Steve belépett a fürdőszoba ajtón és vetkőzni kezdett.
- Most beszeretnél ülni mellém a kádba? - kérdeztem tőle.
- Igen. - Szerencsémre csak egy póló és egy farmer volt rajta. Nem sokáig szöszmötölt a vetkőzéssel. Amikor megláttam a mellkasát már izgalomba jöttem.
- Tudod, hogy annak nem lesz jó vége. - mosolyogtam rá, várva hogy végre levegye az alsóneműjét. Amint azt is lehúzta rögtön zavarba jöttem és perverz gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben.
- Mindig úgy bámulsz rám, mint egy macska egy egérre. - elnevettem magam.
- Ez egy hülye hasonlat. - Végül belépett a kádba. A vízszint pedig megemelkedett. Alig fértünk el ketten, de engem nem izgatott, minél közelebb akartam tudni. Sőt bennem akartam tudni.
- Megmossam a hátadat? - kérdezte.
- Nem Steve. Ne a hátam mosd meg. - Feltérdeltem majd lassan a combjaira ültem. Gyengéden megfogtam a víz alatt "úszkáló" férfiasságát. - Belülről moss meg.
A férfi felnyögött, azon az édes hangon, amit annyira szeretek. Nem kellett sokat édesgetnie hogy elég nedves legyek, ha nem vízbe ülnénk már szemmel látható lenne, hogy mennyire akarom. Hamar megkeményedett, amire örömmel rá is ültem. Hangosan felnyögtem szinte felsikítottam.
- Hanna, a szom- - félbe szakítottam egy hangosabb nyögéssel és kéjes mámorral az arcomon rámosolyogtam.
- Nem érdekelnek a szomszédok. Engem csak te érdekelsz. - gyorsabban kezdtem el mozogni rajta. Megfogta a derekamat és olyan mélyre tolta be magát, amilyen mélyen még sosem volt. A keze nyoma biztos, hogy megfog látszódni az oldalamon.
Hirtelen kibújt belőlem és felemelt. Ledöntött a kádba, azonban előtte kihúzta a dugót, hogy a víz lemenjen. Megvárakoztatott addig amíg teljesen le nem folyt a víz.
- Mit-? - kérdezni akartam, de csókjával belém fojtotta a szót. Azt hiszem előhoztam belőle az állatot. Lehúzott a kád aljára, hogy minél jobban hozzám férhessen. Ismét belém hatolt, de ezúttal sokkal erősebben, mint valaha, de nem fájdalmasan. A karjaimmal a nyakába és a hátába kapaszkodtam. Még lehet meg is karmoltam őt párszor.
- Steve.... - nyögtem ki a nevét. - Én mindjárt...
Kicsit rágyorsított, már ő is a végét járhatta, amikor eljött az időm ő még egy párat tolt rajta, erősen megmarkolta a combjaimat és végül ő is elment. Mielőtt elengedett volna lenyugodott picit, azután húzódszkodott ki belőlem.
- Szeretem amikor ilyen elégedett arcot vágsz, Hanna. - mosolygott rám a gyönyörű fehér fogsorával.
- Hagyjál. - nevettem el magam. - Ezek után hogy fogok dolgozni menni? Fel se fogok tudni kelni.
- Akkor itthon maradsz velem és csinálunk valami szórakoztatót. - fel segített ülni és magához ölelt.
Valaki dörönbölni kezdett az ajtón. Steve kipattant a kádból, maga köré tekert egy törülközőt és elment kinyitni az ajtót. Hallottam ahogy a szomszéd öreg férfi szidta Stevet hogy mégegyszer ne legyünk ilyen hangosak. Nem tud pihenni tőlünk.
***
- Helló Jack. Nem tudok ma dolgozni menni. - Nem tetszett a telefon túloldalán a főnököm.
- Mi történt? - kérdezte.
- Becsípődött a derekam, és nem nagyon tudok mozogni. - hazudtam, de az utóbbi igaz volt.
[Régen volt fejezet és ez sem volt a legkiemelkedőbb, de remélem azért tetszett!]
YOU ARE READING
Steve Rogers és Hanna Ross minden napjai
Random[Steve Rogers x OC] Ebben a kis 'sorozatban' kisebb történeteket akarok írni Steve és Hanna között. Minden napi dolgokról, amik esetleg a történetemből kimaradnak. (Igen szeretnék írni egy MARVEL-es fanfiction-t is.) Ezek a jelenetek csak úgy kipatt...
