– Megszállott vagy.
– Csak elhivatott.
– Ez csak egy festmény, haver. Jegyre megy, nem torokra.
Jinyoung csücsörített, és vállat vont, miközben becsukta maga mögött a műterem ajtaját.
– A modell – mondta lassan, áhítattal átitatott szavakkal. – Van valami a modellben. Olyan különös, olyan...
– Szürke – közölte Mark unottan. – Haver, az arcát nem tudom felidézni, pedig órákon keresztül azt bámultam. Túlreagálod.
Jinyoung mellkasa mégis elszorult, mikor rágondolt.
* * *
A fiú csintalanul mosolygott.
Az emelvényen állva nézett le rá, és az ajkán a mosolyt mintha Jinyoung keltette volna életre. A fiú habozva a festményre nézett, majd vissza a fiúra, és az a mosoly ugyanaz volt. Ugyanott hasította fel az ajkát egy árnyék, és ugyanott húzódott apró redő az arcán, ahol ő tegnap megfestette.
Pedig Jinyoung nem is emlékezett, hogy valóban látta volna az árnyékot, vagy látta volna a ráncot a fiú szájának sarkában; egyszerűen csak anatómiai ismereteit követve festette őket oda, ahol lennie kellett volna, ha képes lett volna látni a fiú színeit és azok játékát fakó bőrén.
És most, mikor a festék már rászáradt a vászonra, a modell arcán is ott ült az árnyék, és ott mélyedt a barázda, ahová ő azt tegnap festette.
Jinyoung nem bírta rávenni a kezeit, hogy alkossanak. Csak ült a széken, és megbabonázva meredt a modellre, aki huncutul, hívogatóan figyelte őt.
A fiú szeme élő kígyó volt, és úgy cikázott a testén, mintha ketté akarná roppantani. Jinyoung arca tüzelt a pillantása alatt, le kellett sütnie a szemét, úgy érezte, lángra kap.
Fekete. A fiú szeme fekete.
Ecset, festék, vászon.
Feketére festette a szemet.
Ecset, festék, vászon.
Vörösre festette az ajkakat.
Ecset, festék, vászon.
Arany csillanást húzott derekának erőteljes íve mentén.
– Jackson.
Jinyoung pislogott.
– Ez a nevem.
Jinyoung nyelt, bólintott. Hirtelen túl közeli lett, túl intim. A vásznán még meg sem száradt a festék.
– Tetszik ez a szín az arcodon.
Jinyoung nem igazán kapott levegőt, mikor a fiú becsukta maga mögött az ajtót.
* * *
– Ez már komolyan nevetséges!
Jinyoung ökölbeszorított kézzel állt, felháborodva meredt a vászonra.
Eltűntek a színek.
Az egész napi munkája, amikor is pezsgő lávafolyammá és lüktető jéggé varázsolta Jacksont, egyszerűen eltűnt!
A színei mintha kifakultak volna, eltűnt volna belőlük az élet, és már nem pezsgett és nem lüketett, és nem látta benne Jacksont sem, aki tegnap este izzó tűzzé változtatta a vérét.
ESTÁS LEYENDO
Színtolvaj [BEFEJEZETT]
FantasíaHallottak mendemondákat a Színtolvajról. Köztük jár, velük él, figyeli őket, és bár ott van mindenütt, mégsem emlékszik rá senki. Ránéznek, beszélnek vele, de mire elfordulnak, már el is felejtik, és soha többé nem tudják felidézni. Olyankor jön, am...