Steve Rogers és Hanna Ross minden napjai

A szakáll kérdés

Hanna a fürdőkádban lazult. A habos meleg víz simogatta frissen borotvált lábát.
- Olyan jó simának lenni. - Jelentette ki és lentebb csúszott a kádban, így eltűntek az ajkai a vízben.
- Én is szeretem, ha olyan sima vagy, mint egy kis baba. - Mondta Steve, miközben felkent egy kis borotvahabot az arcára.
- Nem szeretnél csatlakozni? - Feljött a felszínre a lány.
- Nem. - Utasította vissza.
- Miért? - Felemelte az egyik lábát a víz csillogva folyt le róla. Kezével végig simított rajta és megállapodott a hasán. - Így se?
- Akkor se. - Látszott a tükrön keresztül az arcán a vágyakozás, hogy a vízbe csobbanjon kedvese mellé. Majdnem engedett a csábításnak, de erős maradt.
- Miért? - Feltette újra ezt a kérdést.
- Mert a leborotvált szőröd ott úszkál a vízben.
- Tessék? - Pislogott nagyokat Hanna. Megfogott egy szivacsot és Steve fejéhez vágta. - Ilyen hülye kifogást se hallottam még. Mond azt inkább, hogy nem vagyok kívánatos és akkor el van intézve a dolog ennyivel. - Tettetett duzzogással elfordult a férfitől.
- Szeretem, amikor ilyen durcis vagy. Hamar elfelejted mi miatt durrogsz. - Végig húzta a borotvát az arcán. Sima bőrét egy csíkban már nem takarta a vékony hab rétege.
- Amúgy, nem gondoltál még arra, hogy megnöveszted a szakállad? - Kedvesen a kád szélére támaszkodott.
- Látod eddig tartott. - Összemosolyodott saját tükörképével.
- Megint megdoblak. - Fenyegetőzött Hanna.
- Nem állna jól a szakáll. Mondjuk - elgondolkozott - férfiasabbá tenne. Lehet tetszenék a lányoknak.
- Sajnos így is tetszel nekik, de nekem nem. Nekem más tetszik igazán benned. Nem a csinos pofikád, hanem ami odalent rejtőzik. - Tartott egy kis szünetet, amíg Steve felemészti ezt az információt. - Jól van ez nem igaz, vagyis csak részben. Természetesen először a csinos pofid tetszett meg, azzal a tökéletes fogsorral, azzal a tökéletes szemekkel és azzal a tökéletes mosollyal. De.. Egy dolog fogott meg igazán benned, hogy te engem szerettél volna, nem csak a testem, hogy jól mutassak melletted. - Újabb kis szünet. - Meg talán az, hogy egy kibaszott imádni való, rendes, tisztelettudó, jó szerető és túl komoly /de néha vicces/ ember vagy. Kettőnk közül hála égnek te állsz két lábbal a földön és te fogod a madzagomat, hogy el ne szálljak, főleg ha meglátlak téged. - Zavarba jött attól amit mondott. - Szeretlek, Steve!
- Hanna... - Odaugrott a lányhoz és félig leborotvált habos arcával megcsókolta. - Én is téged!
- Tiszta hab lettem tőled. Még a számba is ment, Steve. - Átölelték egymást a férfi pizsamája vizes lett. - Akkor egyszer megnöveszted a szakállad, csak egy kicsit?
- Ezután a vallomás után elgondolkodom rajta.
- De ne túl sokat. Megfog ártani. - Incselkedett vele Hanna. A férfi meg fogta a lány vállait és belenyomta a vízbe. Nevetve feljött a víz felszínére. - Gyerekes vagy, Steve.
- Még, hogy én. Már 75 éve szőrösödök, mindenhol. Rég nem vagyok gyerek. - Most ő durcizott.
- Igenis, értettem, nem túl szőrös kapitány.

~~~

- Amúgy.. Még sosem szexeltem szakállas férfivel. - Gondolkodott el reggeli közben, Hanna.
- Szóval ezért akarod, hogy megnövesszem. - Kortyolt bele a kávéba Steve.
- Hm.. Igazad lehet. Foggalmam sincs milyen lehet, ha egy szakállas férfi elégí... - A férfi félre nyelt és köhögni kezdett félbeszakítva a lány mondandóját.
- Akkor tényleg innen fúj a szél. - Mondta miután rendesen kapott levegőt. - Javíthatatlan vagy, Hanna.