben azon gondolkodtam mit is tehetnék még.

Összefoglalva ( ha Jihoon akcióit nem számítjuk bele, de azt már megszoktam.)elég eseménytelen és szürke volt ez az elmúlt pár hét.
Mintha egy láthatatlan fal választana el mindenkitől.
Hallom ha beszélnek körülöttem és talán néha válaszolok is, néha egy egy kamu mosolyt is eleresztek csak hogy ne kérdezgessék mi a baj.
Egyik szünetben mikor kimentem hogy elszívjak egy cigit még Yoongi hyungot is láttam, szerencsére akkor már befele igyekezett, ő nem vett észre engem.
Abban a pár másodpercben amíg beért az épületbe gyorsan végig pásztáztam a tekintetemmel. Igazán boldognak tűnt, testtartása egyenes, arcán egy kellemes félmosoly foglalt helyet. Ilyenkor általában mindíg elszokott önteni az a meleg érzés, amitől mindíg mosolyogtam, de akkor  egyszerűen képtelen voltam bármit is érezni, így csak tovább szívtam a stressz oldó bűzös füstöt.

Ma viszont végre itt a péntek. Ennek akár örülhetnék is, ha tegnap nem lett volna egy igazán caúnya vitám Jihoonnal. Már ha lehet vitának nevezni amikor az egyik fél részeg félig sem érthető mondatokat dobál a másik meg csak csendben várja hogy vége legyen. Nos lehet jobban jártam volna ha reagálok valamit, mert most ennek köszönhetően sajgó fenékkel és egy igazán feltűnő monoklival indulhatok az iskolába. És ami a legszuperebb az egészben időm sincs elfedni a foltot ezért aztán teljes pompájában hívja fel a figyelmet, aminek hatására amint átlépem az épület kapuját egy csomó kíváncai szempár vetül rám. Fel sem nézek inkább nehogy valaki leszólítson, de természetesen a "gyorsan és csendben elballagok innen" akcióm nem vált be..
Akkora hévvel mentem neki valakinek, hogy szerencsétlen nem bírta megtartani magát így ő a földre én pedig rá pottyantam.
- Áu bassza meg - nyögött fel alattam egy felettéb ismerős hang.
Fel sem kellett néznem hogy felismerjem Park Jimin hangját.
-Tae? - kérdezte meglepetten amikor (gondolom én) felnézett és meglátta ki miatt indult ilyen szarul a reggele, majd lassan felállt és engem is felemelt, ami meglepően könnyen ment neki~biztos sokat edzett mostanában~ gondoltam, majd mikor újra mostmár aggodalmasabb hangon, meg szólított kénytelen voltam rá emelni a tekintetem.
Amint meglátta az arcomon díszelgő pecsétet, elkerekedett a szeme, majd a szája elé kapva kezét sírós hangon kérdezett rá arra amire nagyon nem akartam válaszolni.
-Tae.. Ezt ő csinálta ugye?
Majd egy fokkal idegesebb hangon egy gyere velem motyogás után elkezdett valamerre húzni.

Már csak arra eszméltem fel, hogy a hátsó bejáraron át a dohányzó hely felé tartunk, ahol már Yoongi várt feltehetőleg eredetileg Jiminre.
-Hát ti meg? Csak nem szent a béke végre? - kérdezte mikor már csak pár lépés választott el minket tőle.
-Én sosem haragudtam rá. - jelenti ki határozottan Jimin, majd maga elé húzva emeli fel az állam, hogy hyungunk is lássa az arcom. - Én erre a kibaszott féregre haragudtam.
-Bassza meg. - nyögte és még a cigi is kiesett a kezéből. - Taehyung! Mit montam neked? A picsába is.
-Yoongi, Jimin ez nem az aminek látszik. Csak megbotlottam. - mondtam teljesen üres tekintettel, érzelmektől mentes hangon.
-Tae..gyere ide egy kicsit - mondta halk hanggal Jimin. Közelebb léptem hozzá ő pedig még közelebb húzva ölelt magához. - Olyan vékony vagy Taetae, nekem elmondhatod mi a baj. Tudod, hogy én mindíg itt vagyok neked ugye? Yoongi is itt van. Mondd el nekünk mi történik veled oké?
-Igen Tae itt vagyok én is-hallottam meg magam mögül egy mélyebb hangot, ami Yoongihoz tartozott, majd éreztem ahogy a hátamat kezdi simogatni, rá nem éppen jellemző gyengeséggel.

Akkor és ott úgy éreztem mintha kiolvadna a szívem abból a jeges magányból és félelemből szőtt burokból amibe pár héttel ezelőtt bele keményedett.
Záporozni keztek a könnyeim, levegőt is alig alig tudtam venni olyan erős zokogás tőrt fel belőlem.

