utálom hogy szeretlek [bryce hall, og sway fanfiction]

002

minden lépéssel közeledtünk hozzánk és én minden lépéssel egyre jobban aggódtam. nagyon nem akarok emberek között lenni. félreértés ne essék, nem a srácokra gondoltam, sokkal inkább az idegenekre meg úgy az egészre.
– mindjárt ott vagyunk -ugrándozott charli.
– tudoom, ne is stresszelj légyszi -mondtam, és végig a járdát néztem amíg meg nem érkeztünk. nyilván nem én nyitottam be.
– sziasztook -köszönt char.
– hey -mondtam én is.
– sziasztok csajok. csak mi vagyunk, a többiek már ott várnak ránk -"mi" azaz ő, vagyis a bátyám és mi ketten lányok.
– ja rendben -reagáltunk egyszerre. már fordultam volna vissza, de ekkor kaptam egy hívást chasetől.
– pillanat -szóltam nekik és bementem a nappaliba felvenni.
– szia chase -szóltam bele.
– szia, csak azt szeretném megkérdezni hogy charli szereti a hawaii pizzát és a levendulát? -erre rögtön elmosolyodtam, szerintem a barátnőm pont jó fiúba szeretett bele. mindig is tudtam hogy chase ilyen, de na, értitek. ship.
– igen, mindkettőt
– oké, köszönöm a segítséget, szia bonnie
-szia -mondtam és letettem. nagy vigyorral az arcomon ültem be hozzájuk, még jó hogy senki nem tette szóvá.
– ott vagyunk már? -kérdeztem 17 perccel később, de ahogy megláttam a neon táblát rajta az étterem nevével már megkaptam a választ- tehát igen.
– kicsit nagyobb lelkesedéssel -óvatosan boxolt oldalba charli és amint leparkoltunk egyből kiszállt, én pedig utána. besétáltunk az épületbe és leültünk az asztalunkhoz. eltettem a táskámba a telefonom és mivel az ablak mellett ültem így azon nézelődtem. néhány család járkált arra, lány és fiú csapatok, kutyát sétáltató kicsit idősebbek, igazából semmi érdekes. egyszer csak a semmiből ott termett előttünk a pincér amire én is odakaptam a fejem. körbenéztem mindenkin, de valaki mintha hiányozna.
– elnézést, de még vá.. -kezdett bele enzo, befejezni már nem tudta.
– itt vagyok -jelent meg bryce a férfi mellett és egyenesen mellettem foglalt helyet. hát persze. elhelyezkedett és leadtuk a rendelést.
– jól nézel ki -súgta oda nekem..áh úgyis tudjátok. remélem nem pirultam el nagyon, bár ötletem sincs miért, nem csináltam semmi különseget magammal vagy a ruhámmal.
– te is -ugyanolyan hangerőn mondtam neki mint ő, más nehogy meghallja. egy ideig a szemem sarkából fürkésztem a reakcióját, de aztán inkább előre vezettem a tekintetem. a többiek beszélgettek, megpróbáltam felzárkózni és úgy csinálni mintha érteném.
– bonnie neked van barátod? -kérdezte random tony. ez a nap egyre jobb lesz.
– nem, nincs. miért? -tényleg érdekel.
– csak úgy kérdeztem, mivel furcsa, hogy pont neked nincs érted -szerintem meg akarok halni, temessetek el.
– hát ez van -ennyit tudtam kinyögni és hátradőltem. éreztem ahogy a mellettem ülő engem néz.
– lopez szállj le a hugomról -védett be enzo, aminek igazából örülök, hátha nem fogja a későbbiekben firtatni. nem azért, tony aranyos és jófej, de nem pont az esetem.

az étteremben már nem történt semmi érdekes, én 2 szeletet tudtam megenni, és az egyiket ígyis csak bryce miatt, mert nagyon akarta valamiért. utána viszont hazamentünk. mármint mindenki átjött hozzánk. én felmentem és átöltöztem egy nagy stranger thingses pólóba (igen, fekete) és egy szürke melegítőbe. a hajam kontyba felkötöttem. igazán jól nézhettem ki, de hát na, csak nem ölnek meg. lementem a nappaliba és leültem chase mellé a kanapéra, aki egy mosollyal fogadott. imádom a mosolyát, nekem is mindig jobb kedvem lesz tőle. a többi fiú nasit hozott ki a konyhából és letették középre a kis asztalra.
– na kinek van kedve egy kis felelsz vagy merszhez? -kérdezte nagy vigyorral az arcán bryce és közben végig rajtam tartotta a szemét, mint aki csak tőlem várja az engedélyt hozzá. most komolyan? először enni megyünk, aztán a lehető legutáltabb játékom játszuk. éljen.
– nekem mindegy -vontam meg a vállam, hát most mit mondjak. mindenki beült egy körbe a földre, úgyhogy csatlakoztam. én charli és a bátyám között ültem, szemben tony, bryce valamint chase.
– oké, akkor kezdjük, de ha lehet ne 18+-os témákkal -mondta enzo és megpörgette volna az üveget, de éppen akkor jött be anya.
– sziasztok gyerekek -állt meg előttünk.
– jó estét -köszöntek a fiúk és char.
– bonnie, enzo, miután a többiek elmentek gyertek majd fel egy kicsit, fontos megbeszélnivalónk van -és sarkon fordulva felment.
– rendben -kiabáltuk utána mindketten, és sokat sejtően egymásra néztünk. tudtuk miről van szó.
végül elkezdtük a játékot. már körülbelül a 6. körnél jártunk amikor rajtam és tonyn állt meg.
– nos bon, felelsz vagy mersz? -hé, így csak chase szokott hívni, és egyedül neki engedem meg a becézést.
– felelek.
– ki jön be jobban, én vagy bryce? -kérdezte miközben végig a szemembe nézett. nagyot nyeltem, oldalra vezettem a tekintetem majd vissza és válaszoltam:
– egyikőtök sem -mondtam határozottan, szerintem meggyőző voltam. persze nem a kérdező miatt volt nehéz.
– ez fájt -tette a szívére a kezét tony.
– várható volt. de most nézz a szemembe és úgy mondd, hogy nem tetszem neked -ült kicsit közelebb hozzám a másik érintett és előrébb hajolt.
– én..én ne-em-nem.. -lefagytam. valamiért nem tudtam kimondani, pedig ez csak pár szó.
– najó én ezt meguntam -mondta charli és mindketten felálltunk. hálásan néztem rá, ő egy biztató mosolyt küldött felém.

