Mindenféle oneshot-ok könyve (Kérések Nyitva)

BokuAka/BoKuroo/KuroKen

Nos... Sajnálom, hogy nem teljesítettem jó néhány kérést, de ezeket attól még teljesíteni fogom a későbbiekben... amint időm, energiám, és tudásom engedi. Na igen...tudás... én magamat nem tartom egy tapasztalt írónak, aki az anyaggyűjtést mellőzve is tökéletes végeredményt tud produkálni... De próbálkozom és remélem, hogy ez munkáimon is meglátszik. Ez a fejezet egy igen különös oneshotnak ígérkezik, és ezt az sem segíti, hogy a Haikyuu nem egy rövid anime. Jó szórakozást! (+12)

٩(｡•́‿•̀｡)۶

Kenma szemszöge:

Épp az új játékomba merültem amikor ajtócsapódást hallottam magam mögött... Na megjött...

-Kuroo, megtennéd, hogy nem zavarod meg a kapcsolatomat életem értelmével?-kérdeztem szokásos unott hangomon.

-Ohh! Csak nem megzavartam valamit?-kérdezett vissza.

-Miattad vesztettem egy kört...

-Ne haragudj miatta...-Aww Kuroo ilyenkor olyan édes... mint egy ölelős mackó...

-Figyi Kenma... arra gondoltam, hoooooooooooooooooooogy-jajj ne... megint kezdődik a Kuroo-féle könyörgés, hogy mozduljak ki a szobából... Na ezúttal mit talál ki?

-.... miért nem megyünk át Bokutoékhoz, mondjuk együtt lógni-...de utálom amikor mindenhova magával akar rángatni... de azt még jobban mikor ahhoz a sráchoz... lehet, hogy csak féltékenység, de mindig is úgy gondoltam, hogyha én nem lennék Kuroonak, akkor ővele alkotnának boldog párt.... milyen irritáló egy gondolat...

-Jó, menjünk...-nem akartam egy hosszas győzködésben részt venni... nincs ilyenhez kedvem, így inkább útnak indultunk. Szerencsére nem laknak annyira messze Kurooéktól... mármint... ,,Szerencsére"? Most komolyan örültem ennek?

-Megérkeztünk! Csöngetek, jó?-erre csak bólintottam... nem szóltunk előre arról, hogy jövünk... az is lehet, hogy csak zavarnánk őket.

-Kuroo, menjünk inkább vissza!-szólaltam fel mielőtt megnyomhatta volna a csengőt.

-Mi? Miért?

-Mi van ha rosszkor jövünk? Nem szóltunk neki előre...

-Ugyan már Kenma, csak be akarod fejezni a játékot igaz?

-Hát... kétségkívül igazad van, de nem ez a fő oka...

-Hát már eljöttünk idáig úgyhogy nem fordulunk vissza a kis hisztid miatt!-ezzel karon ragadott és mindenféle előzetes csengetés vagy kopogás nélkül berontott az ajtón...

-Ha jól tudom Bokuto szülei éppen valami kirándulás-izén vannak oda, szóval ne aggódj, csak Bokutonak kell itt lennie-suttogta oda nekem, majd kezemet megragadva elkezdett maga előtt tolni. Mire átestem a küszöbön, de valami nem stimmelt... A csend... A mindig seggén megülni képtelen Bokuto biztos, hogy még akkor is idegesítően energikus amikor egyedül van a házában... De ha nem is, akkor is biztosan hallotta ahogyan Kuroo kicsapja az ajtaját, vagy az én esésemet, nem? 2 perc elmélkedés után Kuroo segített fel engem... valami különös van itt... én tudom, mert az összes otome játékban amit eddig kijátszottam így kezdődött az első 18+-os jelenet.

-I-izéé... Kuroo...

-Mi az Kenma?

-Se-semmi... menjünk, keressük meg Bokuto-t!