Mikor kicsit jobban lettem és végre szóhoz jutottam bevallottam, hogy tényleg Jihoon vert meg, de semmi többet nem mondtam. Feleslegesnek tartottam.
Jimin felajánlotta, hogy ma délután amég Jihoon nincs otthon pakoljak össze és költözzek egyenlőre hozzá.
Beleegyeztem.
Nem tudom pontosan miért. Talán mert végre valamit éreztem vagy azért mert annyira hiányzott, hogy bármit meg tettem volna amire megkér.
Minden esetre miután haza értem és meggyőződtem róla, hogy egyedül vagyok előszedtem a fekete bőröndöm, majd kapkodva neki átam össze szedni a legszükségesebb holmijaim.
Egy bő óra alatt végeztem is, csak be kellett volna cipzároznom a táskát, de úgy voltam vele majd ha Jimin megjön értem megkérem, hogy segítsen ebben a számomra lehetetlennek tűnő feladatban. Egyből meg is írtam neki, amire egy oké és egy mosolygó arc volt a válasz.
Az órára lesve azt is láttam, hogy egész gyorsan sikerült végeznem mert a megbeszélt érkezési idejéig még volt kb fél óra.

Éppen le akartam ülni egy kicsit mert a pakolás jócskán lefárasztott, és egy kicsit szédültem is amikor meghallottam a bejárati ajtó nyikorgását.
Nem ijedtem meg, azt gondoltam csak Jimin az ezért hangosan ki is kiabáltam.
-Jimin siess, már teljesen kész vagyok az idegtől, azt sem tudom hogyan fogjuk lecipelni ezt a bőröndöt, nagyon nehéz.

Már hallottam is a lépteket, amik a szobám felé közeledtek, izgatottan vártam, hogy feltűnjön a legjobb barátom, aranyos mosollyal az arcán....
Azt hiszem jobb lett volna mégis kinéznem mielőtt megszólalok.
Jimin kedves mosolya helyett Jihoon idegbeteg, a méregtőt paprika pirosra színeződött arca jelent meg a látóteremben.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
𝚂𝚣𝚒𝚊𝚜𝚣𝚝𝚘𝚔! 𝙼𝚘𝚜𝚝 ,𝚑𝚘𝚐𝚢 𝚟𝚎̀𝚐𝚎𝚣𝚝𝚎𝚖 𝚖𝚒𝚗𝚍𝚎𝚗 𝚎̀𝚛𝚎𝚝𝚝𝚜𝚎́𝚐𝚒 𝚟𝚒𝚣𝚜𝚐𝚊̀𝚟𝚊𝚕 𝚎̀𝚜 𝚜𝚒𝚔𝚎𝚛𝚞̈𝚕𝚝 𝚒𝚜 𝚝𝚘̈𝚋𝚋𝚎̀-𝚔𝚎𝚟𝚎̀𝚜𝚋𝚎̀ 𝚏𝚎𝚕𝚝𝚘̈𝚕𝚝𝚘̃𝚍𝚗𝚘̈𝚖, 𝚐𝚢𝚊𝚔𝚛𝚊𝚋𝚋𝚊𝚗 𝚎̀𝚛𝚔𝚎𝚣𝚎𝚖 𝚖𝚊𝚓𝚍 𝚒𝚍𝚎 𝚒𝚜 𝚞́𝚓 𝚛𝚎̀𝚜𝚣𝚎𝚔𝚔𝚎𝚕.(•̀ᴗ•́)و
𝚁𝚎𝚖𝚎̀𝚕𝚎𝚖 𝚝𝚎𝚝𝚜𝚣𝚎𝚝𝚝!
𝙰 𝚜𝚣𝚘̈𝚟𝚎𝚐𝚋𝚎𝚗 𝚎𝚕𝚘̃𝚏𝚘𝚛𝚍𝚞𝚕𝚘́ 𝚑𝚒𝚋𝚊̀𝚔𝚎̀𝚛𝚝 𝚎𝚕𝚗𝚎̀𝚣𝚎̀𝚜𝚝, 𝚖𝚎̀𝚐 𝚗𝚒𝚗𝚌𝚜 𝚊̀𝚝𝚗𝚎̀𝚣𝚟𝚎! ت︎
𝙺𝚘̈𝚜𝚣𝚘̈𝚗𝚘̈𝚖,𝚑𝚘𝚐𝚢 𝚎𝚕𝚘𝚕𝚟𝚊𝚜𝚝𝚊𝚍!ᕕ( ᐛ )ᕗ
𝙴~♡︎