Petőfi x Arany ff.

4. rész

Petőfi szemszöge

Amikor az én Jánoskám elhívott a Pilvaxba, azt hittem feldobom a pacskerom, olyan boldog voltam! Gyorsan be is nyomtam a magnóba egy kis Jojo Siwát, aztán pogózás közben kiválasztottam az oufittemet holnapra.

Egyszercsak Júlia rontott be a hálószobánkba.
- Kapcsold már ki ezt a ribancot, mondtam már, hogy nem szeretem! - sipította. Az ember azt hinné, hogy egy ilyen szép nőnek visszafogott, amolyan kawai természete van, de a valóságban sajnos egy igazi démon.
- De ez a kedvenc számom! - szomorkodtam.
- Hát azt pont lehányom - forgatta meg a szemét, amitől úgy nézett ki, mint egy fogyatékos kecske szakáll nélkül - Anygays, khmm, mármint anyways, mentem dolgozni! - tipegett ki a magassarkú csizmájában.
- Ha ezt te munkának nevezed... - morogtam.

MÁSNAP

Már igen régóta ültem a megbeszélt találkozó helyünkön, amikor betipegett János. Hát most olyan szexuálisra sikeredett megformázni a bajuszát, hogy ott helyben teherbe estem hatszor.
- Szervusz kedvesem - köszöntött.
- Hilihalihalihó - válaszoltam a kedvenc celebritymet idézve.
- Hogy telt a napod? - kérdezte.
- Nos, ez eddig igen jól, ha nem vesszük bele, hogy Júlia tegnap a bárban úgy berúgott, hogy mire reggel felkeltem körbe volt hányva az egész lakás, és órákig kellett takarítanom - panaszkodtam.
- Ezt sajnálattal hallom, drága Sanyikám - simogatta meg a karom, amitől olyan színű lett az arcom mint Narancsnak nyáron. Ettől a gondolattól viszont elkapott a hányinger, így kiszaladtam a WC-be okádni. Mikor visszaértem, János már a sokadik kör szivárványos bóléját iszogatta. Mikor azt is megitta, a feje egy roppant kecses mozdulattal az asztalra bicsaklott.
- Mhmkabhfkdnbd - nyögte.
- Hogy mondod, drága pufimufi felhőhabocskám? - kérdeztem a hátát simogatva.
- Szólj a pincérnek... - mondta. Tettem amire utasított. Amikor látta, hogy a kívánt személy megérkezett, felkönyökölt, hogy viszonylag jól lásson.
- Hozzon még szeszt! - kiáltotta. Erre a pincér úgy tarkón csapta, hogy lefejelte az asztalt, de a mozdulat hevével kiverte két fogát. A pincér gyorsan eliramodott, mielőtt János a fejére húzná a bólés poharát, de az én drága pufimufi felhőhabocskám úgy leitta magát, hogy csoda volt, hogy tud még beszélni.