Mindent az álmainkért

3. rész

Az emberek (inkább tinik) csak úgy özönlöttek a kertbe és a házba is egyaránt, a zene bömbölt, a jobbnál jobb illatok egyre több éhes hasú diákot csaltak a grillező köré. A medence felszálló páráját színes ködként világították meg a választékos, lámpákból irányított fények, ezzel is egy fokkal jobb hangulatot ajándékozva az ünneplésre szánt éjszakának. Mindenki jól érezte magát, és ez talán még enyhe kifejezés is volt. Ugyanis felhőtlenül táncoltak, medencéztek, vagy csak lazultak a tűz körül. Hogy nyáron miért is ülnének a tűz körül? Jogos kérdés, de a közeledő vihar szerintem mindent megmagyaráz. Enyhén fújt már egy kis szellő, így, ha valaki nem házon belül, vagy víz alatt (megszokva a hőmérsékletét) tartózkodott, annak jól esett egy kis meleg.

Lisa egy kisebb társasággal beszélgetett egy koktail-os pohárral a kezében, a jakuzziban ülve, míg én a tűzhelytől pont elegendő távolságra lévő padon foglaltam helyet. Seungmin pedig... Nos fogalmam sincs merre lehet, de csak áldom az eget, hogy nem az egyik hálószobában fekteti már a 3. lányt. Én eddig csak egy felespohárnyi Soju-t és egy doboz sört ittam, és ami a legjobb, még nem vagyok részeg! És nem is akarok az lenni. De ahogy elnézem a helyzetet, ismét én leszek az a személy, aki a degeszre ivott barátait keresi meg a buli után, és támogatja haza őket. Igazi mintabarát vagyok nem igaz? Persze ezt nem csak azért csinálom, mert kötelességemnek érzem jó barát révén, hanem mert nem is igazán vagyok oda az alkoholért.

Amióta alkaholizmusba halt bele a papám -egy igen meghatáeozó személye az életemnek-, csak kivételes alkalmakkor iszom. Nyilván az is lenne a normális. Viszont volt egy időszakom, amikor akárki felajánlotta, én szívesen elfogadtam volna. Magyarán egyáltalán nem elleneztem az alkoholt. De mára már megtanultam, hogy nem mindig van jótékony hatása, és csupán csak pszichológia az egész. Elhiszed, hogy ha leiszod magad, majd megold mindent, közben meg csak az agysejtjeidet ritkítja meg. Fejben dől el. Ha fejben eldöntöd, hogy alkohol nélkül is túllépsz egy traumán, akkor menni fog. Viszont ha abba hitbe ringatod magad, hogy nem tudod nélküle feldolgozni, akkor ez fog rögződni az agyadban és már nincs vissza út, függő leszel. Ezek szerint papám nem volt erős lelkileg...

A körülöttem ülő társasággal egész jól elbeszélgettünk, majd egy hangos dörgésre lett mindenki figyelmes. Mint egy hangyaboly, úgy kezdett el az egész társaság a házba özönleni, vagy éppen a kerten keresztül a jogsival rendelkező diákok a kocsijuk felé. Megkerestem Lisat, majd karonragadva kezdtem befele húzni.

-Mi a gond Yeona?-kérdezte meglepetten. Látszott, hogy nincs teljesen magánál. 

-Ideért a vihar. Nem fogom hagyni, hogy beléd csapjon egy kósza villám!-mosolyogtam rá szórakozottan.
-Nem tudod, hogy Seungmin merre lehet?-váltott át aggódó tekintetre az arcom.

-Ööö, az előbb a konyhába láttam menni. Vagy nem is! Az emeletre. A nagy francokat! A nappaliban van. De nem mondom biztosra.-nevetett fel kínosan. Na igen... Erről beszéltem.

-Most jól figyelj! Megkeressük az elveszett báránykát, és felhívom anyut, hogy ameddig el nem áll a vihar, itt maradunk. Értünk jönni senki sem tud, az összes kocsi elhajtott már, taxi se és busz se jár erre, megázni pedig nem akarunk, szóval nem igazán van más választásunk.-hadartam el neki egy szuszra, miközben a konyhába értünk. Felfogni nem biztos, hogy sikerült neki, ezért vártam az értelmetlen kérdéseit.

-Okkké, de ki a faszom az a bárány akit keresünk? Összeszedtél valakit Yeona?-húzogatta szemöldökét, ám én csak egy fejrázással lezártam a témát és kerestem tovább Seungmint.

-Látod őt?-kérdeztem a kanapén ülő barátunkra, aki egy tök ismeretlen csajjal épp nyalták-falták egymást. Lisa bólintott, majd rám nézett.
-Ő ott Seungmin. Próbáld meg leszedni róla azt a csajt, én meg addig megkeresem Wonwoo-t, hogy el tudna-e minket szállásolni ameddig le nem zajlik a vihar. Rád tudom bízni ezt a felettéb bonyolult feladatot?-néztem mélyen a szemébe.

-Igenis kapitány!-emelte homlokához kezét, tisztelgésképpen. Ám én csak szemforgatva (de mosolyogva) léptem el tőle, és indultam az emeletre.

