shotou x dabi

Meddig tudsz csendben maradni?

-Shotou-

Végre vége van ennek a napnak is. Már alig várom hogy végre egyedül lehessek a szobámban. 

-Todoroki-kun? Ráérsz egy kicsit? -kérdezte egy ismerős hang a hátam mögül.

-Midoria? Éppen a szobámba tartottam pihenni egy kicsit. -mondtam egyszerű hangon

-Oh...sajnálom akkor pihenj csak. Majd megkérdezem Kacchantól amit akartam. Sziaaaa! -rohant el tőlem a zöld hajú srác

-Szia...

-3 órával később-

Végre sikerült elaludnom erre ez a fura hang felkeltett. Mi a franc lehet ez? Olyan mint valami kattogás... nem inkább kaparászás.

Lassan felülök az ágyamon hogy körül nézek de semmit sem látok magam körül.De ez a hang egyre hangosabb lesz... olyan mintha már itt lenne mögöt-

-Ahhoz képest hogy te is a Todoroki nevet viseled elégé szarok a reflexeid!

-Hmmhmm -más nem jött ki a számon mivel mind két kezét rányomta ajkaimra

-Hehe...vicces vagy ÖCSI! -engedte el a számat de engem még mindig fogva tarva

-SEGITSÉ-.... -ahogy próbáltam kiabálni dabi megint a számhoz helyezte sebhelyes kezeit

-Maradj csendben! Vagy ha nem akkor meg kell hogy büntesselek! heh

-mghhh hmmmm -igyekeztem újra kiabálni vagy legalább kiszabadulni a szorításából de sikertelenül

-Nem azt mondtam hogy "Maradj csendben"?

-hgmm... engeh... elh...-csak ennyit bírtam oda nyögni neki

-Miért? Mi lesz ha nem? A képességed úgysem tudod használni ezektől. -mutatta meg nekem a két karkötőt amit a csuklómra rakott -Figyelj ha csendben maradsz tudnánl értelmesen is beszélni nem gondolod?

-... okh..égh -nyögtem oda neki.

A két kéz ismét lekerült rólam és szembe fordultam a betolakodóval. 

-Jó kisfiú, látod így is lehet ezt. -vigyorgott rám

-VALAKI SEGÍTSE-...

-Úgy látom hogy menthetetlen vagy...heh de nem bánom! -hajolt oda a fülemhez -Így legalább megbüntethetlek! -vigyorgott rám perverzen

-Dabi-

Kezeimet hirtelen elvettem a szája elől de mielőtt még kiabálni tudod tudott volna gyorsan ajkaira tapadtam. Nagyon meglepődött és ezt kihasználva levettem a kabátomat magamról. Ezt követően magam alá tepertem az ágyon. Egy kis idő után az oxigén hiány miatt elváltunk és mélyen egymás szemeibe néztünk.

-Na csendben maradsz már? 

-ch...-fordult el tőlem

Hirtelen a nadrágja alá nyúltam és erősen rámarkoltam a tagjára.

-Azt kérdeztem hogy csendben maradsz-e vagy nem?

-Ahh! Igh...igeh!

-Nagyon jó! Akkor most fogd be szád! Nézzük meddig tudsz csendben maradni?

Legnagyobb meglepetésemre engedelmeskedett nekem és két kezét szájára helyezte. Én ezt látva nagyon beindultam rá és elkezdtem mozgatni a kezem.

-Mgh...Ahh..hmmhm -olyan aranyosan és ügyetlenül próbálja visszafolytani  hangjait.Már éreztem hogy nem kell sok neki ezért hirtelen abba hagytam a mozgást majd lábai közé fúrtam magam.

-Mi-miért hagytad abba? -nézett rám keserves tekintettel

-Shhh ennél jobb is lesz meglátod. -kacsintottam rá 

Ezt követően elkezdtem megszabadítani minket a felesleges ruhadaraboktól. Amikor már teljesen meztelenül feküdt alattam én két ujjam benyomtam szájába és elkezdtem mozgatni őket. Amint elégnek tűnt kivetem a szájából és fenekéhez helyeztem mind kettőt. Lassú és finom mozdulatokkal elkezdtem dörzsölni bejáratát. 

