𝙆𝙞𝙘𝙨𝙞𝙩 𝙨𝙚𝙢 𝙫𝙖𝙜𝙮𝙪𝙣𝙠 𝙩𝙤̈𝙠𝙚́𝙡𝙚𝙩𝙚𝙨𝙚𝙠

8.𝕣𝕖́𝕤𝕫

"Oldalra fordultam ő pedig hátulról átölelt.Így aludtunk el."

Reggel mikor felkeltem Kai nem volt mellettem amitől nagyon megijedtem,amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam le a lépcsőn kutatni a fiú után.Amint leértem a lépcsőn már nem tudtam figyelni Kaira.Csak a házat elárasztó borzasztó vérbűzre.A szemeim alatt kikerekedtek az erek,a kontrollt elvesztettem akárcsak egy ittas sofőr és vámpírgyorsaságomat kihasználva 1 másodperc alatt leértem az alagsorba ahonnan a bűz származott.Nagyon meglepődtem.Egy gyönyörű,csinos nővel találtam szembe magam.Az erek eltűntek a szemem alól,a vér utáni sóvárgás elszivárgott a gondolattól,hogy ez a nő esetleg kijutathat minket innen.
-Szia!Te kivagy?-kezdeményeztem beszélgetést
-Bonnie Bennet,segíteni jöttem.Bár engem nem ismersz én mindent tudok rólad.Jóba vagyok az édesapáddal.
-Az édesapámmal?-kérdeztem reménykedve hogy megismerhetem az apámat,a híres,ősi hibridet,Klaus Mikaelsont.
-Igen,Klaus Mikaelson.Ő küldött ide,megfenyegetett ha nem juttatunk ki innen Damon és Stefan salvatorét megkínozza,Elenát,a legjobb barátnőmet pedig hibridek teremtésére használja majd fel.Ő hasonmás,és mivel hasonmás a vérével vérfarkas-vámpír hibrideket lehet létrehozni.Apropó!Te tudod hogy mivagy?Mármint tudsz arról hogy egy vérfarkas-boszorkány-vámpír tribrid vagy?
-Vagyis unikornis?-próbáltam nevetve kérdezni de ez inkább sírás volt.Mármint örömkönnyek..El sem hiszem,ennél jobb nem történhet velem!!A reménytől,hogy kijutunk innen és Kaival öregedhetek meg felcsillant a szemem.Talákozhatok apával!Úristen ez,ez egyszerűen hihetetlen!Még nem is találkoztam vele de a hallottal alapján bírom a csávót,biztosan jóban leszünk!
-Olyasmi-nevetett ő is majd átkarolt
-Várj!Blokkolták a varázserőnket,nem tudunk kijutni innen,itt ragadtál!-kaptam észhez
-A ti varázserőtöket blokkolták,nem az enyémet.Tudod miért nem változtál még át?Még réges-régen mikor még nem léteztek vámpírok Qetsijah,a legerősebb boszorkány kitalálta hogyha egyszer születik egy olyan,mint te,egy tribrid csak akkor oldhatja fel a vérfarkas énjét ha megöl boszorkányt.Ezt már megoldottuk.Vagyis Klaus.Két nap alatt talált egy roppant erős boszorkányt akit majd kinyírhatsz.Szóval,nekilátunk?
Egyrejobban bírom ezt a csajt.
Eszembejutott,hogy még mindig nem találtam meg azt aki nélkül nem mennék sehova,Kait.
-Kai nélkül nem megyek sehova!Ő hol van?-mondtam érzelemmentes arccal
-Ő ki?Várj!Várj!Ne pánikolj!-próbált nyugtatni mert valászínüleg észrevette,hogy egyregyorsabban vettem a levegőt,majd egyszercsak elfogyott,és elájultam.
-Kai szemszöge-
Amint felkeltem megpusztultam az éhségtől,gondoltak elmegyek valamelyik boltba és lenyúlok pár dolgot.Őszintén napról napra nő bennem a honvágy.Hiányoznak az emberek,az hogy leárazáskor televannak az üzletek,az hogy állatokat kínzok.Bárhogyis volt Soph al minden megváltozna.Vele boldogabban telnének a nappalok,éjjelek bár nem az örökkévalóság,de nekem ez is megfelel.Bőven van még időnk együtt.
De ha Sophie nem akar itt maradni nem megyek el nélküle semmiképpen.Épp két zacskó tepertőt emeltem le a polcról amikor egy nagy koppanástól totál befostam.
-Soph,te vagy az?-ordítottam
Nem jött válasz.Nincs erőm,így nem tudom megvédeni magamat.Bárki is az jóval nagyobb az esélye hogy ő győz.Kivéve ha csak egy cserkészkislány ragadt itt.
Közelebbmerészkedtem,hogy megnézzem ki az.
Egy zokogó,bús kislánnyal találtam szembe magam.Megesett rajta a szívem,megse próbáltam kioltani az életét.Magamhoz öleltem és vígasztalóan megsimogattam az arcát,letöröltem a könnycseppjeit.
-Te-te kivagy?-kérdezte a kislány felhős tekintettel
-Kai Parker,és téged szépség hogy hívnak?
-Emma.Emma Wood.Nem tudom,hogy kerültem ide én csak véletlenül bántottam a húgomat,és egyszer csak itt ébredtem fel nem messze egy házban.Segítenél megtalálni az otthonom,kedves Kai?
-Előbb megengeded,hogy bemutassalak valakinek?
-Kinek?
-A barátnőmnek,Sophienak.
-Nem tudom ki ő,de szívesen megismerném!-ült ki egy széles mosoly és veleegyütt vidámság az arcára
-Akkor gyere!Imádni fog téged!-nyújtottam kezet a csöppségnek,mjad el indultunk a Salvatore házba,Sophiehoz.