Felérve a lépcsőn (ahogy Woonie mondta), balra fordultam és elindultam a folyosón. Nem volt kivilágítva, így időbe telt, mire megszokták a szemeim a sötétséget. Elhaladva az egyik ajtó mellett, kinyílt, majd egy kéz szorított rá jobb csuklómra, és húzott be a sötét szobába. Nem vagyok egy ijedős fajta, ezért nem ijedtem meg, viszont meglepődni meglepődtem, nem is kicsit. Miután az a valaki becsukta mögöttem az ajtót, erősen neki is lökött a falapnak, ami nem tetszett, ezért én meg a mellkasánál taszítottam rajta egyet. Hallhatóan nem tetszett neki a tettem, ezért morgott egyet, majd visszaérve hozzámsimult teljes testével. Egyik kezével lefogta az enyémet, míg másik kezével az arcomat és a nyakamat kezdte el simogatni. Nem mondom, hogy nem esett jól, ezért nagyokat sóhajtottam tette közben. Viszont nyugtalanított a tudat, miszerint kurvára nem tudom, hogy ki a fasz tapiz engem egy koromsötét szobába zárva. Több se kellett, szabad kezemmel megfogtam kissé rövid haját, majd hátra húztam, ezzel kényszerítve rá, hogy hajtsa hátra a fejét.

-Mégis ki a pöcsöm vagy te heh?-köptem a szavakat.-És milyen jogon mered ezt tenni?

-Félix vagyok. De engedj már el szivi!-nyögte a fájdalomtól.

Időközben a szemem hozzászokott a sötétséghez, és halványan kirajzolódott a férfi alakja. És a villany kapcsoló is, szóval felkapcsoltam, majd az előttem álló hunyorogva nézett le rám.

-Mégis mi a faszt csinálsz?!-kérdezte felháborodva.-Kiég a retinám, a picsába is!

-Csippents egy kicsit vissza kicsi szívem! Ezt én kérdezhetném inkább nem gondolod?-rivalltam rá, mire meghúzva magát bocsánatkérőn nézett engem.

-Ne haragudj, nem téged vártalak, csak nem láttalak jól a sötétben.-dörzsölte meg a tarkóját, miközben egy kínos mosolyra húzta száját.

Így már tényleg más a helyzet, de ez sem nyugtat meg. Melyik szerencsétlen lányt várta volna így?!

-Tényleg nem akartalak megijeszteni.-dörzsölte meg tarkóját.

-Semmi gond, de máskor legalább szag alapján különböztesd meg az ,,áldozataidat". Egyébként Yeona vagyok, örvendek a szerencsének. Bármennyire is volt érdekes... -nevettem fel kínosan.
-Én is örülök! Mi járatban erre?
-Wonwoo-t kerestem, hogy megkérdezzem, tud-e biztosítani nekünk szállást, ameddig el nem áll a vihar. De nem találtam meg, mint látod.-húztam kínos mosolyra a szám.

-Nem te vagy az első, aki őt keresi. Ilyen ez a házigazda-biznisz.-mosolyodott el. Kicsit hasonlít egy óvodásra ezzel a fejjel, mindenesetre aranyos. De szerintem ezt már megkapta egy pár lánytól, ha nem, akkor 100-tól.

-Az biztos... Te is maradsz? Vagy ti is?-nem hinném, hkgy egyedül tölti az éjszakát a maradék pár órában...
-Ohh nem a barátnőmet vártam. Mindegy is... Most, hogy mondod, igen. Azt hiszem jobb ötlet maradni.-hát, én se kívánom senkinek a heves esőt.

-Remek! Akkor segítesz megkeresni? Nem igazán lehet kiigazodni ebben a házban... - forgattam meg szemeimet. Azért egy párszor tarkónbasztam volna szívesen a tervezőjét. Elvégre aki egy ilyet kitalál, nem igen foglalkozott a vendégek komfortérzetével.

-Hát akkor nem hagylak egyedül kószálni. Még a végén beránt az egyik ajtó ajtón egy idióta az éjszaka közepén, és elkezd tapizni...-húzta össze a száját. Alig bírta ki nevetés nélkül, de jól leplezte.

-Nem is tudom, ki lenne olyan elmebeteg.-ráztam meg a fejem ugyanolyan pajzán vigyorral az arcomon, majd fordultam sarkon és elém engedve Félixet sétáltunk vissza a folyosón.

Meglepett közvetlen természetével, az biztos. Ebből a pár szóból -amit beszélgettünk-, szűrve jófej lehet. Elég illedelmesen is kezelte a helyzetet, legalább bocsánatot kért. A külseje pedig... Viszonylag vonzó. Viszonylag? Dehogy is! Eszméletlen vonzó. Körülbelül 180-190 centi magas lehet (az én magasságomhoz képest magas), se nem túl erős, de azért nem is nyeszlett. Kék szeme csak úgy világít a sötétebb barna haja alatt, aminek a vége kékre(?!) van festve ombre stílusban. Nem mondom, hogy odavagyok érte, de nem dőlök be az elsőre tökéletes külsőnek. Nem volt még barátom, de nem hódolok be minden második jól kinéző pasinak. Az nem én vagyok. Jól meg szeretném válogatni, hogy kit választok magam mellé, még ha nem is örök életre. Nem vagyok a rövid kapcsolatok híve, sem az egy éjszakás kalandoké. Stabil kapcsolatra jobban vágyom, szerintem érthető, miért...

Uhh... 1320 szó. Remélem, ez már jobban tetszik, és köszönöm az eddigi vote-okat! Jó éjszakát!😘💜