𝙆𝙞𝙘𝙨𝙞𝙩 𝙨𝙚𝙢 𝙫𝙖𝙜𝙮𝙪𝙣𝙠 𝙩𝙤̈𝙠𝙚́𝙡𝙚𝙩𝙚𝙨𝙚𝙠

5.𝕣𝕖́𝕤𝕫

" Ahogy ránéztem és láttam a fájdalmat az arcán nem bírtam nézni ahogy szenved.Térdre borultam és zokogni kezdtem. -𝐊𝐚𝐢 𝐬𝐳𝐞𝐦𝐬𝐳𝐨̈𝐠𝐞 "
Sophie szemszöge
EZT MOST MIÉRT KELLETT?-ordítottam fel
-Neharagudj,é-én sajnálom.-mondta dadogva és elrohant
-Hova mész?-ordítottam utána mire már nem válaszolt csak befordult az egyik utcába és arra folytatta útját
Tehát ennyi volt.Akárhányszor a bizalmaim közé engedek valakit mindig én szívom meg.Mindig engem hagynak cserben.Pedig esküszöm kezdtem megkedvelni.Hát ezvan.Egyedül maradtam ebben az óriási de mégis üres világban.Olyan mélyre süllyedtem,hogy most épp egy fiú után szomorkodom akit csak pár órája ismerek.Ez lennék én.A szociopata gyilkos,aki belül sérülékenyebb mint egy porcelán.
Miután már sikerült nem rá gondolnom én is elindultam utamon.Az előző lakásunk Mystic Fallsban volt ahol sikerült megismernem egy csodálatos embert,Katherine Piercet.Azóta is jóba voltunk nagyon jókat gyilkolásztunk együtt,mielőtt ide nem kerültem.Katherine az egyetlen ember aki megért.A 17.szülinapomon kiszöktem mert elegem volt már a családomból és a Mystic Grillben összefutottam Kathel.*kb 3 hónapja lakunk az új lakóhelyünkön,New Jerseyben.*
Elhülyéskedtünk,és nagyon sok mindent megtudtunk egymásról.Én róla pl azt hogy Klaus valami ősi hibrid kinyírta a családját,elmesélte hogy csavarta az ujjai köré a Salvatorékat és hogy született egy lánya de a szülei elvették tőle mert felcsinált szajhának tartották,majd azzal folytatta hogy a Salvatorék azt hiszik halott több mint 100 éve és hogy azért jött ide hogy a megszerezze a holdkövet ami segítségével feloldhatja a Nap és Hold átkát.Aztán jókat röhögtünk egymás gyilkolós sztorijain és minden sztori után eggyel több bourbount igéztünk a pultostól,akivel Katherine flörtölt valami Matt Donovannek hívták.Tehát elég jóban vagyunk Katherinel.
Miután már nagyon elfáradtam bementem egy házba és lepihentem hogy később újult erővel folytassam az utat egyenesen Mystic Fallsba.
-pár órával később-
Megmosakodtam és kiválogattam pár darab ruhát a ház tulajdonosának szekrényéből majd kiléptem a házból.A kapu előtt állt egy fehér Mercedes, azzal folytattam az utam.
Mikor odaértem Mystic Fallsba első dolgom volt bemenni a Mystic Grillbe és megittam az összes piát amit találtam.Ja és ettem egy Mystic burgert is.
Szétnéztem a városban.Nagyon szép és különleges helyet láttam ami amikor ott laktunk már nem volt meg.A mi házunkat sem találtam.Elszórakoztattam magam az egyik régi játszóházban.Igen,egy játszóházban.Amin meglepődtem,hogy nagyon berúgtam,azt sem tudtam hol vagyok de nagyon jól éreztem magam.De én vámpít vagyok és a vámpírok úgy vedelnek hogy nem rúgnak be.Ez nagyom fura volt de akkor még nem is foglalkoztam vele,azt is elfelejtettem hogy vámpír vagyok.Őszintén sokkal jobban boldogultam az a faszfej nélkül.Miután meguntam a játszóházat,a sheriff irodáját céloztam meg és lenyúltam pár fegyvert amivel lövöldöztem egy mozira majd jó néhányszor belehajtottam a kocsimmal.(csakis Kai emlékére)Majd utána mentem amerre a lábam vitt.
Az utolsó emlékem az hogy bemegyek valaki kertjébe és megkóstolok valami növényt.

-Kai szemszöge-
Csak kóboroltam,kóboroltam és kóboroltam.Nem tudtam hol vagyok csak mentem amerre a lábam vitt.Vajon most mit csinálhat Sophie? Vajon jól van? Nem tudom miért és hogyan de megváltozott a döntésem és már nem akarok kijutni innen.Ha kell itt rohadok örökre,csak vele legyek.Vele,aki mellett nem kívánom úgy a vért,aki az értelmetlenbe is értelmet nyer.Mielőtt megismertem minden ami körülöttem volt üres és sötét volt ,én ilyennek láttam a világot azonban amióta ő idejött semmi más nem létezik csak ő.Vissza akarom kapni.
Már nem bírtam tovább menni ezért bementem egy házba és ott pihentem meg.