Demon X Dukun [1. évad]

XII. │ Dukun Viadal

- Az első két harcos már a kapuknál várakozik. Hamarosan kezdődik az első párbaj!

- Az északi kapuban Takahashi Toshio, mások szerint az úgynevezett "Legbrilliánsabb dukun a földkerekségen" már készen áll az ellenfele eltaposására. Jelentkezési lapja alapján föld mágiát használ, és több, mint 60 démonnal végzett már.
A déli kapuban Matsuno Nori! Matsuno Nori 11 évesen már képes volt az erejét száz százalékosan irányítani. Ez az erő nem más, mint a víz, amelyet rengetegen még mai napig sem tudnak elsajátítani. Matsuno pontos démon öléseinek száma 341.
Úgy látom mindketten készen állnak, úgyhogy kezdődjön a párbaj!

- Hm... A hatalmas IQ szintemnek köszönhetően Matsuno könnyű ellenfél lesz. Pff.. még hogy 11 évesen? Minek néznek engem. Én már 10 évesen is a legokosabb voltam, nemhogy 11... Lehet, hogy teljes kontrolja van a mágiája felett, viszont nekem az agyam felett van, hisz amikor tényleges próbálkozok, a száz százalékát használom. - gondolta magában Takahashi.
- Érdekes... A legokosabb dukunt kapom ki elsőnek... Megmutathatom, hogy milyen fából is faragtak. Biztosan sok taktikát ismer, ezért kénytelen leszek kiszámíthatatlan és hírtelen mozdulatokkal legyőzni őt. Végre valaki, aki méltó ellenfél lehet számomra ez a rengeteg év után. - gondolta Matsuno, majd felvette a támadóállást - Elsőként is muszáj lesz közel kerülnöm hozzá. Ehhez a Süvítő Áramlat technikámat fogom használni, amivel képes vagyok akár 100 métert 1,5 másodperc alatt megtenni anélkül, hogy megerőltetném magam. Biztosan számít arra, hogy a közelharcot választom, ezért amikor a harmadik technikáját, azaz a Végtelen Futóhomokot használja, fellököm magam az én negyedik technikámmal, a Kirobbanó Gejzírrel és ezzel elkerülöm azt, hogy a futóhomok végleg elnyeljen és vesztemet okozza. Ezután biztosan meglepődik, de nem fog sokáig tétlen maradni, egyből a hetedik technikájához nyúl, nem is nagyon lesz más választása. Amikor ezt a hetedik technikát, azaz a Gyűrődő Hegységet használja, akkor én az első technikámmal, a Megállíthatatlan Folyam elpusztítom a technikáját, mielött még elérne engem. Hogyha minden a terveim szerint halad, a Hulló Esőcsepp Csapásommal képes leszek landolásom elött harcképtelenné tenni, ezzel  könnyedén bejuthatok a selejtezőbe.
- Már fel is vette a támadóállást?! De hisz még ki sem kalkuláltam tervemet ellene. Nem baj, nem véletlenül hívnak engem brilliánsnak, már csak a légzéséből is tudom, hogy mit fog tenni. Biztosan a közelharcot fogja választani, hiszen egyre gyorsabban veszi a levegőt. Látom a szemein, hogy okosnak képzeli magát, és valami nagyon egyszerű dolgot tervelt ki. Látom rajta, hogy meg van ijedve és minél több időt hagyok neki, annál ijedtebb lesz, hiszen tudja, hogy az én tervemet nem lehet legyőzni. - gondolta Takahashi, majd felvette ő is a támadóállást.
