Szerelem első látásra(Bakugou x Oc)

|18|

Még a lányoknak egy "bocsi"-t odakiáltottam, de ők csak mosolyogva integettek felénk.

-Magamtól is tudok ám menni robbanó cukor!-szóltam rá a szöszire.

-Minek hívtál gyújtogató!?-kérdezte miközben kigáncsolt, s ennek következtében a földre huppantam.

-Ch, bunkó-leporoltam a nadrágom, majd tovább sétaltam mellette a járdán-hova megyünk?

-Meglepi-mondta sunyin mosolyogva.

-Annak sosincs jó vége-sóhajtottam.

Katsuki csak mosolygott tovább, majd mikor megérkeztünk egy buszmegállóhoz,
felém fordult.

-Remélem van nálad bérlet vagy legalább buszjegy.

-Persze, mindig van egy hátha kelleni fog-mondtam ironikusan-meg a gondolatolvasást is megtanulhatnám, melletted nem ártana.

-Tessék-nyújtott felém egy jegyet.

-Köszi.

Időközben a busz is megjött, majd leültem egy kétszemelyes helyre, Bakugo pedig mellém. Mikor elhelyezkedett, nem zavartatta magát, a kezét combomra téve nézelődött az ablakon keresztül.

-He? M..micsinálsz?-kérdeztem zavarban.

-Nem lehet?-nézett rám gyönyörű vörös szemével.

-Hát..izé..-szökött még több pír az arcomra.

-Ez igennek veszem-vigyorodott el-bírom, hogy alapból bármikor tudsz vitázni, de ilyenkor meg mint egy kisnyuszi, csak dadogsz össze-vissza.

-E..ez nem is igaz!-na jó, de, teljesen igaza van.

Győztes vigyorral a képén fordul vissza az ablak felé. Már belattam, hogy vele szinte teljesen esélytelen veszekedni, úgyis ő fog jól kijönni belőle. Nem tudom hol, vagy kitől tanulta, de profi az biztos.

Nagyjaból 15 perc utazás után szólt, hogy itt szállunk le, így hát felálltam a helyemről, és megnyomtam a "STOP" gombot. Na igen, viszont kapaszkodni már nem volt időm, így amikor a busz lefékezett, eldőltem a padló fele. Bakugo épphogy elkapott, mert ha nincs ott tutira megfejeltem volna az egyik kapaszkodót.

-Hogy lehet valaki ennyire szerencsétlen?-kérdezte nevetve, majd elengedte a derekamat.

-De te szereted ezt a szerencsétlent, nem igaz?-néztem rá ártatlanul.

-Így van-kézenfogva szálltunk le a buszról, és mivel nem ismertem a környéket, csak követtem őt. Miközben sétáltunk tekintetem letévedt a kezünkre. Mi most tulajdonképpen együtt vagyunk? Vagy csak kavarásnak minősíthető? Nem, akkor nem válalna fel.

Közben észre se vettem, hogy már nem a főúton, hanem egy kisebb mellékutcában vagyunk, ami tele van hangulatos éttermekkel és vendéglőkkel.

-Elhoztál vacsorázni?-kérdeztem töle csodálkozva.

-Hát 4 óra van még csak, de hívhatjuk így is-vonta meg a vállát.

-Aw-meghatódva öleltem szorosan magamhoz a fiút, amit rögtön viszonzott is.

-Boldog első napot nekünk-nézett le rám mosolyogva.

Kijelentésén szerintem kihagyott egyet a szívem.

-Első napot..? Nekünk..?-motyogtam alig érthetően.

-Rhea..-kezeimet a a sajátjai közé zárta- lennél a barátnőm?-kérdezte pírral az arcán.

-Igen!-vágtam rá azonnal, majd a válaszom után ajkait az enyémekre tapasztotta. Csókja gyengéd volt, nem vágyakkal teli, hanem szerelemmel. Kezeimet a tarkóján összekulcsoltam, míg ő a sajátjait a derekamra csúsztatta. Ajkai lassan mozogtak az enyémeken, míg a keze az oldalamat simogatta. Nyelvével az alsó ajkam lenyomva "bejutott" a számba, nyelveik lassú táncot jártak. Kezemet belevezettem sejmes hajába, mire felmorgott, de tudtam, hogy tetszett neki.