igyekeztem volna fel a mosdóba, a lépcső felénél jártam amikor meghallottam tony hangját, és nem volt jó kedve.
– most mondd meg miért kellett ezt? -kérdezte elég dühösen.
– attól még mert én tetszem neki és nem te nincs vége a világnak -szólalt meg bryce. ahj ezt nem hiszem el.
– ti most komolyan a húgomon veszekedtek? -csatlakozott enzo.
– szerintem én inkább megyek -bryce kiment és becsapta az ajtót, tony követte. a drámának vége mielőtt én is részt vehettem volna benne, nemár. mindegy, legalább mehetek pisilni.

ezután végül mindenki hazament, szóval én és a bátyám bementünk anyáékhoz. leültünk az ágyra és apa kezdte.
– rögtön a lényegre térek. 2 hónapra el kell utaznunk egy üzleti útra bryce szüleivel -hadarta el.
– igen, így arra gondoltunk, hogy addig bryce itt lakhatna, így nem
kellene egyedül lennie abban a nagy házban -folytatta anya.
– hogy mi? -kiakadtam.
– bonnie kérlek ne -szólt rám enzo és egy pillanatra becsukta a szemét- mikor jön beköltözni?
– holnap reggel hozzák a szülei a cuccaival együtt -jelentette ki apa.
– hát jó, nekem szerintem ennyi elég volt mára -felálltam és kisétáltam.

mióta szembesítettek minket a nagy hírrel eltelt 2 óra, vagyis éjfél van. megpróbáltam aludni, de nem sikerült, úgyhogy arra gondoltam elmegyek sétálni. a telefonom a zsebembe raktam, egy kardigánt kötöttem a derekamra, lementem a földszintre és felvettem a cipőm. hátramentem a kutyánkhoz, muffinhoz, a pórázával együtt és elhoztam őt is.

a bátyámnak biztos nincs ellenére a dolog, de nekem nagyon is. 2 fiúval kell majd együtt élnem basszus. ráadásul az egyik talán tetszik is. hogy fogom ezt kibírni? és mikor ismertem be magamnak hogy bejön bárki? ah, egy káosz vagyok.

a nagy gondolkodásom közepette megcsörrent a telóm. a bal kezemmel kivettem a zsebemből, átraktam a másikba és amikor ránéztem láttam, hogy a képernyő ismeretlent jelzett. vonakodva, de felvettem.
– tessék? -szóltam bele miközben próbáltam tartani a pórázt.
– szia bonnie -egyből beugrott ki az. lefagytam és megálltam, de a kutya tovább húzott.
– mi..miért hívtál? -kérdeztem kicsit dadogva és ő elnevette magát a vonal másik végén. nem fogok hazudni, aranyos volt.
– hát ha nem a szüleid beszámolója akkor csakis az én káprázatos hangom lepett meg ennyire -nincs erre véletlen egy busz? szivesen nekimegyek vele.
– ehhez most nincs kedvem bryce -visszafordultunk muffinnal és kicsit sietősebbre vettem a tempót.
– történt valami, lakótárs? -mondta kihangsúlyozva az utolsó szót. többet ne is hívjon így vagy megütöm.
– elég szarul vagyok és most nagyon nincs kedvem ehhez -nyöszörögtem. nem hazudtam, mivel valóban fáj a hasam. biztos a pizza miatt, szeretem meg minden, de kb. évek óta nem ettem.
– oh értem. akkor jobbulást, majd reggel találkozunk. jó éjt csipkerózsika -jaj ne, már disney hercegnők nevén szólít, ennél rosszabb nem is lehetne. főleg, hogy nem szeretem azt a csatornát, és szerintem az akinek hívott az egyetlen akinek a történetét tudom. mármint egy kis fogalmam az összesről van, de értitek.
– jó éjszakát fülöp herceg -nevettem és leraktam. most visszakapta.

közben hazaértünk, lehet túl gyors voltam, bár nem jutottunk messzire. ahhoz elég volt hogy kiszellőztessem a fejem, persze aztán jött bryce és tömkretette az egészet. letettem a kutyát, berohantam a házba és fel a szobámba. ledobtam a telefonom az ágyamra és elmentem zuhanyozni illetve rendbe rakni magam. amikor kész lettem megnéztem pár videót és egyből elaludtam.