Mindig is te voltál az...

A tragédia

Borús az ég. Midorya éppen a legújabb All Might figurájával játszik a nagyszüleinél a nappali szőnyegén. A tűz ropog a kandallóban, csak a menydörgések zavarják a csendet. Ekkor váratlanul felcsörren a telefon. A mama már rohan is hogy felvegye. A kórház az. A tömegbaleset miatt hívták a nyugdíjas párt amiről a híradó éppen most számol be. A mama hangja hirtelen elcsuklik, térdei összerosrkadnak. Egy negyed óra elteltével már mindhárman a kocsiban ülnek úton a sürgősségi felé. A kis Midorya nem érti mi történhetett amiért ilyen hirtelen félbe kellett szakítania a játékot. A kocsiban csend volt.

Hová megyünk mama?- törte meg a csendet a fiúcska.

Meglátogatjuk anyukád.- monda a papa remegő hangal.

A mama ekkor elkiáltotta magát.

Istenem kérlek add hogy ne legyen nagy a baj!- monda zokogva.

A papa ráfogott a kezére. Nem tudott semmit mondani hogy megnyugtassa hiszen ugyan ez a félelem volt benne is. Midorya nem értette mi történik hiszen még csak 8 éves volt, ezért ő az ablakon át nézte tovább az elsuhanó tárgyakat.
A kórházhoz érve azonnal elvezették őket abba a kórterembe ahol Midorya anyukája feküdt. A kicsi fiú amint meglátta odarohant.

Anyu hát viszta értél az útról?? Már úgy hiányoztál.- mondta boldogan.

Ekkor szemei megakadtak lélegeztető gépen és azon a számtalan orvosi eszközön amit az anyukájára tettek hogy életben tartsák.

Beteg vagy anyu?- kérdezte naívan.

Anyukája ekkor elmosolyodott. Odahúzta magához a fiút és megcsókolgatta.

Izuku, te vagy számomra a legfontosabb dolog a világon és mindennél jobban szeretlek téged. Ígérd meg anyunak hogy mindenkivel ilyen jól viselkedsz majd mint velem és szófogadó, szorgalmas, illemtudó fiú leszel rendben....-mondta a fiúnak erőtlen hangon.

Megígérem neked anyu- felelte a gyermek.

Nagyon jó gyerek vagy Izuku. Kívánom hogy egy olyan életet élj amiben örömöket leled majd. Szeretlek.....- csuklik el az anya hangja.

Ekkor hangos sípolás hallatszik. Három orvos rohan be mindenféle eszközzel a kezükben, egy negyedik pedig Midoryáért nyúl.

Anyu... mit csináltok vele!? ANYUU!!!- üvöltött a fiú akit már ki is vittek a folyosóra a nagyszülőkkel együtt.

Egy 20 perc múlva már jön is a főorvos a lesúlytó hírrel. Midorya anyja belehalt a sérüléseibe amit a tömegbalesetben szenvedett el. A nyugdíjas pár zokogott. Az ifjú Midorya csak ült és nézett maga elé könnyes szemekkel. Ő maga még nem értette mi történhetett odabent a kórteremben de a szíve valamiért majd megszakadt a fájdalomtól. Tudja legbelül többé már nem láthatja édesanyját.

Néhány nap múlva egy öltönyös alak jött a nagyszülők házához. Aláírtak számtalan papírt amit Midorya a sarokból figyelt. Miután az úr távozott a papa elővette a fiúcska bőröndjét és pakolni kezdte. A mama odalépett Midoryához és szorosan magához ölelte.

Izuku mi nem tudunk itt rád vigyázni ezért most elviszünk anyukád egyik barátjához. Nagyon szeretünk és majd gyakran meg fogunk látogatni de mostantól ott fogsz lakni . Ez volt anyukád utolsó kérése tőlünk és hidd el nem szívesen tesszük ezt de kérlek tedd meg anyukádért rendben?- mondta a mama halkan sírva.

Rendben mama.- felelte a fiú bár nem igazán értette hogy mibe is egyezett bele.

Még aznap délután átvitték Midoryát anyukájának a legjobb barátjához. A fiúcska jól ismerte az odavezető utat hiszen gyakran jártak oda. Fel is csillant a szeme amikor meglátta a szőke hölgyet a kapuban barna hajú férjével és egy kisebb fiúval. A nagyszülők átadták Midorya holmiját a Bakugou párnak majd mégegyszer elköszöntek a fiútól és elmentek.

Gyere nyugodtan ne félj, sokszor voltál már itt.- mondta a szőke hölgy- Katsukit már ismered, vele leszel egy szobában. Katsuki kérlek vezesd fel és vidd fel a cuccait.

Ekkor a kis szőke fiú megfogta Midorya kezét és hátizsákját majd felhúzta őt az említett helyiségbe. Szótlanul ledobta a cuccait az ágyra majd Midoryához lépett. Alaposan végignéztem rajta majd lefutott a földszintre.
Midorya ismerte a fiút hiszen ugyan abba az osztályba járnak az iskolában de még sohasem beszélgettek. Az itt vendégeskedett idő alatt sem tudtak jobb kapcsolatot kialakítani mert Bakugou nem jött le az emeletről csak egy köszönés erejéig.
Eljött az első éjszaka. Miután a szülők elköszöntek a fiútól Midorya a fal felé fordulva pityergett. Ekkor valaki hátulról átkarolta és csak ennyit mondott neki:

Ne sírj, mostantól én vigyázok rád.- hangzott.

Megfordult hogy lássa ki az. Bakugou feküdt ott. Ujjával letörölte Midorya könnyeit és szorosan magához ölelte. Így aludtak el az első éjszaka.