Mindent az álmainkért

⁘Prológus⁘

⨳Yeona szemszöge⨳

Az én nevem Seon Yeona, 17 éves bölcs és szingli. Nos... ki gondolta volna, hogy szingli vagyok? Egy lány, aki éjjel-nappal a kedvenc fiúegyüttesét hallgatja a szobájába zárkózva -és azon kívül is- , viszont emellett eleget tanul ahhoz, hogy strébernek higgyék és nevezzék a saját iskolájában. Ráadásul félig koreai, félig pedig magyar származású. (Az emberek automatikusan elítélik az olyanokat, mint én. Kinézet és származás alapján.) Melyik eszetlen fiúnak kellenék én?! Elég csak rám nézni: barna haj, kék, húzott mandulaszem, normálisnak számító, de nekem nem megfelelő testalkat és máris pillanatok alatt elszáll az ép eszű ember kedve a látványtól. (Tisztelet a kivételnek természetesen.) Remélhetőleg ebből már bőven le lehetett szűrni, hogy az önbizalmam a földfelszínnel egyenesen párhuzamos...

És eltértem a lényegtől -ez is érzékelteti, hogy szeretek beszélni- , de folytatom is bemutatkozásomat: Magyarországon élek magyar származású édesanyámmal és szintén hibrid egyszem bátyámmal, Jaeminnel. Jaemin már egy 21 éves vén ló, aki a házunkhoz közeli sarkon lévő étteremben dolgozik...pincérként. Viszont, nagy álma, hogy séf legyen, akárcsak az étterem tulajdonosa. 

Most biztos a család egyetlen, hiányzó láncszemére, az édesapámra lennétek kíváncsiak igaz? Nos, az egy szintén hosszú történet, amibe ha belekezdek, sosem fejezem be. Lerövidítve elmesélem:

,,Anno - amikor én és a bátyám még tervben sem voltunk, és anyu is még csak középiskolás, átlagos 17 éves volt- az iskolájával együtt részt vett egy cserediák-programban, és ennek következtében csöppent a lehetőségek városába, a dél-koreai Szöulba...

Pff...Mint egy nyálas amerikai vígjáték kezdete nem?

...Tehát anya, apa családjához került vendégsébe. Ezalatt az idő alatt szépen lassan ,,összemelegedtek''. Mikor anyának haza kellett jönnie, a gerlepár kapcsolatban maradt (E-mailen keresztül, mivel még nem volt olyan fejlett az elektronika). Beleszerettek egymásba és -tudomásom szerint- apu úgy gondolta, meglepi anyukámat egy nyár erejéig, és megragadva a szabadidő lehetőségét (hiszen vakáció volt Koreában is), meglátogatta őt itt, Magyarországon. Anya elmondása szerint apának annyira tetszett az ország és a kultúra, hogy nem sokkal később ideköltözött...

Milyen romantikus...

Innentől kezdve nem nagy kunszt kitalálni a történet végét, de azért biztosra megyek.

...Először megszületett Jaemin, majd én követtem őt. Időről-időre  szüleink egyre többet veszekedtek, majd már odáig fajult a dolog, hogy egymáshoz sem szóltak, csak ha nagyon muszáj volt. Elváltak. Apa visszaköltözött Szöulba és soha többet nem hallottunk felőle. Ekkor én 1 éves voltam, Jaemin pedig 5. Mi (mint a család jelentős része) itt maradtunk Budapesten, és azóta sehová sem költöztünk.

Szép kis befejezés, mondhatom... Dehát egyszer minden elmúlik az életben.

Na de most már ténylegesen térjünk vissza rám (haha). Közvetlen természetemnek köszönhetően, sikerült ,,összeszednem'' 2 jószamarat az iskolámban, akiket imádok. De szó szerint...

Lisa szintén 17 éves és egy osztályba járunk, míg Seungmin egy évvel felettünk jár, vagyis utolsó éves (mi pedig utolsó előtti). 

Lisaról annyit kell tudni, hogy magyar, és őszinte típus...Nagyon. sokszor túlságosan is, de nem baljósan. Emellett kedves -de, csak azzal, akivel akar és megérdemli- megértő és egészen motiváló személy is egyben. Vállig érő, egyenes haja a frufrujával egy aranyos ,,kislány'' képét alkotja, kifogástalan stílusérzékével felkeltve az emberek figyelmét. Igen, a fiúkét is...

Seungmin pedig ízig-vérig koreai srác (nem mellesleg rohadt helyes és aranyos), ezért kicsit több lány bukik rá a kelleténél. Általában amelyik tetszik neki, azt megtartja, amelyik nem, azt általában én szoktam elhajtani Seungmin kérésére, mert neki nincs szíve ehhez. Nem arról van szó, hogy én lennék rideg vagy érzéketlen, de a  toxikus kapcsolat nem ajánlott senki esetében sem. Egy szó, mint száz, Seungnak van egy kicsiny úriemberes beütése, egy csipetnyi játékos tulajdonsággal megfűszerezve. (Anyám! Jaemin most biztos egy fakanállal verne el...)

Kísértetiesen összetartó hármast alkotunk annak ellenére, hogy mindhárman különbözünk egymástól. Talán ezért hozott minket össze a sors...hogy segítsük egymást és tartsunk össze minden bajban, jóban és rosszban. Ezt jelenti a barátság. Kitartani mellettük, cserébe pedig számíthatsz rájuk.