Mindenféle oneshot-ok könyve (Kérések Nyitva)

Eyeless Jack x Reader

Sajnálom, hogy az utóbbi időben nem voltam túl aktív a creepypasták terén, ezzel a ki oneshot-tal szeretném visszanyerni pár cp-fan olvasóm szimpátiáját... És lehet, hogy kicsit hosszú lett, de a kitartó rajongók elolvassák az egészet!

Egy pár kép (2) bele van építve a narratívába, tehát a történet részét képező hangulatfokozó elem, és nem akartam megúszni velük a leírást, csak szemléltetésképpen használom.

@Virag_666 kérte tőlem ezt a történetet, jó szórakozást az olvasásához! :3

☆ ～('▽^人)

Olvasó szemszöge:

Eszméletlenül fájt a fejem... Próbáltam kinyitni a szemem, de a homályból hirtelen szemembe világító fehér fény meggátolt eme egyszerű cselekedetemben... Ez itt a halál? De ki vár itt rám, ha nem isten és nem is angyalok?... Várjunk! Mégsem az! ~ Amikor sikeresen visszaszereztem a látásomat rögtön levágós lett, hogy én valamilyen orvosi-szoba-szerűségben fekszem egy műtő-asztalon... És mihelyst realizáltam helyzetemet, mintegy villámcsapásként ért az emlékek hiányának sokkja: MIT KERESEK ITT?! MIÉRT VAGYOK IDE KÖTÖZVE?! ~ elmélkedtem... Aztán beugrott egy emlékfoszlány:...

Flashback:

Végre megtettem! Elszöktem otthonról! Nincs több erőszak vagy bántalmazás! Mától szabad ember vagyok! Azt tehetek vagy mondhatok amit csak akarok, anélkül, hogy megvernének érte! ~ mit ne mondjak, nem a legideálisabb családban nőttem fel... szerintem nem is ragozom, úgyis csak untatnálak vele (hehe 4.-fal áttörés). Minél hosszabb távra terveztem a túlélésem, így útközben a ,,biztonságos'' új lakhelyem, a város-széli kihalt erdő felé, kiraboltam egy vegyeskereskedést... csak pár konzervet bírtam magammal hozni, de megérte, ez nem valami gyorsan romlik meg. Ráadásul kell az erő, hogy még több boltot rabolhassak ki a túlélés reményében...

De miért is akarok túlélni? Mi értelme van az életemnek, mikor semmit nem teszek hozzá az emberiséghez vele? Sőt még el is veszem azoknak az alvó/lusta biztonsági őröknek az állását akik akkor voltak felügyeletben amikor én épp... ~ ezek a gondolatok szállingóztak az elmém mélyén, és olyannyira elterelték a figyelmemet arról, hogy én most az éjszaka sötétjében egy gazos erőben bolyongok, hogy gond nélkül sikerült úgy lebaszódnom (pardon) egy dombosabb részről, hogy egy hatalmas nagy fejsérülést szenvedtem... csoda, hogy agyrázkódást nem kaptam...

Na igen! Így aztán jól fog menni a túlélés! Ráadásul egy igen felderítetlen erdőről van szó, amibe egy kempingező se tenné be magától a lábát, így kézenfekvő, hogy a lehorzsolt homlokom vérérnek illatát szállító gyenge szellőcske (na jó befejeztem a túlzásokat) ide csal valami ragadozót aki lassan, és a lehető legnagyobb fájdalmat biztosítva fal fel engem...

Bár ez a gondolatmenet abszurdnak hangozhat, mégis hallottam a reccsenő faágak hangját. Összeszorítottam a szemem. Valami nagy közelít, Irtózatos sebességgel. Nem akarom tudni mi az.Csak vessen már véget jelentéktelen életemnek. Egyszer csak megállt. Közvetlenül előttem. Továbbra sem mertem kinyitni a szemeimet, de az a valami nem tágított. Fölém magasodott, mintha engem kémlelt volna. Eltelhetett egy kis idő, mire rávettem magam: Lassan, apránként pislogva kezdtem nyitogatni szemeim... amikor megláttam azt a valamit... Nos, hogy is írhatnám le?

Mintha szőr,,, nem is! Toll borítaná testének felületét, a pofázata kissé kutyaszerű volt, de határozottan nem tudtam volna mihez hasonlítani, talán összevarrt bőr fedte azt? A testének alakja mint egy nagyra nőtt vaddisznóé, vagy bikáé. Két hátsólábán állva magasodott fölém, én alatta összekuporodva olyan 2-3-méteresnek tippelném...