Miután apu lenyugodott, bevonultunk a szobámba, és Kornél trollkodásával, de felvettem egy videót a csatornámra. Utána meg leültünk beszélgetni, és hiába beszéltünk minden nap az elmúlt két hónapban, volt mondanivalónk midkettőnknek. :) Utána meg mondjuk majdnem elájultam, hisz Kornél csak úgy feldobta, hogy mit szolnék, ha mondjuk ma elmennénk vacsizni. Nem gondoltam volna ezt ki belőle, nem néztem olyannak, aki csak úgy részt venne egy romantikus vacsin. Teljesen odavoltam az ötletért, és elindultam a szekrényembe felfedezőútra (Ez úgy hangzott, mintha egész Narnia elhelyezkedne a szekrényemben :D), hogy rendes ruhát találjak magamnak. Kornél mindegyikre azt mondta, hogy csodásan áll rajtam (L), de én egyikkel sem voltam megelégedve. Hiába mondta Kornél, hogy csak pizzázni megyünk, én jól akartam kinézni, vagy legalábbis emberségesen. De végül feladtam, és megállapodtam egy leggingsnél, és egy sima pólónál. a hajamat csak kifésültem, és hagytam, hogy a vállamra lógjon.
Amúgy most miért beszélek ennyit a kinézetemről?? Azt hiszem előjött a lányos énem, amit utálok.... Upszi. :D
- Ugye lesz hawaii pizza?- kérdeztem hirtelen Kornélt, mire meglepődött.
- Szinte minden helyen van hawaii pizza Kicsim- húzott közelebb magához, miközben elmosolyodott. Várjunk csak. Ő most Kicsimnek hívott? Úrrristeeeeen- Minden rendben?- kérdezte, a viruló fejemre utalva és arra, hogy ugrálok, miközben fogom a kezét, így őt is rángatom.... upszi :)
- Igen- fejeztem be az ugrálást.- Csak boldog vagyok.
- A hawaii pizzától?- nézett rám furán.- Fura dolgok tudnak felvidítani
- Meglehetősen- bólogattam.- De tudod, hogy mikor ettem utoljára pizzát? Tavaly nyáron azelőtt, hogy anyu... meghalt- kezdtem könnyezni.
- Hé- ölelt át, mire belefúrtam a fejem a vállába, és még jobban sírni kezdtem.- Ne sírj. Hallod, Hanna? Ne sírj, oké?
- Azt hittem már túlléptem rajta- zokogtam.
- Soha nem fogsz rajta teljesen túllépni- suttogta a hajamat simogatva.- De majd könnyek nélkül fogsz majd tudni beszélni róla- mondta.
- Honnan tudsz ilyeneket?- néztem fel könnyes szemmel.
- Amikor kisebb voltam... Olyan hatéves- tűnődött.- Anya elvesztette az anyját. Az első pár hónapban sőt évben nem tudott könnyek nélkül beszélni róla... sőt, két évig gyászolta. Támogattuk őt, és három sírós év múlva már tudott bármelyik ismerősének könnyek nélkül beszélni róla. Még pszichológushoz is elmentünk vele, mert két hónapig nyugtatóval tudott aludni, és magát hibáztatta. Mint te, csak te neked nem kellett pszichológushoz menni. Ezért mondtam ezt- fejezte be.
- Hogy bírtátok ti? Azt, hogy egyfolytában ha szó jött róla sírni kezdett?- kérdeztem.
- Nekünk is fájt, de mi nem nagyon mutattuk ki. Bár ha jól emlékeszem, én annak idején sírtam, mert a nagyi minden jó kaját adott, így búcsúzhattam a sok csokitól, amit ő adott- kezdett el nevetni.- Bár akkor nem az olimpiára készülnék, hanem a legújabb milkára- tűnődött el, mire én is nevetni kezdtem.
- Elképzeltelek kicsiként, ahogy ördögi fejjel eszed a csokit, a takaród alatt, hogy anyudék ne vegyenek észre- mondtam, mire még jobban nevetni kezdtünk.
- Háát, ha jól belegondolok, akkor ez igaz- támasztotta a homlokát homlokomnak.- De most már nem ördögien eszem a csokit, hanem ördögien csókolok- vigyorgott rám idegesítően.
- Hülye!- csaptam meg a vállát.- Ez olyan idegesítően egoista volt, mint Nagy Márk a legtöbb interjúban- szóltam rá. (Na, most jön aztán a keveredés, figyeljetek :D- írói megj.)
- Ki az a Nagy Márk?- ráncolta a szemöldökét.
- Hát az, aki a gombászfiúkat nem hagyta békén... Meg az összes létező férfit, akire Beki azt mondta találkozott vele- hazudtam, vagyis ez a része még igaz volt- Beki ám nagy rajongód, sőt azt mondta szerelmes beléd- mosolyodtam el. Igen, itt volt a hatalmas lódítás, ugyanis átvettem Beki szerepét, vagyis magamról beszélek így... Asszem Nagy Márk lettem. Vagy Felmayer Dávid. Nem vagyok én ilyen egoista és nem akartam házasságot kötni a MacBookommal! Csak poszttraumás Nagy Márk szindrómám lett hirtelen. :D
- Aha- bólogatott.- Neked meg Reni nagy rajongód! Követ még instán is- mondta töprengve.
- Hé! Mióta nézegeted a követőimet? És mióta ismered az örökbe adott féltestvérem Rentai Renit?- kérdeztem.
- Hát, figyelj. Olyannyira hasonlítotok, hogy először hozzá mentem látogatóba, és a barátja majdnem leütött- nevetett.
- Már gyereke van. Három is. Meg férjnél van- idéztem fel.
- Tizennyolc évesen?- Hökkent meg.
- Mi? Dehogy, huszonhat éves- feleltem.
- Jaaa, az már reálisabb- bólógatott.
- Én már tökre régóta tudtam. Még anyu mesélte, hogy volt egy gyereke kb. tíz évvel előttem, de nem tudta felnevelni, és örökbeadta egy családnak, akinek nem lehetett gyereke, és megkapta a Rentai Reni nevet. Múlt hónapban kerestem fel, és tökre kiakadt- meséltem.- Utána meg felhívott, hogy köszöni, hogy megkerestem, és biztos hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, hiába idősebb nálam, és féltestvér- fejeztem be.
- Aha- bólogatott Kornél.- De mikor indulunk kajálni?- kérdezte, arra utalva, hogy már nem is arra tartottunk, amerre akartunk, hanem egy padon kötöttünk ki beszélgetve.
- Szerintem már nincs értelme elmenni. Teljesen elbeszélgettük az időt- néztem a telefonomra.
- Hát akkor ez a vacsi egyenlő egy faillal- vont vállat, majd hosszan megcsókolt.
Na, ilyet sem vártatok tőlem, ugye? Készülök az első SzJG FF-be ennek a Renis szemszögével!
Komiba, hogy mennyire lepődtetek meg! :D
ESTÁS LEYENDO
A Szerelem Mindent legyőz? (IOV FanFiction) (BEFEJEZETT)
Fanfic"Amíg nem ért vissza, addig zenét hallgattam, valamint felhívtam aput és a nagyit is akivel éppen moziba (!) Indultak. Lehet, hogy a végén még jó cimborák lesznek? A nagyi bezzeg azonnal elküldött, hogyha eljöttem egy hétre, akkor töltsem is a Kajak...
