La casa de papel-La nueva compañera

Visszatekintés

Szóval a nevem Verónica Oliveira és most 20 éves vagyok. Amit még tudni kell rólam az az hogy az egyik unokatestvérem Silene Oliveira, vagy ahogyan szinte az egész világ ismeri Tokió Spanyolország egyik legkörözöttebb bűnözője. De elmesélem a történetet mert ez a mondat azok számára akik nincsenek tisztában a történtekkel elég riasztó lehet.

Tokió a Professzor bandájának egyik oszlopos tagja már a Pénzverde kirablása óta. Jó talán egy kicsit régebb óta. Szóval Sergio Marquina annak idején amikor embereket keresett a rablás ötletének megvalósításához, felkereste az unokatestvéremet is akinek akkor már volt bűnözői múltja. Többnyire lopások. Többnyire. A lényeg a lényeg hogy mi előtte pár évvel nem igazán tartottuk a kapcsolatot, hiszen a családjaink eltávolodtak egymástól. De amikor Silene Thaiföldről felhívott hogy két hét múlva utazzak Firenzébe mert lenne ott egy kis dolgom és hogy nem mondhat többet de fontos, akkor egy cseppet se haboztam és amint tudtam elindultam.

Én a tévéből végig követtem az első rablás minden egyes pillanatát és már kezdettől fogva mellettük voltam. Végre vannak akik kiállnak az igazságért-gondoltam. Tisztában voltam vele hogy mit miért tesznek és csak azon járt az agyam hogy vajon eddig miért nem jutott eszébe senkinek egy ilyen zseniális ötlet. Hatalmas megkönnyebbüléssel töltött el amikor sikerült elmenekülniük és megszerezni azt a rengeteg pénzt. És őszintén? Nem sajnáltam tőlük. Hiszen így vagy úgy de megdolgoztak érte. Bevallom kezdetben nagyon nem volt szimpatikus számomra az akkori rablást vezető nyomozónő, Raquel Murillo, főleg amikor elkapták Tokiót és börtönbe akarta küldeni, azonban rájöttem hogy ez csak azért volt mert ő akkor még a rendőrség oldalán állt. Úgymond az ellenséges oldalon. Viszont az ő helyzetét is meg lehet érteni hiszen csak a munkáját végezte. Azért mondtam hogy akkor még a rendőrség oldalán állt mert a történet végén csatlakozott a Professzorhoz. Hogy csupán szerelemből tette vagy mert megértette hogy mit miért tettek és szembe akart menni a rendőrséggel azt igazából nem fogjuk megtudni, de a történet szempontjából talán nem is lényeges.

Mikor Firenzébe értem Silene és Sergio eljöttek értem a reptérre és elvittek egy kolostorba ahol Sergio bátyjának tervét pontosították és készítették elő a következő rabláshoz amelynek ezúttal már fontosabb célja volt mint betörni valahova és pénzt nyomtatni.

Most elmesélhetném hogy mik történtek velem az olaszországi kis "vakációm" alatt,merre jártam és milyen helyet néztem meg, de sajnos ilyenekről nem tudok beszámolni hiszem én egy rablás megtervezése miatt voltam ott és azért hogy megtudjam, mit kellene csinálnom. Mikor szóba jött a terv megvalósítása, felmerült egy probléma mégpedig az hogy nem volt a csapatban olyan aki értett volna az épületekhez, és annak lehetőségeihez. Így kerültem én a képbe ugyanis építészmérnöknek tanultam. Meg hát végső soron a rablásokról is tudok egyet s mást.

A kolostorban eltöltöttünk egy pár hónapot, aztán amikor már szorított az idő neki vágtunk megvalósítani az öngyilkos tervet. Jó kis csapat voltunk, kitartóak és kellően eltökéltek, de ha az összetartásról és a hűségről volt szó az már megkérdőjelezhető volt. Ugyanis akkor ott mindenki megtett volna mindent hogy a másikon segítsen és nem árulta volna el a társait semmiért cserébe, azonban mindezeknek már csak halvány nyomai voltak amikor a jegybankban egy társunk az életéért küzdött vagy épp egy másik veszélybe sodort mindenkit egy hirtelen jött agymenés miatt.