-Sophie szemszöge-
Mikor felébredtem az óra délután négyet mutatott.Kait és egy ismeretlen kislányt láttam meg amint felültem.Mindketten aludtak,a kislány Kai vállán pihentette a fejét,Kai pedig a pöttöm fején az övét.Olyan édesek voltak nem mertem őket felkelteni.De muszáj volt.Reggel óta nem láttam Kait és kicseszettül megakarom már csókolni .
-Hé!Ébresztő!-próbálkoztam kedvesen kelteni de semmi.Hát jó,akkor a saját szokásaim szerint kell cselekednem.Egy jégkockát kivettem a fagyasztóból amit Kai nadrágja alá csúsztattam.
Mármint az elől lévő anyag alá.Erre már felébrett,szinte kicsattant a székből amiben ki tudja mennyi ideje pihizik.
-Szia álomszuszék!-léptem közelebb hozzá egy csókra de ő hamarabb kezdeményezett.Amilyen erősen tudott magához szorított majd az ajkaimra tapadt,mint a múltheti áldozatom vére.
-Ki ez a kislány?-szakadtam el tőle nsgy nehezen
-Szerintem ő is egy szipolyozó.Azt mondta bántotta véletlenül a húgát és erre idekerült.Vagyis a családom biztosan ismeri.Légyszi,ne nyírjuk ki!-nézett boci szemekkel elég közel az arcomhoz.
A kislány elkezdett mocorogni,még egy csókot sem adhattam Kainak és már fel is kelt a picur.
-Szia!Én Sophie vagyok,Kai barátnője.Nagyon aranyos vagy,örülök,hogy találkozhatok veled!-mosolyogtam rá és játszottam azt hogy én vagyok a világ legkedvesebb embere
-Szia!Én Emma vagyok.Emma Wood.Eltévedtem,és nagyon szeretnék hazamenni de nem tudom merre lakom!Hiányzik a családom és a kutyusunk Max!Kérlek segíts hazatalálni!-könnybelábadt a szeme.Nagyon megesett rajta a szívem.Ugyanazt a kislányt látom benne aki én voltam mielőtt egy gyilkos fenevaddá váltam.Hogy ne lássák,hogy könnyekkel küszködöm átöleltem a kislányt.Nagy nehezen legyőztem a könnyeim.Ekkor leesett.A kiscsaj haza akar menni.És mivel itt nincs senki ebben a világban simán beköltözhetünk az ő házukba amíg nem jutunk ki innen.Csak meg kell találnunk.
-Hogy nézett ki a házatok?
-Azt tudom,hogy Mystic Fallsban laktunk szembe Lockwkood ékkal.Fehér kerítésünk és sárga házunk van.
-Gyere!Haza megyünk!-nyújtottam neki kezet amit el is fogadott.Pontosan tudtam melyik házról beszél.Katherineel a Mystic Grill után betörtünk a mellettük lévő házba és kinyírtunk mindenkit.A vérük isteni volt.