- Kezdődjön hát a párbaj! - kiabálta a kommentátor, majd egy zászlót meglengetett a bíró - Ez egy nagyon szoros meccs lesz, látszólag mindketten felkészültek. És már ott is az első technika! Matsuno villámgyors sebességgel száguld az ellenfele irányába, vajon mi lesz ebből? Látszólag Takahashinak ez nem tetszik, egyből a Végtelen Futóhomok technikáját használta, de várj... Valami más történt. Matsuno villámgyors reflexeinek köszönhetően a Kirobbanó Gejzír technikáját használta, ezzel elkerülve a futóhomokot!
- Eddig semmi sem ment a számításaim szerint! Mitévő legyek? Ennek a primitív dukunnak az ostoba terve annyira értelmetlen, hogy nem számítottam arra, hogy ezt használja. De ez nem probléma, hiszen a terveinek köszönhetően most a levegőben van és semmit sem tehet. Mekkora egy idióta. Arra nem számít, hogy az én gyűrődő hegység támadásom pont tökéletes ellene. Itt a vége, Gyökérsuno! - gondolta magában Takahashi, miközben a baltáját készítette a következő támadásra.
- Eddig minden a számításaim szerint halad. Mégsem vagy olyan okos, mint aminek hittelek. Belesétáltál a csapdámba. - gondolta Matsuno, majd készült az terve utolsó szakaszára.
- Úgy látszik izgalmasabb ez a harc, mint gondoltam! Takahashi készül egy technika használatára, de vajon melyik lehet az, és mit fog tenni ellene a levegőben levő Matsuno?! Takahashi nem vár egy másodpercnél sem tovább, egyből a Gyűrődő Hegység támadását használja. Vajon Matsuno kijut ebből élve? De mi ez? Egy hatalmas hullám indult meg a hegység felé. Áh, már értem! Ez Matsuno első technikája, a Megállíthatatlan Folyam! Erre még én sem gondoltam volna! Matsuno széttörte a hegyet azelött, mielött odaért volna hozzá. Ez hihetetlen!
- Most pedig vége, Takahashi. Az esőcsepp csapásomat nem tudod kivédeni. Készülj a vereségre!  - kiáltotta Matsuno
- Most, most vége az egésznek? Veszítettem? De hisz én vagyok a legokosabb... Senki nincs hozzám fogható. Nem hagyhatom ezt, valamit tennem kell. De hisz, ezt a technikát nem tudom kivédeni. Ha az eltalál, akkor meghalok! El kell futnom! Haza kell még érjek a családomhoz! - gondolta magában Takahashi, majd elkezdett hátrálni.
- Úgy tűnik vége a meccsnek! Matsuno mindjárt beviszi a győztes csapást. Mindenki készüljön fel, ez nagy győzelem lesz! - kiabálta a kommentátor.
Matsuno elég közel ért ahhoz, hogy bevigye a végső ütést. Készült lecsapni Takahashi-ra, de mikor a kard elérte volna Takahashit, Takahashi megbotlott a saját lábában, majd elesett. Ahogy elesés közbe meglendítette a baltáját, kiesett a kezéből és fejbevágta Matsunot.
- Hát... Ez elég gagyi volt... De hát... A nyertes, az nyertes. A nyertes Takahashi Toshio, a legbénább dukun!
- Minden a kalkulációim szerint ment. Biztosan meglepte ez a támadásom. Bár... Nem hibáztatom, ez a legváratlanabb támadásom, az Árny Fejszéje. Saját fejlesztésű technika, úgyhogy sosem halhatott róla. Egyszerűen nem volt képes rá felkészülni. Tényleg én vagyok a legokosabb! - gondolta Takahashi.
- Nem hiszem el... Nem kellett volna vele kikezdenem. Mindvégig úgy táncoltam, ahogyan ő fütyült, és én ezt észre sem vettem. Egy pillanatig sem kellett volna azt hinnem, hogy nyerésre állok. Mindvégig az ő malmára hajtottam a vizet. Tényleg ő a legokosabb dukun! - gondolta magában Matsuno.