-Mhhhg... Hagyd abba kérl-... -nem engedtem hogy befejezze a kérlelését és felhelyeztem neki az egyik ujjam  -Ahh~ Nehh csinálhh ahh~

-Csöndesebben még a végén valaki benyit hozzánk. -majd mondatom végén már a másik ujjam is benne volt

Egy kis idő után elkezdtem mozgatni a kezem és láttam rajta hogy nagyon nehezére esik csendben maradni. Amikor már a könnyei is megjelentek nem bírtam tovább türtőztetni magam és gyorsítottam a tempón.

Amint ezt megtettem hátra szegezte a fejét és próbált nem hangosan felnyögni. Láttam rajta hogy borzasztóan fáj neki de ez még sem tartott vissza attól hogy magamévá tegyem. Már elég régóta pumpáltam mind két ujjammal amikor is úgy gondoltam hogy nincs értelme tovább húzni az időt. Kihúztam az ujjaim és szétfeszítettem a lábit.

-M-mit akarsz? -kérdezte remegő hangon

-Hát nem nyilvánvaló? Téged!

Itt már nem bírtam magammal és meg kellet csókolnom. Vágytam rá teljesen a magamévá akartam tenni örökre. Csókunk közben levettem magamról az alsónadrágomat és tagomat hátsójához helyeztem. 

-Készen állsz? -suttogtam bele a csókba

-Van más választásom? 

-Hehe... okos fiú!

Amint az utolsó szó is kihagyta a számat behatoltam. Erre ő fájdalmasan felnyögött és megszorította a hajamat. Amikor kicsit megnyugodott még beljebb toltam benne egészen addig amíg már tövig benne nem voltam. Itt szintén megálltam hogy a könnyes szemébe nézek. 

-Jól vagy? -kérdeztem türelmetlenül

-Igh...ihh...igehhhn csak csinhh...csináldhh

Kicsit meglepett a válasza de nem tétováztam és egy óvatlan mozdulatban elkezdtem mozgatni a csípőmet. Csak szépen lassan előre hátra. Nagyon igyekezett halk maradni de egy kicsit erősebb lökésemnél egy nagyon hangos nyögés hagyta el a száját. Próbáltam ugyan oda célozni mint az előbb és itt rá is jöttem hogy megtaláltam a "G" pontját.

-Meg vaaaaagy...-suttogtam fülébe miközben levegőért kapkodtam

-Ahh..kérlek neh állj meghh!

-Nem terveztem ÖCSI! 

Itt ismét gyorsítottam a tempón és sokkal erősebben is löktem előre a csípőmet. Egy kis idő után éreztem hogy a végét járom. Szinte egyszerre mentünk el mind a ketten csak annyi külömbséggel hogy az ővé hasán és az ágyon végezte addig én bele élveztem.

-Rossz volt? -kérdeztem levegőért kapkodva 

-Az...-sütötte le szemeit Shotou -Most pedig takarodj innen és vigyed a rohadt karkötőidet is!

-Jól van na...Hehe de ha ez megnyugtat én élvezetem -kacsintottam rá

Ezek után felöltöztünk én levettem róla az égszert majd mielőtt elmentem volna még utoljára megcsókoltam.

-Ha akarsz velem találkozni itt a címem. -dobtam oda neki egy kis papírfecnit

-másnap-

-Shotou-

-Hiába mondtam hogy rossz volt le se tagadhatnám hogy élveztem. Mit művelek? Miért jöttem el annak a fasznak a lakására? -elmélkedtem hangosan

-Oh Shotou hát itt vagy! Már vártalak...-mondta Dabi az ablakból kitekintve

-Dabi én...

-Csöndet hallottam mindent! Gyere fel és elszórakoztathatnánk egymást. - vigyorgott rám perverzen -Itt úgysem hallhat minket senki...

Nehezen ám de belementem az ajánlatába és ez nem az utolsó alkalom volt kettőnk között.