𝙆𝙞𝙘𝙨𝙞𝙩 𝙨𝙚𝙢 𝙫𝙖𝙜𝙮𝙪𝙣𝙠 𝙩𝙤̈𝙠𝙚́𝙡𝙚𝙩𝙚𝙨𝙚𝙠

7.𝕣𝕖́𝕤𝕫

"-De ha vérfarkas lennék már rég átváltoztam volna,nem gondolod?
-Biztos ennek is van valami ritka szar logikája,majd kiderül minden."

-Most ez a téma úgy nem is érdekel.Csak veled akarok lenni.-fontam körül nyakát a karjaimmal
-Hova is indultunk?-kérdezte egy  rövid csók után
-Már nem is tudom,de inkább maradjunk itthon!y-húztam beljebb enyhén kacagva
-Nem félsz tőlem?-kérdezett hirtelen,és az arcára kiült a komolyság
-Egyszer próbáltál megbántani akkor sem bírtad.Nem,nem félek tőled...-fújtam ki a levegőt-de neked félned kéne tőlem mert megcsikizlek-ugrottam rá ami olyan váratlanul érte hogy hátraborult és a csípőjén ülve kezdtem ek csikizni.Sikítozott mint egy kislány akinek nyalókát ígertek de pofont kapott.
Egy ideig türte aztán átfordított az ő helyére vagyis én voltam a soros.A kezeimet egy szék lábához bilincselte hogy ne probaljam megverni*Xdd* aztán csikizett.Ez borzasztó volt,majdnem bepisiltem annyira szenvedtem.Egyszee csak abbahagyta,szemembe nézett és hosszú forró csókokat kezdeményezett.Már egy jó ideje faltuk egymást amikor levegőhiányban elváltunk.
-Én nagyon fáradt vagyok,feküdjünk le aludni!-javasolta majd felhúzott a földről
-Menjünk szerintem is-indultam meg az egyik szoba felé.Gyorsan letusoltam,átvedlettem Katherine pizsamájába.Várjunk csak! Ez Katherine pizsamája?  1994 ben nem járhatott és nem hagyhatott itt egy halom ruhát,hiszen akkor a Salvatorek már rég azz hitték,hogy halott.Akkor talán ők is segíteni próbálnak nekem?
Már nem tudunk innen kijutni.Ha megtalálnám a módját sem szeretnék  haza menni.Jó itt nekem Kaival,hihetetlen de végre boldog vagyok.Gondolataimat egy ajtókopogás zavarta meg.
-Gyere-ordítottam
-Fi-figyelj Soph,nem lehetne hogy esetleg ma este veled alszok?-kérdezte félelemmel a szemében
-De persze,gyerecsak.-invitáltam beljebb
Bebújtam az ágyba Kai mellé,de aludni nem tudtam.
-Kai!
-Hmm?-dunnyogott a szemét ki se nyitva
-Miért jöttél át?
-Rosszat álmodtam.
-Elmesélnéd?
-Nem sikerült kijutnunk és beleőrültünk abba hogy itt ragadtunk egy életre.
-Te haza szeretnél menni?-ráfeküdtem a mellkasára ő pedig magához ölelt
-Most csak veled akarok lenni.De nem,nem szeretnék ittmaradni sok ideig.Régóta vagyok már bezárva ide.
-Eltudod hinni hogy 1 nap alatt mennyi minden történt velünk és egy nap alatt egymásba szerettünk?
-Még mindig nem tudom,de örülök hogy így lett.-puszilt bele a hajamba
-Viszont én most aludnék mert nagyon fáradt vagyok-Kai
-Joejt!
-Joejt edes!
Oldalra fordultam ő pedig hátulról átölelt.Így aludtunk el.

Emberek ez nagyon béna lett de szétmegy a fejem,holnap hozok még részt!