Szerelem első látásra(Bakugou x Oc)

|9|

Semmi, megvagyok-megpróbáltam felállni, de visszaestem, és innen képszakadás...

Még a földön feküdtem amikor felébredtem. Momo ott térdelt mellettem , s amikor meglátta, hogy fenmvagyok, rögtön megölelt.

-Rhea, úgy aggódtam, hogy komolyabb bajod van!-gyűltek könnyek össze a szemében.

-Nyugi, kutya bajom-öleltem vissza- te jól vagy ugye?

-Semmi bajom nincs-mondta-tudsz járni? Azt mondták ha felébredsz, menjünk a főbejárathoz.

-Mehetünk-állatam fel.

Kifele menet megláttam a rendőröket is. Rajtunk és Dekun kívül már mindenki ott volt. Mina, Ochako és Tsuyu odarohantak hozzám és megöleltek.

-Úgy örülök, hogy semmi bajod!-mondta Mina.

-Ti is jól vagytok?-kérdeztem.

-Persze, megvagyunk.

-Midoriya hol van?

-Őt el kellett vinni, súlyosan megsérült- szegény fiút sajnáltam, mindig történik vele valami.

-Rhea!-szaladt oda Kiri, majd magához ölelt. Viszonoztam az ölelést, majd ő is elkezdett kérdezösködni, mint a többiek. Neki is csak ugyanazt tudtam felelni, de azt mondta bármi bajom van, szóljak neki.

Egy rendőr elmondta, hogy mi a helyzet Aizawával és 13-assal, és mint kiderült egyikőjük sincs életveszélyben, ami jó hírnek számított.

Felszálltunk a buszra, de a visszaúton nem beszélgettünk. Először mindenki magában próbálta rendezni a történteket. A terem felé tartva már oldódott a feszültség, Momoval beszélgettünk a történtekről. Visszaérve az osztályba összepakoltunk, és hazaindultunk.

Egyedül baktattam lefelé a dombon, mire valaki leszólított. Vagy olyasmi.

-Hé dinka. Várj meg-szólt utánam Katsuki.

-Inkább te érj be engem.

Gyorsított a tempóján, majd mellém érve lassított. Így haladtunk csendben egymás mellett, majd megtörte a csendet.

-Tényleg köszönöm, hogy megmentettél.

-Te is megtetted volna-ebben ugyan nem voltam biztos, de ezt szokták mondani ilyenkor.

-Hazakísérjelek?

-Ha nincs más dolgod-válszoltam.

-Nincsen.

Az úton még beszélgettünk a ma törtentekről, majd a házam előtt megálltam.

-Megjöttünk. Holnap majd találkozunk-megöleltem-szia.

Mentem volna befele, de megragadta a csuklómat és visszarántott. Csak pár centi volt köztünk, de azt is gyorsan megszüntette. Ajkait az egyémre tapasztotta, kezét pedig a derekamra helyezte. Nem tartott sokáig, csupán pár másodpercig, de talán életem legszebb pár másodperce. Elváltunk egymástól, majd még egy puszit nyomott ajkaimra és mosolyogva jóéjszakát kívánt.

Én lefagyva bámultam távolodó alakját, mire észbekaptam, hogy mi is történt. Kezemet a számhoz emeltem, amin nemrég még az ő ajkai voltak. Beleszerettem volna? Vagy ő belém? Nem, biztos csak játszik velem! Vagyis... Nem tudom..

Berohantam a lakásba, bezártam az ajtót, majd fel a szobámba, és ledőltem az ágyra. Nem csak a ma történteken, de az előbbin is kattogni fog az agyam egész éjjel. Elindultam a fürdőbe, engedtem egy kád melegvizet, és elmerültem benne. Világosbarna hajam szinte összeragadt a sok portól és kosztól, ami a nap folyamán belekerült, így hajat is kellett mosnom.

Miután végeztem, kimasztam a kádból felöltöztem, megszárítottam a hajam, és lementem vacsorát csinálni, ugyain reggel óta nem ettem. Már eppen ültem volna le az asztalhoz amikor valaki kopogott.

Ránéztem a falon levő órára, ami fél kilencet mutatott. Ki kereshet ilyenkor?
Felálltam, odakullogtam az ajtóhoz, majd kinyitottam. Dorothy volt az. Amint kinyitottam, ő a nyakamba ugrott, és a lendülettől elestünk a földön, de ő még így sem engedett el.

-Rhea, miért keveredsz bele minden ilyenbe?!-kérdezte sírva.

Lassan felültünk, de még mindig szorosan ölelt.

-Látod, hogy élek, semmi bajom sincs-rámosolyogtam, hátha ez megnyugtatja egy kicsit. Hatásos volt, mert elengedett.

-Két napja vagy a U.A-ban, de már mind a két nap halálra aggódom magamat miattad! Jól meggondoltad, hogy oda akarsz járni?

-Ennél jobb döntést nem is hozhattam volna-feleltem mosolyogva.

Dorothy ma mindenképp nálam akart aludni, mert nem akart egyedül hagyni engem. Nem ellenkeztem, jól esett a társasága. Sokáig beszélgettünk, majd olyan fél 11 körül mondtam, hogy én megyek aludni, hiszen holnap még suli van nekem. Ő is fáradt volt, így elment ő is aludni a vendégszobába.

A ma történtek nem azt mondom, hogy felkavartak, de eléggé hirtelen történt az egész. Nem tudom hogyan jöttek rá az órarendünkre, de innetől remélhetőleg megerősítik az iskola biztonsági rendszerét. Ilyen gondolatokkal a fejemben aludtam el.

Ma nem álmodtam semmit, bár amúgy se nagyon szoktam emlékezni rájuk. Viszont hajnalba megébredtem a telefonom csengőhangjára. Már elterveztem hogyan nyírom ki és ásom el az illetőt, amikor láttam, hogy ismeretlen szám. Még jobb, talán el is rabolnak.

-Igen?-szóltam bele rekedtes hangon.

-Oi, aludtál?-kérdezte egy hang. Bárhol felismertem volna.

-Örülj, hogy csak telefonon beszélünk, de holnap lecsavarom a fejed a nyakadról Kacchan!-mondtam idegesen- és igen, hajnali 3-kor aludtam, ez nálam olyan szokás, hogy éjjel alszok!

-Jó, bocsi.

-Amúgy meg mit akarsz?-kérdeztem rekedt hangon.

-Az van, hogy összevesztem muterral, és kirakott otthonról.

-Hajnalni 3-kor?

-Még este, aztán most leakartam menni a konyhába vízért, de leestem a lépcsőn, elkezdtem káromkodni, és itt kötöttem ki-fejezte be mondanivalóját.

-Itt?- kérdeztem vissza.

-A házatok előtt.