Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Hogy legyek nyugodt Marics? Az a kurva egész este ott lihegett a nyakadban, miközben te nemhogy elküldted volna... Neeem... Te még élvezted is! - magamból kikelve kiabáltam Marics Petivel, aki azzal az idegesítő mosolyával fürkészett. Ezzel tudott leginkább az őrületbe kergetni, főleg akkor, amikor az alkohol átvette felette az irányítást.
Ez is egy hasonló nyári este volt, mikor a szokásos társaság összegyűlt anyukámék balatoni nyaralójában. Második este volt már, semmi furcsa nem volt, kivéve egy bizonyos személyt, aki az első pillanattól kezdve nagyon bökte a csőrömet.
Krisztián, Milán, Norbi és a testvérem, Bence társasága már teljesen megszokott volt, viszont érkezett egy váratlan vendégünk is, Szandra személyében. A lányról annyit kell tudni, hogy a bátyjám újabb áldozata. A nyaraláskor találkoztam vele először. Nem voltam előítéletes soha, de előre rosszat sejtettem. Nem csak a külseje adott okot a félelemre - tagadhatatlanul plasztik párti - , de az is, ahogyan feltérképezte szemeivel az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő páromat. Először azt hittem, hogy Peti alapjáraton kedves, mint általában minden emberrel, de amikor másnap a csaj Bence és az én szemem láttára flörtölt Petivel, kicsit bepipultam. Az együtt töltött évünk alatt egyszer sem került még egyetlen ilyen félreérthető helyzetben, de ez tényleg több volt a soknál.
- Nem történt semmi, kicsi! - próbált közelebb férkőzni hozzám, de nem engedtem neki, hiszen hátrébb léptem.
- Tehát te azt nem gondolod túlzásnak, hogy az a műbaba össze-vissza fogdos téged és konkrétan csorgatja rád a nyálát, miközben a barátja ott ül pár méterre tőle? - Petiben bőven volt már alkohol így este tíz óra felé. Szemei teljes csillogása adta tudtomra, hogy nem teljesen józan. - Ha ennyire unsz engem, akkor minek vagy velem? - folyt ki az első könnycsepp a szememből és helyet foglaltam a közös szobánk franciaágyán. Ezen az ágyon váltunk teljesen eggyé egy évvel ezelőtt.
Peti mozgolódására figyeltem fel, mikor is legugolt pont elém, és megfogta a kezemet. Egy pillanat alatt teljesen más tekintet fogadott, mint másodpercekkel azelőtt. Mintha az agya kitisztult volna és előtte egy csepp alkoholt sem ivott volna.
Ő egyébként egy nagyon vidám, vicces és jókedvű srác, de én megismerhettem azt a férfit is, akinek van egy komoly oldala. És akkor Peti elővette azt az énjét.
- Azt hiszed, hogy egy ilyen kurvára lecserélnélek? - bökött fejével az ajtó felé. Egy aprót bólintottam. - Na, ez az a szituáció, amikor nem vagy tisztában azzal, hogy ki is vagy te valójában!
- Soha sem voltam elégedett magammal...
- Pedig igazán lehetnél, mert kibaszott jó nő vagy! - mosolya visszatért most szőrösebb arcára, amitől nekem is mosolyognom kellett. Mindig tudta, hogyan vidítson fel. - Menjünk vissza?
- Menjünk! - erőltettem magamra egy mosolyt, hiszen nem lelkesedtem attól az ötlettől, hogy ismét látnom kellett azt a csajt.
Egymás kezét fogva értünk ki a hangos társasághoz, akik felettébb jókedvvel beszélgettek. Ahogy helyet foglaltunk egymás mellett, Norbi barátunk hangosan tudatta mindenkivel, hogy megérkeztünk.
