Szerelem első látásra(Bakugou x Oc)

|15|

Ezután rendeltünk Yaomomoval egy pizzát, és miután megettük elindultunk vissza a stadionba.

A többség már bent volt, beleértve az osztályunkat is. Viszont amikor beértünk egy elég érdekes látvány fogadott:
Az osztályunkból rajtunk kívül az összes lány pompom lánynak volt öltözve.

-Ez micsoda?-kérdeztem tőlük könnyezve a nevetéstől.

-Bedőltunk Kaminari és Mineta perverz kis trükkjének!-mérgelődött Jiro-azt mondták hogy ez Aizawa sensei kérése, hogy minden lány öltözzön be.

-Nekem tetszik a ruha!-mosolygott(gondolom) Toru.

A fiúk kis incidense után a lanyok visszaöltöztek sportruhába, és kezdetét vehette a 3. feladat, ami ismét egyéni verseny volt. A 16 továbbjutott versenyző egyenes kiesési rendszerrel fog megküzdeni egymással.

-Figyelem, most kisorsoljuk a kezdő párosokat!-mondta Midnight-az első helyezett húz-de Ojiro közbeszólt, így nem tudta befejezni a mondatát.

-Elnézést..én szeretnék visszalépni.

-Ojiro? Miért?-kérdezte hüledezve Midoriya.

-Nincsenek emlékeim arról, hogy mi történt a lovas játék alatt, egészen az utolsó pillanatig. Talán egy képesség miatt.

Csendben figyeltük a fiút, amikor egy B osztályos, világoskék hajú srác is visszalépett, mert ő is úgy gondolta, hogy nem érdemli meg, hogy itt legyen.

-Hát legyen. A visszalépésetek elfogadva!-kiáltotta Midnight.

Kiírták a sorsolást, és a B osztályos Shiozaki Ibara-val kezültem össze.

-Huh? Uraraka?-hallottam meg magam mellett Bakugou unott és egyben meglepett hangját.

-Azért ne nyírd ki-mondtam szintén unott hangnemben.

-Ch-csak ennyit mondott, és elment.

Present Mic bemondta, hogy lesz valami mókaszünet. Nem tudom mi az, de annyira nem is érdekel, inkább a versenyre koncentrálok. Kisétáltam a csarnokból az udvarra, és leültem egy kidőlt fa törzsére. Halgattam a madarak csicsergését és figyeltem, ahogy a mellettünk lévő kisebb erdőben egy nyuszi fut el a fák között. Az őszi szél belekapott világosbarna hajamba, s így összebortolta azt.

Csendben figyeltem hol az erdőt, hol a többi olyan diákot, akik inkább kiürítik a fejüket a meccseik előtt. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre se vettem amikor valaki leült mellém.

-Oi, mit csinálsz egyedül liba?-kérdezte kedvenc emberünk.

-Csak gondolkodtam.

-Min?

-Min nem?-nevettem fel egy kicsit-mindenen. A meccsemen, az utána következőn, ha lesz, a mai napon stb.

-Hát ez érdekes-mondta Bakugou úgy mintha érdekelné.

-Miért jöttél ide hozzám?-tértem a lényegre.

-Kívülről depisnek tűntél, aztán gondoltam idejövök.

-Köszi, asszem-vakartam meg a tarkómat kínosan mosolyogva-bár már többen megjegyezték, hogy szomorúnak tűnök.

-Boldoggá tehetlek?-kérdezte egy perverz mosoly kíséretében.

-Eh, barom-ennyit tudtam kinyögni, aztán elfordultam rákvörös fejjel.

-Nyugi, csak vicceltem-nevetett fel.

Mosolyogva felé fordultam, és vörös szemeibe néztem.

-Rég láttalak mosolyogni..

-Mert régen voltam többet veled-nézett bele kék íriszeimbe.

Ez olyan jól esett, hogy muszáj voltam megölelni, csak hát ez egy kicsit lendületesen sikerült így leestünk a farönkről.

-Hé nyomi! Mit csinálsz?

-Megölellek-kulcsoltam össze a kezem a derekánál, fejemet pedig a mellkasába nyomtam. Pár másodperc múlva kezeit a hátamra tette, s így feküdtünk a földön.

-Vissza kéne menni-mondtam egy kis idő után.

-Ahoz le kéne szállnod rólam-kócólta össze a hajamat.

Válaszként csak morogtam egyet, és leszálltam róla, majd őt is felsegítettem a földről.

-Amúgy, mit csinálsz a sportfesztivál után?-kérdezte Katsuki, miközben sétáltunk vissza a stadionba.

-Őő..nem tudom-mondtam-elvileg itt lesz az unokanővérem is, tehát szerintem vele megyek valahova.

-Értem-felelte kissé csalódottan.

-Miért?

-Csak gondoltam beülhettünk volna valahova kajálni vagy ilyesmi.

-Oh. Hát, tőlem elmehetünk, majd megbeszélem vele, hogy hogyan legyen.

-Akkor erről majd még beszélünk-rábólintottam, majd utunk különvált, mivel én elindultam a lányokhoz, ő pedig az egyik öltözőbe.