Midnight teaching-Liam Payne ff.

Alkohol

-Oké, ez mégis mi a franc volt?-kérdeztem dühösen. Úgy tűnt Ester is ágyban volt már, mert a háttérben a szoba falára felragasztott képei látszottak, ő pedig pizsiben volt, akárcsak én.

-Micsoda?-kérdezett vissza szenvtelenül.

-Ez a kis szemrehányó üzenet, amit kaptam.-éreztem hogy kezdem elveszteni a türelmem, de nem akartam kiabálni vele.

-Az nem szemre hányás volt, csak az igazság.-közölte sértetten.

-Maximum a te igazságod.-vágtam rá indulatosan, de aztán inkább vettem egy mély levegőt és halkabban folytattam-Szerintem sokkal egyszerűbb lenne ha elmondanád és megbeszélnénk, mert nem értek hiszti nyelven.

-Nem hisztizek.-csattant fel, mire bólintottam.

-Oké, van valami amit elakartam mondani. Nos nem így akartam, de legyen. Elszámolok háromig és mindketten elmondjuk amit el kell. Rendben?

-Legyen. Egy.-mondta a szemembe nézve.

-Kettő.

-Három.

-A múltkori bulin részegen csókolóztam Zayn-el.-hadartam lehunyt szemmel.

-Azt hiszem bejön Mr.Payne, de mivel neked is, ezért nem akartam szólni.-mondta, mire azonnal kipattantak a szemeim.

-Mi?-kiáltottuk egyszerre.

-Féltékeny voltál rám Mr.Payne miatt?-tátottam el a számat.

-Smároltál a féltesómmal?-nézett a kamerába undorodva.

-Oké, akkor először ez.-sóhajtottam-Szóval igen. Tudom milyen Zayn, de akkor mindketten nos, eléggé eláztunk, nem az a "azt se tudom hol vagyok" , de azért nem mondom hogy szomjasak voltunk. És mind kiderült Zayn-re az alkohol egészen jó hatással van, tök kedves volt velem. Aztán hát...csókolóztunk. Aztán hazakísért. Természetesen csak sétáltunk. Minden nagyon szép volt, csak aztán reggel lett...ő meg olyan, mint régen. De nem gáz, megdumáltuk és simán haverok maradtunk.

-Ennek örülök vagy mi. És ez miért úgy adtad elő, mintha valami szörnyűség történt volna?-vonta fel a szemöldökét.

-Nem is tudom Ester...én az hittem...szóval azt hittem, hogy bejön neked.

-Jézusom, nem! Leah állj le,ez nem egy elcseszett tiniregény. Nem jön be a mostohatesóm. Sőt ő Zayn. Az az állat egyszer fogadásból leakart kapni egy kutyát, ami megharapta az arcát és a száját is annyira, hogy össze kelljen varrni. És ez nem egy pletyka, én is ott voltam. Sajnos. Szerinted ezek után valaha bármit akarnék tőle? Maximum egy névjegyet a sebésztől, aki össze varrta a sebet.-közölte halálosan komolyan, mire egyszerre nevettünk fel.

-Oké, azt hiszem meggyőztél.-nevettem-De Jézusom, nem hiszem el, hogy ezt komolyan megcsinálta.-szörnyedtem el és lehet, hogy ezért a pokolra kerülünk, de a szituációt elképzelve még jobban kezdtünk röhögni.

-Oké.-fújtam ki magam, mikor végre abba bírtam hagyni-És mi van Mr.Payne-el?-tértem át az ő témájára.

-Hát ja, ez van. Bejön. Mármint,mindenki mondta, hogy jól néz ki meg minden, de ő olyan kedves. És megértő, meg segítőkész. Olyan álom férfi. De persze tudom, hogy sose érdekelném. Mármint, én egy diák vagyok. Csak aztán láttam, hogy ti jóba vagytok. Meg mikor mondtad, hogy letegeződtetek, tök közvetlenek voltatok. És azt hittem te tudod, csak ignorálod, mert neked is bejön.

-Oké, szerintem már elégszer elmondtam, de akkor még egyszer. Nem jön be Mr.Payne. Ő egy kedves tanár, aki korrepetál, mert hülye vagyok matekból. Eldumálunk közbe erről- arról és ez részemről ennyi is.