Steve Rogers és Hanna Ross minden napjai

A csók

E/1.

A park végében sétálgattunk már Stevevel. Mikor megcsörrent a telefonja. Fontos hívás lehetett, mert megkérdezte nem baj, ha felveszi e. A szavaiból is azt szürtem ki, hogy készülnek valahova. Gondolom valamilyen küldetésre. Kicsit szomorúvá tett a tény, hogy vége szakad a randinknak, de így izgulhat mikor találkozhatnak újra. Ismét kicsíphette magát. Felkenhette kedvenc csábító vörös rúzsát. Amikor Steve éppen lekészült tenni a telefont az enyém kezdett el rezegni. Kikerestem a táskámból. A főnököm volt így muszáj voltam felvenni.
-Tessék?
- Azonnal be kell jönnie. Van egy jó munka számára. - Soha sem tudott normálisan a telefonjába beszélni, ezért az amúgy is rekedt mélyhangját -ami a sok éves cigizéstől vált ilyenné- sem lehetett tisztán érteni.
- Ahg.. De ma úgy volt később kell bemenjek. - panaszkodtam.
- Akkor megkapja más.
- NE. Máris indulok csak tudja randim van. - ránéztem Stevere. A szemem sarkából megláttam egy fekete sport kocsit. Nyilván Stevert jöttek. - Várjon egy kicsit, kérem.
- De siessen! - Eltartottam a készüléket az arcomtól. Közben az autó közelébe értek.
- Hanna, mennem kell. - Bánatos volt a hangja.
- Őszintén szólva nekem is.
- Hát akkor szia. Majd találkozunk. Írok majd. - Búcsózott Steve. Elindult a kocsi felé én meg csak álltam és néztem, ahogy elsétál. Nem akartam így elengedni.
Már megfogta az autó ajtajának a kilincsét mikor utána szóltam. Ő megfordult. Én közelebb tipegtem a magassarkúmban hozzá.
- Steve. - Megfogtam a férfi nyakát és magam felé húztam. Nem ellenkezett. Az ajkamat az ő ajkára tapsztottam. Ő visszacsókolt és autómatikusan átkarolta a derekamat. A gyomromban a pillangók erőteljesen fel röppentek, szinte hányinger érzetem lett az izgalomtól. A csókot a főnököm szakította félbe, mivel véletlen benyomtam a kihangosítót így sokmindent hallhatott.
- ÉRtem én, hogy szerelmes vagy és hogy csókolózol, de munka van. - panaszkodott, így elengedtem Stevet. - Talán megbocsátom neked, ha amerika kapitány az illető.
Nem mondtam semmit erre, csak egymásra mosolyogtunk a kapitánnyal. Az ajkain maradta egy kis vörös rúzs. Elmutogattam, hogy törölje le a száját. Írtózatos zavarban voltam. Nem jöttek ki szavak a számból, csak egy sziára. Steve beült a kocsiba. Most láttam meg a sofört. Egy rövid vörös hajú nő ült benne, aki alig tudta leplezni a mosolyát.
-HANNA. - emelte fel a hangját a főnököm. A fülemhez kaptam a telefont és elindultam a közeli metróhoz, hogy eljussak a munkahelyemre.