-Jó.-válaszolta szűkszavúan és furcsán nézve rám elindultunk beljebb a házban. Már egy ideje kerestük de nem igazán találtuk meg, így úgy döntöttünk, hogy benézünk az utolsó ajtón ami az emeleten volt (igen közben az emeletre értek). A hálószoba volt az. Mielőtt benyithattunk volna hangokat hallottunk... Én és Kuroo az ajtóra tapasztottuk a fülünket és hallgatóztunk. Mégis itthon van? De akkor miért nem reagált a jövetelünkre? Várjunk! Azt hiszem Akaashi hangját hallottam. Nem is tudom hogyan ismertem fel, de biztos vagyok benne, hogy ő az. Nem hallom tisztán a szavait... talán az előbb azt mondta, hogy ,,beteszem"?! Egyszer csak erőteljes morajlás hallatszott az ajtón túlról, majd mély sóhajtások... Ohh shit... szerintem nem a legmegfelelőbb pillanatban jöttünk. Összenéztünk Kuroo-val, majd elhajolva az ajtótól elpirulva léptünk le a házból...

-Én megmondtam, hogy rosszkor jövünk.-jelentettem ki.

-Mhhh-bólintott, de valami feltűnt nekem... Nem a zavartól vörösödött el... de akkor? Mitől?

-Kuroo... Minden rendben van?

-Nem mindegy az neked?!-förmedt rám hirtelen mire megijedtem.

-Gomenne, kicsit hangos voltam...-Vetette nekem oda flegmán ezt a mondatot. Valami gond van... már egy ideje együtt vagyunk Kuroo-val de így még nem viselkedett velem. Midig kedves, illedelmes és türelmes volt. Nem tudom kideríteni mi lelhette... Amikor idejöttünk még teljesen normális volt... Talán... Nem, nem, nem, csak a féltékenység miatt gondolom ezt... biztos, hogy nem! Nem lehet hogy...

-Kuroo! Válaszolj nekem kérlek!-elfordította a fejét.

-N-em le-het...-csuklott el a hangom.

-Sajnálom... Nem tehetek róla...-én itt már nem bírtam tovább és elfutottam.

-KENMA! KENMA!-utánam ordított de már ezt is alig hallottam. A világ eltompult előttem... Mióta?!... Mégis miért?!.. Hogy történhetett ez?!... Hova menjek? Egyáltalán miért futottam el?... ...az igazság elől? ...Hogy Kuroo Bokuto-t... nem... nem bírom kimondani... Visszaköltözöm anyámékhoz...

Kuroo szemszöge:

Nem is tudom melyik fájt jobban... a viszonzatlan szerelem, vagy ha te nem tudod más szerelmét viszonozni... egyszerűen kifosztottak lelkileg... mintha nem is tudnám hogyan kell érezni... ezek után már nem is tudnék bárki iránt is érezni... mindig Ő jutna eszembe...

-Ahh Kenma! Te fasz!-miért nem tudom elengedni... csak azért viszonoztam az érzéseit irántam, hogy ne menjen tönkre a kapcsolatunk, de időközben lehet, hogy beleszerettem... a francba Bokuto-val aki nem szeretett viszont... A francba Akaashi-val aki jobb volt nálam... A francba Kenmával, amiért... a-amiért... ...A francba velem mert hagytam, hogy az érzelmeim elvakítsanak Bokuto iránt... És nem vettem észre, hogy beleszerettem Kenmába. Nem tudom, hogy mi jön ezután, de minden mag fog változni... Minden.. Nem! Erre nem állok készen!

-KENMA!!!!!-ordítottam torkom szakadtából, és ennek következményeként krákogni és öklendezni kezdtem. Valószínűleg Bokuto is meghallotta... Mármint a BokuAka páros... Szerintem elhúzok innen, hogy legalább ők tudjanak turbékolni. Miért nem futottam rögtön Kenma után?! Szörnyű ember vagyok... Még a figyelmét sem érdemlem meg, nemhogy még megbocsájtson az érzéseimért és annak hiányáért. Hova is gondolok? Most azonnal utána megyek! Szinte biztos vagyok benne, hogy visszament hozzám a játékáért. Várj csak Kenma, visszaszerezlek!

Akaashi szemszöge:

-Boku... Mi volt ez a hang? Mintha valaki valamilyen nevet ordított volna...

-Ne is foglalkozz vele, foglalkozz inkább velem tovább...-ült fel. Én hallgatva rá folytattam a már vagy 10-perce tartó előjátékot.

-Akaashi! Nem bírom tovább, túlságosan horny vagyok!

-Jó, jó...

És aznap Bokuto-t begba- öhm... akarom mondani megszexuálták OwO