Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Nem szeretném, hogy bármi is összetörne, felgyulladna vagy összehányva lenne ebben a házban! - fiatalos anyukánk éppen minket tájékoztatott arról, mit nem szeretne látni majd a balatoni nyaralónkban, miután hazajön Horvátország tengerpartjáról, ahova az újdonsült párjával utaznak. A fenyegető mondata igazából a bátyjámhoz szólt, aki a 25-höz közelítve sem nőtt fel eléggé. 20 éves létemre sokkal normálisabb vagyok, mint Bence valaha lesz. - Liza, vigyázz erre az emberre, mert tudod milyen! - játékosan megforgatta a szemét, miközben felém nézett kérlelően.
- Imádom a családomat! - szarkazmus hallatszott a magas fiútól, mi pedig anyuval csak elnevettük magunkat.
- Sajnálom, de a húgodban sokkal jobban megbízok! - simított végig izmos vállain, majd tenyereibe véve arcát, hatalmas cuppanos puszival ajándékozta meg borostás arcát. Én sem maradhattam ki a jóból, így anyukánk engem is megajándékozott egy hatalmas puszival. - Bármi gond van, hívjatok!
Ahogy anyukánk beült az autóba Zsolt, a párja mellé és gázt adva a járműnek elhajtottak, Bence azonnal a füléhez emelte a fekete IPhone készülékét.
Egy szemforgatást követően realizáltam, hogy ez a hetem nem a pihenésről, hanem a hülye haverjai elhesegetéséről fog szólni. Nem egyszer találkoztam már velük, de nincsenek a legkedvesebb emlékeim róluk, abból a szempontból, hogy szinte az összes bepróbálkozott már nálam.
Nem is foglalkoztam már a testvéremmel, csupán a mobilomat és a fülhallgatómat megfogva kiültem a nyaraló teraszára, beindítottam a kedvenc zenéimből álló lejátszási listát, majd az asztalon elhelyezkedő könyvemért nyúltam. Soha sem tartoztam a nagyon népszerű emberek közé, sem a gimiben, sem pedig most, az egyetemen. Szorgalmasan tanultam, imádtam olvasni, viszont a bulizást sem vetettük meg a barátaimmal. Nem voltam egy szende lány, hiszen sok dolgot tettem már az életemben.
Rettenetesen meleg volt az időjárás azon a napon, így csak a hideg víz kortyolgatására vágytam és az izgalmas szerelmes történetemre.
Nem tudom mennyi idő telt el, de arra kaptam fel a fejemet, hogy a bátyjám vágja le magát a mellettem lévő székre. Tökéletesen beállított, szőkésbarna haját a meleg levegő meglepően egyben tartotta, kissé borostás arcára pedig igazán ráfért volna egy borotválás. Izmos testét - amiért egyébként nagyon sokat küzd edzőteremben - pedig egy piros fürdőnadrág takarta csak.
Sóhajtva vettem ki a fülemből Ava Max egyik slágerét, és letettem a könyvemet is az asztalra. Könyökömmel megtámaszkodva a fa asztal felületén, szórakozottan figyeltem, ahogyan idegbeteg módjára nyomkodja a mobilját.
- El kéne menni vásárolni!- szólalt meg hosszas csend után, de még mindig a fénylő képernyőt bámulva.
- Minek? - értetlenkedtem, hiszen anyuék biztosítottak nekünk elegendő táplálékot, innivalót és Wc papírt. - Nincs elég kaja a hülye haverjaidnak? - vigyorodtam el gúnyosan. Erre már nem reagált semmit, hiszen tudja jól, mit gondolok a társaságukról.