- Áh, de szar meccs volt! Nem hiszem el, hogy képes voltam végigülni ezt a bénázást. Ez a gyökér csak azért nyert, mert megbotlott és szerencséje volt. Ezt utálom a legjobban... Amikor az az ember veszít, aki keményen megdolgozott a győzelméért. Ugyanez volt a teszteken is... Inkább kimegyek és nézem a madarakat, az izgalmasabb ennél a szánalmasnak sem mondható gyerekzsúrnál. - jelentette ki Akira.
- Na mi a baj, Duli-fuli.. Nem tetszik a műsor? - kérdezte Ryo.
- Maradj csöndbe Ryo, nem vagyok jó kedvemben és nincs kedvem szétverni a fejed...
- Óh igen? Akkor csináljuk jobb műsort odakinnt.
- Legyen úgy Yami, rendezzük le.
Ezzel elindultak kifelé, az aréna bejáratához.

Amikor odaértek, tettek pár lépést egymástól. Már felkészültek a verekedésre, amikor Miyu és Dallas megjelent.
- Miért kell már megint veszekednetek? - kérdezte Miyu.
- Megint ő kezdte - mondta egyszerre Ryo és Akira.
- Technikailag te kezdted Ryo, amikor Duli-fulinak hívtad - vágott közbe Dallas.
- Hát, de technikailag igazam is volt. - mondta Ryo.
- Amúgy is ez csak egy "baráti" erőfelmérés lesz. - erősködött Akira.
- Gyere Dallas, menjünk haza, addig is ezek lerendezik holnapra. - mondta Miyu, majd elkezdtett sétálni a Raiko-tér felé.
- Benne vagyok, amúgy is unalmas hallgati ennek a kettőnek a vitáját. - válaszolta Dallas.
Miyu és Dallas ezután hazament, Ryo és Akira pedig ott maradtak kettesben az aréna elött.
- Na, jól itt hagytak. Még mindig le akarod rendezni? - kérdezte Akira.
- Hát, már nem sok kedvem van hozzá. Menjünk mi is haza... - válaszolt Ryo.
Amikor már indultak volna hazafele, rengeteg fénysugár tört ki az arénából.

- Mi történt? Beindult a viadal? Szerintem én visszamegyek, nehogy valami jóról maradjak le. - mondta Akira.
- Szerintem én is maradok. Kiváncsi vagyok mi volt az a sok fénysugár. - mondta izgatottan Ryo.
Elindultak a bejárat fele, de nem tartották bíztatónak a hangokat, ugyanis egyre több sikoltást hallottak. A sikoltások nem halladszóttak izgatottnak, hanem inkább ijedtnek, de ennek ellenére is visszamentek az arénába. Ahogy beléptek, meglátták a sikoltás forrását. Az aréna tele volt démonokkal és a közepén állt egy hatalmas démon. A démon körülbelül 4.5 méter magas lehetett, látszólag nagyon izmos. Négy karral rendelkezett és volt egy szarva, ami a homloka közepén helyezkedett el, valamint a mellkasa közepén egy lila fény tündökölt, ami lüktetve világított.
Alapos szemlélés után láthatóvá vált, hogy amiből a fény jön, az nem más mint a lény szíve és a lüktetése a fénynek a szörny szívverése miatt volt.
Az aréna vérben úszott, de néhány dukun még életben volt és írtották a démonokat, ahogyan az erejük engedte. Egy bátor dukun elég közel került a lényhez, de nem járt sikerrel. A démon minden támadást visszavert, amit felé küldött és egy egyszerű mozdulattal a másvilágra küldte. Ryo és Akira ezt elborzadva nézték, mert még egyikük sem látott ehhez hasonló lényt.
- Ugyanarra gondolsz, amire én, Yami? - kérdezte Akira.
- Nem tudom te mire gondolsz, de én bezúznám pár démon fejét.
- Akkor menjünk! - ezzel elővonta a lángmintás, világoskéken ízzó szablyáját.
- Wow! Azt tudtam, hogy minden tűzhasználónak más színű a tüze, de nem tudtam, hogy a te tüzed kék színben izzik. Úgy hallottam nagyon ritka.
- Hát igen, én csodálatos vagyok. Végre felismerted.
Ezzel elkezdték írtani a démonokat, amiben sikerrel is jártak. Nem bizonyúltak olyan nehéznek számukra. Amikor a dukunok segítségével kiírották a kissebb démonok nagy részét, szépen lassan elkezdett mindenki az ismeretlen lényre fókuszálni. A problémák itt kezdődtek. A lényt nem volt egyszerű megtámadni, ugyanis a négy karjával minden irányba védekezett.
Amikor négy dukun próbálta egyszerre megtámadni a lényt erejük kombinálásával, de mikor kilőtték az erejüket a lény felé, az összetette mind a négy kezét, minthogyha imádkozna, majd mikor elválaszotta őket egy sötét lila kaput nyitott, ami magába szívta a kombinált képességeket.
- Szánalmasak vagytok, ti halandók. - szólalt meg a lény mély hangja...