Egy dimenzió sem választhat el tőled (Gojo Satoru x OC)

Személyesen?

Mindig, mindig ugyan az a körforgás. Kora reggel az ébresztőm hangjára kelek,  jelezve hogy hétköznap van és iskola. Ez a hang közel sem kornyikáló. Mindig valami kellemes dallamra ébredhetek fel, amitől egy pillanatra el is felejtek minden rosszat. Nem mintha ilyen korán agyalni szeretnék bármin is. Szemeimet lassacskán kinyitottam, majd a hang irányába fordítottam a fejemet. Kezemmel a készülék felé nyúltam, hogy kikapcsolhassam a jelzést, amin a hajnali 5:30 felirat villogott. Visszafordultam a hátamra, majd lábaimat és karjaimat teljesen kinyújtva, nyújtózkodtam.  Erőt szedve magamon felültem az ágyban, majd finoman megtörölgettem a szemeimet egy ásítás kíséretével. A redőny le volt húzva, ám még is a hajnali fény utat tört magának az apró réseken keresztül, ezzel elérve hogy szemeimmel hunyorítsak. Két lábamat a földre helyezve, kikeltem a kényelmet nyújtó ágyamból. Lépteimet az ablak felé vezéreltem. Miután elég lelkierőt szedtem magamon, hogy megvakítsam magamat, felhúztam a redőnyt teljesen. A Nap sugara rettentően égette a szemeimet, ám miután hozzá szoktam a fényhez, egy nagyon szép látvány fogadott. A Napfelkelte. Az ablakot kinyitottam bukóra, hogy a szobámban lévő elhasznált levegő helyett, friss oxigén járja át a teret. Következő utamat a szekrényem felé vezettem, azon tanakodva, hogy mit vegyek fel. Nem mintha számítana, hiszen az összes ruhám vagy fekete színű, vagy pedig sötét árnyalatú. A választásom egy fekete szaggatott farmerra, valamint egy szintén ilyen színű Gojo Satoru mintás haspólóra esett. Gojo Satoru az én 2D-s szerelmem. Erős, magabiztos, megfelelő humorral és komolysággal rendelkezik és vicces elnézni ahogy néha beleköt egy diákjába, vagy kollégájába. Ezek mellet a külseje... a már szinte ezüsten pompázó hajkoronája, a szép világos sima bőre, a férfias alkata és a magassága. Na de a szemei... szebbek akár a legfényesebb égbolt, mint a legtisztább óceán. Egyszerűen gyönyörű! Olyan könnyen el lehet veszni bennük, akár éjszaka az erdőben egyedül.  Egyébként ha nyolcszor nem néztem már ki az animét, akkor egyszer sem. Persze egyedül néztem. Nem igazán vannak barátaim, sőt nincsenek is. Mindenki furának tart. Az egyetlen örömöm a mangákban és az animékben van. Valamint az esti sétákban, fülhallgatóval a fülemben, zenét hallgatva.

Szekrényem alsó részén egy kisebb fiók volt, amiből kivettem egy szintén sötét zokni párt és felhúztam a lábaimra. Következő uticélom a fürdő volt. A tükör elé állva viszont már nem tudom a rossz gondolataimat elterelni. Elég csak magamra néznem és látszik hogy nem igazán vannak vidám napjaim. Karikás szemek, néhol unott, néhol gyötört arckifejezés. A szemeimbe akaratlanul is könnyek gyűltek, pedig feltétlenül elszerettem volna kerülni, mert így még gyengébbnek érzem magamat. Amióta édesapámat elvesztettem, anyám már nem volt önmaga. Folyton csak alkoholt itt, illegális szereket fogyasztott és cigizni kezdett. Én ugyan nem folyamodtam ezekhez a dolgokhoz, de még is minden nap szomorú voltam. Édesanyám a sok szer miatt elhunyt és apa után ment. 

A 18-at betöltöttem már, így egyedül élek, a saját magam démonjával összezárva. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék a szüleimre és mindig csak azon jár az eszem, hogy utánuk szeretnék menni, viszont tudom hogy ők azt szeretnék, ha megtalálnám a boldogságomat és csak tovább élnék. Ezzel a gondolattal megnyitottam a csapot, majd a tenyerembe vizet engedtem és megmostam az arcomat.  Mikor felemeltem a fejemet, szőke hajtincseim a bőrőmre tapadtak a nedves felületnek köszönhetően. Törölközőmért nyúltam, hogy azzal a még fennmaradt vízcseppeket eltávolíthassam. A tükör melletti szekrényből elő vettem egy arcszínemnek megfelelő árnyalatú korrektort, majd a szemem alá kentem és egy apró kis pamaccsal eldolgoztam, ezzel elérve a karikák eltüntetését. A szürkéskék szemeimet megpróbálom mindig a szempilláim kihúzásával kiemelni. Utána egy kisebb fekete fésűvel nekilendültem az igencsak ápolatlan hajam helyrerakására.  A mosdókagyló másik sarkáról elvettem a fogkefémet, helyeztem rá fogkrémet, majd alaposan megmostam vele a fogaimat. A szokásos reggeli rutinom után a konyha felé vettem az irányt, hogy mielőtt elmegyek, bekapjak egy pár falatot. Miután ettem, visszaszaladtam a táskámért és a telefonomért a szobámba. Felhúztam a cipőmet és sietve indultam el a buszmegállóba, mert alig 2 perc és ideér. Csak imádkoztam hogy ne jöjjön előbb a busz, mert elég kellemetlen lenne, ha itt mellettem suhanna el. Ugyan kishíjján de elértem, majd a leghátuljára elsétáltam és ott foglaltam helyet. Az út oda 30 perc volt, amit fülhallgatóval a fülemben és a tájat nézve töltöttem el. A suli bejárata elé érve előhalásztam a belépőmet, amivel igazolom hogy ide valósi diák vagyok. Miután megtaláltam, bementem és felmentem a terembe.
A szokásos helyemre leültem és abban a pillanatban becsöngettek.