Egy dimenzió sem választhat el tőled (Gojo Satoru x OC)

Edzésterv

-Biztos hogy nem! -válaszoltam idegesen, miközben az egyenruhámat készítettem elő magamnak.

-De neki ez nem teher Shizuka! Amúgy is annyi pénze van, hogy az már kínzás. -válaszolta a barna, rövid hajú lány csípőre tett kézzel.

Az ágyamról felkaptam a ruhámat és szó nélkül elindultam a fürdőbe, ám oda is követett Kugisaki. -Akárhogy is nézel rám, a válaszom nem. -néztem a szemébe, a fürdőajtónak támaszkodva. -Nem húzom le a férfiakat. Majd veszek magamnak göncöket a fizetésemből. -fordultam vissza a helyiségbe és csuktam volna be az ajtót, amikor ő azt megfogta, ezzel megakadályozva a célomat.

-De Gojo-Senseinek ez olyan mintha csak elmenne egy sétára. Nekünk is ő veszi a ruhákat. -tárta ki az ajtót teljesen. -Amúgy is a fizetésed messze van még! Ugye nem gondoltad komolyan, hogy -mért végig. -ebben az öltözékben akarsz addig lenni?

Elfordulva tőle hirtelen bevágtam a fürdőajtót. -Majd még át gondolom, de most átöltözök!

Fel is vettem az egyenruhámat és a hosszú szőke hajamat, egy szoros copfba felkötöttem. Az öltözet teljesen jó volt rám. Kiemelte az alakomat és kényelmes is volt. Könnyen lehet benne mozogni, így megkönnyebbítve az edzést. Az első kis tréningem óta eltelt egy hét. Ez alatt Fushiguronál tisztáztam magamat és Yujitól bocsánatot kértem. A felrúgásaim száma lecsökkent, hiszen a többiek segítettek nekem abban, hogy hogyan használjam ki megfelelően a tehetségemet. Gojo ritkán jelent meg. Sőt, még a kollégium szoba kérését is átpasszolta Nanaminak. A sérülésem egészen rendbe jött. Már előre félek is a mai edzéstől. Egyikőjük sem fog velem kesztyűs kézzel bánni.

Egy üres palackért nyúltam, majd pedig a csapból engedtem bele vizet és azt szorongatva kiléptem a szobámból, hogy lemehessek edzeni. Az épületnek a harmadik szintjén kaptam szobát, hiába van itt kevés ember. A lépcsőn sétáltam le, amikor beleütköztem a zöld hajú lányba.

-Pont téged kerestelek. -szólalt meg. -Ma nem velünk fogsz edzeni.

-Akkor meg mégis kivel? -ráncoltam össze a szemöldökömet.

-Gojo-Senseiel. Ez az ő személyes kérése volt. -vont vállat. -Az aulában fogtok majd találkozni. -majd kezemnél fogva elkezdett magával húzni.

-Tudtam volna magamtól is jönni. -álltam meg mellette. Maki csak szó nélkül ki is illant, engem ott hagyva egyedül. Gojonak még csak nyoma sem volt. Leültem egy közeli székre és ott vártam.

Már vagy fél óra telt el. Karbafont kezekkel ültem ott, miközben a lábaimmal toporzékoltam. -Hol a francban van már? Hogy tud valaki ennyit késni? Esküszöm hogyha ideér jól elverem, de komolyan. -idegeskedtem hangot adva a gondolataimnak.

-Esélyed sincs ellenem kislány. -hallottam meg egy éles hangot mellőlem.

Ijedten odakaptam a fejemet a hangforrása felé és ott állt a fehér hajú. -Nyilván most ért ide. -mormogtam. Most nem az egyenruhájában volt, hanem egy sima szürke pólóban, és egy fekete melegítőnadrágban, valamint a kerek napszemüvege volt rajta. Zavaromban félre pillantottam. -Olyan ijesztő vagy.

-Miért? -értetlenkedett.

-Hát... -pillantottam rá. -Nem tudom. Mindig olyan hirtelen és észrevehetetlenül jelensz meg.

-Inkább csak figyelmetlen vagy. Szerintem bárki rád tudna ijeszteni. -vigyorgott.

Megforgattam a szürkéskék szemeimet. -Vicces hangulatodban vagy?

-Morcos valaki? -utánozta az én hanglejtésemet

-Ohh te kis... -szűrtem ki a fogaim között.

-Fejezd be ha mered, durcis királylány. -sétált felém szórakozottan, én pedig felálltam a székemből és egyenesen ránéztem.