Régi barát

🌟1. rész🌟

Jungkook szemszög:

Éppen ebédszünetem van az egyetemen és kicsit elkalandoztak gondolataim. Eszembe jutottak a régi szép emlékek, amikor is Yoongival még jó barátok voltunk. Tisztán emlékszem arra a sok hülyeségre amit együtt műveltünk, azokra a napokra amikor még minden a legnagyobb rendben volt. De aztán hirtelen minden rosszra fordult. Yoongit folyamatosan bántották azért mert meleg. Általában lelkileg de előfordult h testileg is bántalmazták az iskolában. A szülei is megutálták mert nem tudták elfogadni, hogy ő bizony nem a lányokhoz vonzódik. Yoongi ezek miatt depressziós lett és többször is bántotta magát, volt, hogy önygilkos akart lenni. Én próbáltam neki segíteni, de ő nem hagyta eltaszított maga mellől ezzel véget vetve egy 6 éves barátságnak. Azóta is mindig hiszek abban, hogy egszer majd találkozunk és minden helyre jön, újra barátok leszünk, talán kicsit több is....
Azóta eltelt 6 év én Busanban élek nagybátyjámmal, Kim Seokjinnel és párjával Kim Namjoonal. Ugyanis szüleim 18 éves kormban autóbalesetben meghaltak. Ebből a gondolat menetből a legjonb barátom hangja szakitott ki, ki nem más mint Kim Taehyung.

>Sziaaaa kooksi – ordibált Tae rámhozva a szivbajt.

>Halii Taetae. Milyenek voltak az eddigi óráid? – kérdeztem tőle, ugyanis nem egy szakra járunk. Ő művészeti szakra jár.

>Ohh olyan unalmas volt az összes, minden órán engem néztek ki maguknak a tanárok. Kezdem úgy érezni, hogy utálnak. – Mint mindig ordibálva mondta, hahh imádom ezt a gyereket, deee ezt az egyet utalom benne, hogy ő általában mindig kiabálva beszél és ezzel néha az agyamra megy.

>ahh ne is mond. Fárasztó volt nekem is a mai nap.
>Tae mit szólnál ha elmennénk holnap bulizni egyet, ugy is péntek lesz? Lehet talánál magad mellé valakit.

Tudni illik Tae-ről, hogy nagyon jol néz ki a lányok csak úgy futnak utána, de Tae is és én is melegek vagyunk. Ez a dolog kissé megnehezíti párkapcsolati dolgunkat.

> hmm okéé kook benne vagyok, de az utóbbit kétlem.

Ezután muszály volt elválnunk egymástól mert megszólalt az a rohadt csengő. Szóval megöleltem Taet és mentem a dolgomra.

Délután

Alig vártam, hogy végre haza érjek, már nagyon elvoltam fáradva. A tanárok agyborítóak voltak, szokásosan hozták a formájukat. Szinte mindenki dolgozatot iratott vagy feleltetett, mert az olyan jó dolog. Amikor hazaértem Jin azt mondta beszélni szeretnének velem. Ami igazából nagyon meglepett ugyanis nem nagyon szoktunk beszélni mivel alig vannak itthon. De nem panaszkodhatom rá hiszen nagyon jó nagybácsim, mindent megbeszélhetek vele és hasznos tanácsokat tud adni. Ráadásul be is fogadott magához amikor szüleim elhunytak. Lementem a nappaliba, hogy meghallgassam mit szeretne mondani.

> szia kook – kezdett bele Jin
> Ne akadj ki kérlek azon amit most mondani fogok – nem értem miért kéne kiakadnom, ahh na mindegy majd  megtudom.

> Nah szóval Namjoonal Szöulban kaptunk egy állást ami sokkal jobban megfizet minket mint a mostani de ahhoz, hogy ezt eltudjuk vállalni ott kéne lennünk a közelben. – itt elhallgatott és rám nézett én bolintottam, hogy értem amit mond, de van egy megérzésem mire akar kilyukadni.

> Nagyon sokat gondolkodtunk Nammal, hogy hogyan lenne a legjobb, de mindig odajutottunk, hogy ehhez bizony oda kéne költözni.– közölte szomorkásan

> Éreztem, de....de nekem itt az életem, a barátam itt az iskola. Én.....nem akarom itthagyni mind ezt amit itt felépítettem – mondtam ki nehezen ezeket a szavakat, már szinte sírva.

Tényleg nagyon rosszul érintett most ez a dolog. Végre minden jól ment lett egy legjobb barátom, a  baleseten is nagynehezen túl tudtam magam tenni, de ha visszamegyünk Szöulba megint minden szétesik körülöttem. Minden ami ott van a szüleimre fog emlékeztetni és, hogy fogom én ezt Tae-nak elmondani. Most őt is itt kéne hagynom? Mióta itt élek csak ő van nekem mint igaz barát.

> Tudjuk Kook. Néztük a te oldaladat is de értsd meg neked is jobb lesz igy legalább kicsit új környezetbe kerülsz te is. Lesznek majd új barátais és lehet valakivel össze is jössz. Tae-val majd rendeszeresen talalkozhatsz, nem kell örökre búcsút mondanod ennek a helynek.

> Legyen ‐ adtam be derekam, de én ezzel a döntéssel még mindig nem értek egyet. De azért ennyi idősen van annyi eszem, hogy nem verem ki a balhét és nem csinálok úgy mint egy makacs kisgyerek.

> De legalább annyit mondjatok el, hogy mikor?
> Jövőhéten szombaton indulunk - ismét szomorúan válaszolt. Van egy olyan érzésem, hogy ő sem szivesen hagyja itt ezt a helyet.
> Oké - válaszoltam szűkszavúan és felrohantam a szobámba.

Be borultam az ágyamba milliónyi kérdéssel a fejemben. Valószínű, sőtt biztos, hogy elaludtam mert amikor kikeltem az ágyból két órával később volt. Aztán eszembe jutott, hogy nekem még házit is kell írnom, ilyenkor este 8-kor mert én idióta elaludtam és nem csinaltam meg. Nah mindegy minél hamarabb neki állok annál hamarabb kész lesz.

1 óraval később

Végre kész vagyok ezzel a nyavajával, így egy óra után. Gyorsan elmentem lezuhanyozni és mostmár az ágyban fekszem. Gondolkozok, vajon milyen lesz megint ott? Lesznek..barátaim? Vajon mennyire változott meg azóta Szöul? Tae-nak, hogy fogom elmondani? Aztán eszembe jutott Yoongi, ismét. Vajon ott lakik még? Vagy egyáltalán él még? Emlékszik rám?
Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.
-----------------------------------------------------------

Sziasztokk!! Ez az első könyvem remélem tetszik nektek. A helyesírási hibákért bocsiii. 💕😅