A Szerelem Mindent legyőz? (IOV FanFiction) (BEFEJEZETT)

Köszönöm (18. rész)

(három héttel később)

Három hét telt el a beszélgetésünk óta. Bernadettnek igaza volt. Kornél rendkívül haragtartó. Kerestem, akkor is csak egyszerű sablonválaszokkal válaszolt, és nagyon hamar el kellett mennie. Tudom, tudom, hogy elrontottam, hogy talán végzetes hibát követtem el. Hogy nem hittem neki. Mindenesetre bízom Bernadettben, aki azt mondta, hogy előbb utóbb megkeres Kornél. De nekem kéne. Mert én rontottam el. Lehet, hogy me.g kéne lepnem? Egy kis kettesben töltött idő kéne nekünk? Nem tudom. De szeretném hogy megbékéljen.

- Kornél! Ébredj!- rázogattam meg a vállát, majd nyomtam a szájára egy puszit.
- Aludj még- húzott magára, mire óvatosan felkeltem, hogy ne üssem meg.
- Ébresztő- suttogtam a fülébe.
- Hanna!- pattant ki a szeme.
- Meglepetés- mosolyogtam rá.
- Szia- motyogta.
- Szia. Figyelj egy szörny voltam. Nagyon sajnálom. Nem akartam, csak valami akkor eltört bennem, és egy papucsnak éreztem magam. A szívem vezényelt, nem az agyam. Én, aki a racionális gondolkodás híve, a hirtelen érzelmeim vezettek. Nagyon sajnálom- sírtam el magam.
- Hanna, ne sírj édesem- kezdte simogatni a hajam, erre még jobban zokogni kezdtem.
- Annyira sajnálom!- bőgtem artikulátlanul.
- Gyere, mossuk meg az arcod- ölelte át (!) A derekam, és a fürdőjükbe vezetett többször egymás után megmostuk az arcom, de újra és újra rám tölt a sírás, de végül megnyugodtam.- Először beszéljük meg mindent, ami az elmúlt hónapban történt- mosolygott rám, majd gyorsan elment felöltözni.

- A hetekben csak árnyéka voltam önmagamnak. És tudom, hogy én rontottam el, de még nekem is kell szenvednem? A haragtartó mindenedet- ráztam meg a fejem.- Olyan aranyos voltál- mosolyogtam rá.
- Imádom a mosolyodat- suttogta rám nézve.
- Kérlek ne kerüljük a témát, oké?- suttogtam.- Meg kell beszélnünk, hogy minden újra harmonikus legyen közöttünk.
- Jó- forgatta a szemét.
- Ne forgasd, kiesik- szóltam rá.- Kinek fogok én mélyen a szemébe nézni?- tettem szívemre a kezem nevetve.
- Az Erős Pistának- nevetett Kornél, majd közelebb vont magához, és átölelte a derekam. Nevetve kezdtem csapkodni a vállát, mire még jobban magához húzott, és belepuszilt a nyakamba.
- Ez.. most az jelenti megbocsátasz?- néztem fel rá.
- Lehetségesen igen. Miért?- kérdezte.
- Köszönöm- öleltem meg szorosan.
- Mit?- nézett rám mosolyogva.
- Hogy megbocsátasz nekem. Hatalmas hibát követtem el.
- Figyelj, szerintem ezt túltárgyaltuk. Megbántottál, de megbocsátottam. Lépjünk túl rajta, oké?
- Rendben- öleltem még jobban magamhoz, és hosszan megcsókoltam.

- A szüleimnek házassági évfordulója van, így nincsenek itthon, Tomi még valamilyen koncerten van, úgyhogy hajnalig egyedül vagyunk- engedett be Kornél.
- Film?- kérdeztem.
- Film- bólintott.

Hogy az őszintén meg mondjam, egy pillanatra sem emlékszem a filmből. Valahogy... Más volt a hangulat. Kornél szorosan mellettem volt, valamilyen fura, fekvő-ülő pózban, és mivel átölelt, én is valahogy így voltam. A film kockák pörögtek, de én nem figyeltem, hanem gondolkodtam. Hogy ő vajon mit gondolhat. Kissé feszengtem. Aztán arra lettem figyelmes, hogy Kornél a nadrágom keresztül a combomat simogatta. Teljesen elvörösödtem, és szaporábban kezdtem venni a levegőt. A pulzusom is az egekbe szökött.
- Mi a baj? Nem élvezed?- suttogta, igen közel az arcomhoz. Arcán a féltés és a boldogság váltakozott, enyhe daccal keverve.
- De... Csak új még ez nekem- hebegtem.
- Ne félj- simította meg az arcomat, majd a kezét végigvezette a mellemen át, vissza a combomra. Szapora lélegzettel bámultam rá, hisz ilyenben még soha nem volt részem. Kornél még mindig kérdőn nézett rám, hátha mondok valamit, de egy szó sem jött ki a számon, csak az arcát néztem, miközben ő még mindig a combokat simogatta. Majd a másik kezével beletúrt a hajamba, és közelebb húzott magához, majd óvatosan, de szenvedélyesen megcsókolt. A kezemet a nyaka köré fonva viszonoztam a csókjait, amikkel egyre hevesebben látott el. Egy idő után megunta amit csinált, és apró puszikkal hintette be az arcom, és a nyakam, amire akaratlanul is elmosolyodtam (Mintha eddig nem mosolyogtam volna! :D). A keze a combomról a pólómra vándorolt, és a pólóm szélével kezdett játszadozni. Közben én a hajával kezdtem játszani.
Kornél  a csókjai között hirtelen felhúzta a pólómat, majd eldobta. Azonnal elvörösödtem, mert bár látott már fürdőruhában, ez most egészen más volt. A haját békén hagyva simogatni kezdtem a hátát, vagy az arcát, miközben ő két hosszú csók között végigpuszilta a nyakam, majd óvatosan felemelt, és ledöntött az ágyra. Elkezdte a mellkasomat puszilgatni, nagyon de NAGYON közel a mellemhez, a kezével a melltartóm lángját birizgálva levettem róla a pólóját, és végigsimítottam a hátát. Innentől nem lehetett megállítani minket. És szerintem nem is írom tovább (ohh, ha tudnátok milyen vörös a fejem ilyenkor...- írói szerk), mert ez után lévő dolgok csak ránk tarzoznak. De azt elmondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat.

Nagyon, de nagyon szeretem Kornélt ❤️