-Ez meg mi a— - kezdtem el, de nem bírtam befejezni a mondatot.
Elkezdtem egyre gyorsabban venni a levegőt, mintha fojtogattak volna. Olyan volt, mint amikor nyomják össze a tüdődet. Remegett a kezem és elejtettem a papírt. Majd éreztem, ahogy valaki átfogja a vállam és leültet.
-Hozok vizet, addig is lélegezz mélyeket! - szólt halkan Robin.
-Furi, nem? - kérdezte gőgösen Adrián - Mert csak mi, négyen tudjuk, hogy elhagyjuk a várost. Szóval miért is írna ilyet Máté, ha nem tudja ezt az információt?
-Lehet, hogy csak ránk akar ijeszteni - mondta Robin, mialatt átadta a pohár vizet nekem.
-Hmm - Adrián szeme összeszűkült - Meglehet.
-Dylan, bepakolnál a kocsiba, ha megkérhetlek? - fordult Dylanhez Robin, aki eddig olyan nyugodtan állt a kanapé mellett, mintha nem történt volna semmi.
-Persze - válaszolta.
-Adrián, te meg felhívnád Patrikot, hogy mindjárt ott vagyunk érte?
-Hogyne főnök! - szólt, ahogy kihúzta magát és tisztelgett, jelzem egy szál atlétában és egy törölközővel a dereka körül.
Lehet, hogy viccesnek véltem volna, de abban az öltözékben inkább kínos volt.
Miután elment Robin odafordult hozzám.
-Kicsit furcsa volt... mármint, amit csinált - láttam rajta, hogy a röhögés szélén állt.
-Eléggé - mondtam kissé fojtott hangon.
-Jobban vagy?
-Igen, csak ez egy kicsit megrázott...
-Mint az áram. Nemcsak téged - miközben beszélt láttam a szemei alatt a sötét karikákat és, ahogy elindult a konyha felé a testtartása is erőtlennek tűnt - Kérsz valamit enni?
-Csak egy szelet pirítóst, de majd megcsinálom én - közöltem egy halvány mosoly keretében - Te csak csináld a saját reggelid!
Miután mindenki megreggelizett és lecsekkoltuk, hogy senki sem felejtett el semmit betenni a csomagjába lementünk az autóhoz.
Dylan beszállt a vezetőülésre, mire mindketten Adriánnal kérdőn néztünk Robinra.
-Ne nézzetek így, csak egy ideig fog ő vezetni!
Adrián elindult a hátsóülés felé, de ekkor Dylan közbeszólt.
-Nem ülsz előre inkább? Majd Liliék beülnek hátra.
Valamit észrevettem Dylan szemében valamiféle fajta félelmet, de közben ott volt valami baljósló is.
-Még mit nem! Nem ülök be melléd! - szólt vissza Adrián, majd kinyitotta az ajtót.
Csak annyit éreztem, hogy Robin hátrahúz és maga felé fordít, majd egy forró légáramlattal együtt leestünk a földre.
Nem tudom, mennyi idő telhetett el, amikor felébredtem, habár a fülem zúgott és beletelt pár másodpercbe, hogy élesebben lássak.
Robin mellettem hason feküdt csukott szemmel, de élt.
Felültem, láttam, hogy néhány ember körülöttünk állt és figyelt minket, az egyikük meg is szólalt.
-Ne mozogjon, a mentő mindjárt itt van!
A lábam mellett úgy 1 méterre láttam egy égő alakot, amire felsikoltottam. A kocsi is égett, benne egy másik emberrel. Körülöttünk néhány üvegszilánk, de semmi nagyobb és veszélyes.
Majd rájöttem, hogy a kocsiban egy bomba volt, az robbant fel. A kocsiban ülő személy, Dylan és aki feküdt, az pedig Adrián volt.
Elkezdtem köhögni a füst miatt, emellett még remegtem és sírtam is. De annyi lélekjelenlétem még volt, hogy megpróbáljam Robint magához téríteni.
-Kelj fel, kérlek! - könyörögtem sírva és köhögve.
Pár pillanat után Robin kinyitotta a szemét, majd köhögött párat. Hunyorgott, de körbenézett.
Egy percbe tellett neki felfogni, hogy mi történt.
Fájdalom és elkeseredettség tükröződött a szemében, ahogy rám nézett.
ESTÁS LEYENDO
A maffia angyala 2. évad // Angyal a sötétségben // Befejezett //
AcciónMiután elmenekültek Liliék Gyõrbõl, úgy gondolták, hogy itt, Debrecenben nem fogják megtalálni õket. Nem is volt semmi baj addig, amíg el nem kezdtek furcsa leveleket találni a postaládájukban. A legtöbb Lili nevére érkezett, de volt, hogy másnak i...
