Petőfi x Arany ff.

5. rész

Petőfi szemszöge

Ezek után inkább hazavittem Jánost. Amikor kiértünk a Pilvaxból, akkor jöttem rá, hogy nem is tudom hol lakik. Úgy döntöttem, hogy akkor inkább magunkhoz viszem, Júlia úgyis undorodik az idegen férfiaktól.

Már az utolsó lépcsőfordulóban ráncigáltam fel, amikor Bözse királynő állt meg előttem.
- Elnézést, arrébb vánszorogna? - kérdeztem illedelmesen.
- Nem - válaszolta egyszerűen.
- Miért nem?
- Mert nem.
- De miért nem?
- Mert nem.
- Akkor szarjál sünt - mondtam, majd egy határozott mozdulattal átlöktem a korláton, és végig néztem, ahogy zuhan a tizedikről. - Ez is meg volt, még sincs este - motyogtam. Amúgy nem értem miért mondják ezt az emberek, hiszen - mint az én esetemben - most éppen 2:24 volt.

Végre felértem az ajtónk elé. Kinyitottam azt, majd Jánost a hajánál fogva berángattam a fürdőszobába. Beledobtam a kádba, majd becsuktam az ajtót. A szobámba érve átöltöztem, és nem sokkal később mély álomba szenderettem.