Petőfi x Arany ff.

1. rész

Petőfi szemszöge

Éppen hazafelé baktattam az esőben, amikor megláttam egy alakot két hatalmas szatyorral esernyő nélkül.

Chh a paraszt! Használna inkább textil szatyrot nejlon helyett - gondoltam magamban. - Mindegy, eléggé szimpi azzal a szexuális bajuszával, segítek neki.

Oda is mentem hozzá.
- He, te! Segítsek? - kiáltottam rá egy férfias hátbavágás kíséretében.
-  Hát ledobom a hajam! Te az a savage író vagy a Petrovics, nem? - kérdezte.

Nézzenek oda, még egy fake rajongó...

- De, én vagyok az... dehát milyen fan vagy te ha még azt se tudod, hogy többé nem Petrovics vagyok, hanem Petőfi?
- Az Orbán Viktor kislábujja szemölcse a fanod, te sütőtökkel ütött! - bámult rám haragosan.

Hmm milyen vadító ezzel a bájosan kancsal tekintettel!

- Egyébként Arany János vagyok - mutatkozott be.
- Én Petőfi Sándor - válaszoltam.
- Hát azt tudom.

- Khömm khömm - krákogott egyet, miután már egy jó néhány perce a körme színét elemeztem.
- Rajul áll ez a kékes-zöldes-lilás szín - kacsintottam rá.
- Áhh, ne is említsd, tegnap az a szerencsétlen asszony a kezemre ejtette a hűtőt, amikor a dolgozószobámba vittük át.
- Várjunk csak, te nős vagy?
- Az, de ez a nő úgy néz ki mint egy eltaposott csiga.

Ejjha, milyen bő szókincse van. Most már aztán tényleg szerelmes vagyok.

- Lehetek a szeretőd? - kérdeztem hirtelen.
- Hmm... persze, legyél. De csak ha saras vagy!
- Ezt meg hogy érted, drágám?
- Mármint homokos - javította ki magát.
- Persze, gay vagyok asf. De igazándiból nekem is van otthon asszony, a Júlia, de hát ő egy leszbikus sztriptízbárban dolgozik. Elégge sus a szexualitását illetően.
- Akkor szeretők?
- Legyen! - feleltem.