Végül levegőhiány miatt váltunk el, de a keze nem engedett, hanem tovább tartott, így egymás szemébe nézhettünk.

-Szeretlek-súgta ajkaimra a fiú.

-Én is szeretlek-mondtam, majd még egy puszit nyomtam a szájára, s ismét kézenfogva elindultunk az egyik étterem felé.

Beérve helyet foglaltunk egy kétszemélyes asztalnál az egyik sarokban. Hangulatos volt az étterem, régies stílusa volt, de egyben modern is, a padok fából voltak, a falak kőből, lent a földszinten( mi a második emeleten, vagyis inkább galérián ültünk ) egy zenekar játszott különféle zenéket.

Egy kis várakozás után egy pincér lerakott elénk két étlapot, majd felvette a rendelésünket. Én egy sima sushi tálat  kértem szójaszósszal és rizzsel, Baku meg valamilyen chilis ramen-t, sushit, zöldségestésztát meg hozzá halat( azt hiszem, a végére már nem tudtam követni).

-Látom szeretsz enni-néztem rá mosolygogva, miután már kihozták az ételt.

-Hát ja-monda teli szájjal-Majv fözhetc rám.

Csak tovább mosolyogva kezdtem el enni én is. A sushi baromi finom volt, és még egy kis figurát is adtak mellé ajándékba.

-Csak nézd meg milyen cuki!-mutattam meg a barátomnak a lazacos sushi figurát.

-Valóban-zárta le a témát.

-Naa, nem aranyos?-kérdeztem legörbülö szájjal.

-Te vagy az aranyos-vigyorgott-főleg ha zavarban vagy.

Gonosz módon már tudja a gyenge pontom, és ezt ki is használja a rohadékja. De majd rájövök én az övére úgy nevessen most.
Ezután már csak csendben ettük a kajánkat, s amikor befejeztük Katsuki fizetett( nagy ellenkezésem ellenére is ).

Mire végeztünk már fél hat volt, és már sötétedett, így felajánlotta, hogy hazakísér.
Természetesen nem utasítottam vissza, így együtt elindultunk a buszmegálló felé. Már majdnem otthon voltunk, amikor felszállt a buszra egy brokkoli kinezetű fiú.

-Szia Midoriya!-kiáltottam oda neki.

Felénk nézve integetett, majd odajött hozzánk.

-Szia Rhea! Heló Kacchan-mosolygott ránk.

-MONDTAM NE HÍVJ ÍGY NYOMI DEKU!-ordított rá, így az egész busz minket figyelt.

Igaz csak nagyjából 6 ember, de akkor is.

-Hogy hogy együtt mentek?-kérdezte a fiú.

-Nem mehetek el a barátnőmmel vacsorázni!?-kérdezte még mindig idegesen a szöszi, de legalább nem ordibálva.

-Ó, gratulalok nektek!-mosolygott Midoriya

-Köszönjük!-mondam, majd oldalbavágtam Bakugout.

-Kösz-vagy valami ilyesmit motyoghatott.

Az úton még beszélgettünk egy kicsit, aztán mi leszálltunk a hozzánk legközelebb lévő buszmegállóban.
Öt perc séta után már a házunk előtt álltunk, ahol ott volt a nővérem autója.

-Ki van nálad?

-A nővérem, Dorothy. Még nem találkoztatok.

-Értem-válszolt röviden.

Lassan átöleltem a fiút, fejemet a mellkasának döntve. Kezei a hátamon pihentek, mikor megszólalt.

-Nekem mennem kéne, a muter már tuti ideges.

-Ja persze, bocsi-húzódtam eltőle-köszönöm a mai napot-neztem rá.

-Én is, hogy velem vagy-adott egy puszit a homlokomra, majd bucsúzás után elindult hazafelé. Egy darabig még néztem ahogy a naplementében sétál, majd bementem a házba.