𝐒𝐳𝐨̈𝐠𝐥𝐞𝐭 | 𝐉𝐊 𝐟𝐟.

~1~

Sok mindent képzeltem az elmúlt órákba a kocsiba ülve. Hogyan fogja apám a magyar válogatottat a döntőig rúgdosni. Bár nem gondoltam nagy esélyeket hiszen voltak erősebb csapatok például a Franciák vagy éppen a Németek. De pozitívan vágtam neki ennek a majdnem 1 hónapnak.

Az elmúlt pár órában próbáltam elemezgetni a "Halálzónába" lévő ellenfeleinket.

Portugália volt az első akinek a seggét kéne szét rúgni, és nem fordítva. Majd a Franciák és utoljára a Németek. Elég erős mezőnyt kaptunk ami szinte megszokás. Hiszen a VB selejtezőre is az Angolokkal kell majd összecsapnunk szeptemberben.

Közben megnyitottam a 2016 Európa bajnokság meccseit. Pontosan a Magyarország - Portugália összecsapást.
3-3 végeredménnyel 1 pontot zsebelt be a magyar csapat. Ez nem lesz elég ide. Győzni megyünk a Puskásba nem kikapni. Ezzel a gondolattal érkeztünk meg apám által jól ismert Telki edzőközpontba.

- Nah drágám. Hogy tetszik? - szólalt meg olaszul.

- Fantasztikusan néz ki. - adtam kérdésére választ.

Hatalmas mázlival rendelkezem ha így is mondhatjuk. Édesapám olasz vér míg édesanyám magyar vér csörgedezik ereiben. Így mindkettőjükel megtaláltam a közös hangot a két nyelvnek köszönhetően. Bele gondolva rá jöttem valamire.

- Apám. Ugye vetettek fel tolmácsot? - kérdeztem

- Minek ha itt vagy te? - akadt fent szemöldöke majd kiszállt az autóból.

Követtem mozdulatait, amikor láttam hogy nyakába akasztja a kis kártyát én is oda akasztottam a sajátomat. Meg kell mondjam, nagyon Elitnek éreztem magam. Mikor Samuel bekerült a suliba. Tudjátok van a Netflixen az Elit sorozat. És én voltam Samuel, csak női verzióba. Vagy Clary az árnyvadászokból.

Perceken keresztül sétáltunk az épület belsejébe. Jobb majd bal majd megint bal. Jézus mennyi kanyar. Rosszabb mint egy Forma1-es futam.

Majd megálltunk egy hatalmas ajtó előtt. Apám benyitott majd magyarázkodni kezdett.

- Itt kezdenek a fiúk egy erőléti tesztel. Az meg ott - böködött a hatalmas üveg felé.

- Az ott az irodád. Egybenaz elemződ amit kértél. - mondta.

Szaladva nyitottam ki az ajtót. Középen egy hatalmas asztal. A jobb oldali fal tele kivetitőkkel. A másik oldal meg több mágnes focipálya sorakozott, középen egy hatalmas zöld csikozott pálya. A másik ablakból letudtam pillantani a pályákra is. Ahol egy nagyobb csorda a bejárat felé sertepetélt.

Apám köszönésre se méltatott kezembe nyomta a mai nap terveit. Hogy értsétek 13:56 percet írtunk és én 6kor keltem hogy ide érjünk Telkibe. Fáratságomat inkább a munkába gondoltam belefektetni. Lőttem egy képet hogy a fiúk sétálnak a zöld gyepen. Majd kitettem instára "Europe we're coming!" mondattal. Megjelöltem az Mlszt a Portugál a Francia és végül a Német válogatott hivatalos instagrammját.

Bekapcsoltam a gépet és elemezgetni kezdtem a magyar srácok játékát. Hála az MLSZ-nek az összes meccshez hozzáférésem volt.

15:43 ütött az óra mikor tudtam hogy 15:45 perckor az első válogatott konzultáció lesz. Apám reggel szólt hogy késhetek már csak a hatás kedvéért is.

Hatalmas csattanást halottam ahogy odsértem. Apa elkezdte a konzultációt.
Mivel az ajtó nyitva volt így az ajtófélfának dőlve hallgattam apámat.

- És most had mutassam be az új státuszedzőt és taktikai mesterünket. - mondta apám mire oda csámborogtam hozzá.

- Sziasztok, Zettina vagyok de hívjatok csak Zettinek. - tapsoltak a fiúk. Nah erre végképp nem számítottam.