TöBB-KEVESEBB

Part 25

Szokták mondani, hogy karma, csak én azt nem tudom miért basz ki velem mindig az élet. Mit vétettem a világ ellen?

A pörgetés eredménye szinte sokkolt. Annyira meglepődtem, hogy mukkanni sem tudtam.

,, Csók "

Én szerencsétlen ezt pörgettem ki. Miért is lenne nekem valamiben valaha is szerencsém.
Az illetőnek egy piszkos vigyor ült ki az arcára, majd felpattant. Felém nyújtotta nagy kezét, amibe én, egy kis civakodás után magammal, beletettem az kis kezem. Vékony ujjaim szinte elvesztek a nagy kezében. Körbe pillantottam. Mindent láttam az arcokon. Mosoly, boldogság, undor. Voltak lenéző pillantások, és......cinikus is. Időm se volt végig gondolni, kezemet megmarkolva húzott maga után. Nem tudtam hová megyünk, de azt meg végképp nem tudtam, hogy várom-e azt a csókot. Átvergődtünk a tömegen, míg a hangos zene kísérte lépteinket. Nem tudtam hová megyünk. Azt sem tudtam miért megyünk más hová. Hisz mindenki ott a körben felpattant, elcsattamt a csók vagy épp a smárolás, és vissza ültek a helyükre.

Féltem.

Talán szégyell és azért nem akarta mindenki előtt. Nem tudom.

A lépcsőn felérve, egy szobába húzott, minek következtében neki csapódtam mellkasának. Új parfümének illata megcsapott. Szokatlan volt számomra.

- Gyere. -hívott a szoba közepébe, miután becsapta az ajtót. Nem kapcsoltunk villanyt, a Hold fénye adta a világítást. Lágy fények közepette, nem lehetett mindent kivenni a környezetből, de volt egy olyan hangulata ami varázslatossá tette.

De helyes amit csinálok?

Biztos vele kell ezt megélnem?

Ő az a személy?

- Helyes amit csinálunk?- kérdeztem ilyendten, mert a félelmem folytogatott. Bűntudatom volt, és lelkiismeret furdalásom, pedig nem csináltam semmi rosszat. Olyan érzésem volt mintha egy harmadik személy is itt lett volna. Körbenéztem, de a szobában csak ketten voltunk.

Engem nézett.

- Akarod?- tette fel a legfőbb kérdést, amin ez idáig én is gondolkodtam.
- Nem tudom.-
- Ha nem akarod akkor kamuzhatjuk is, bár én örülnék neki ha megtörténne.- mondta nyíltan a szemembe. Ezt nem gondoltam volna róla. Azt hittem azok után amiken átmentünk, ő nem gondolkodik ilyenekbe.

Meglepett.

Nekem ez meg se fordult a fejemben.
- Elrontunk ezzel bármit is?- kérdeztem szinte suttogva. A szobák jól szigeteltek voltak. Csak akkor hallottál hangfoszlányokat ha nagyon füleltél.
- Nem tudom. -mondta.
- Változik a csók után bármi is köztünk?-
-....- nem válaszolt. Arca egyre közelebb volt enyémhez. Érdes ujjaival megérintette puha orcám. Érintése váratlanul ért, nem számítottam rá. Sőt azt sem tudtam, hogy reagáljak. Közeledjek én is? Vagy hagyjam a francba az egészet, mert a belső hangom azt súgta, rossz ember áll előtted....
Ajka lágyan érintette sajátjaim, míg karjaim körbe vontam nyaka körül. Tompán éreztem alkohol szagát, de a saját illatom szerintem rég elnyomta az övet. Most nem foglalkoztam semmivel. Az alkohol elvette az eszem.

Már akartam azt a csókot.

A helytelen csókot.

Kezeit levezette a derekamra, miközben az egész oldalamon végig simított. Testem tudat alatt reagált az érintésére. Akaratlanul remegtek a lábaim. Megmarkolva erős kezeivel keskeny csípőm, közelebb húzott magához. Felső testünk lágyan összesimult, míg az ajkaink olyan közel voltak egymáshoz, hogy egymás elől szívtuk el a levegőt. Meleg lehelete csiklandozta ajkaim, ami miatt egy erős bizsergés futott végig a testemen.

Közeledett, még jobban.

De nekem ekkor megszólalt a vészjelző. Elhajoltam. Kivezettem magam karjai közül, és hátra léptem egy lépést. Kérdőn nézett rám, ha eddig hagytam magam akkor mi miatt hátráltam meg hirtelen?

A barátságunk a tét.

Nem szúrhatom el egy hülye csókkal, hogy aztán minden találkozás kínos legyen.

Ahhoz nekem túl fontos barátom lett.

- Ne haragudj! - mondtam, majd elkezdtem kihátrálni az ajtón. Még egyszer ránéztem, és elhagytam a szobát.

Pár lépés után egy fogást éreztem a csuklómon.
Megfordultam, majd fájdalmas szavakat mondtam neki.
- Kérlek hagyjuk egymást egy kicsit békén, aztán majd beszélünk.- mondtam. Még magam is meglepődtem, hogy voltam képes egy összetett mondatot részegen kinyögni.

Ujra elindultam.  Majd megint éreztem a fogást a karomon.
- Schott. Kérlek.- fordultam hátra.
Nem válaszolt, de úgy voltam vele a hallgatás beleegyezés, így megint kirántottam kezem szorításából, és folytattam utam, már másodjára.

A lépcső alján jártam, mikor egy fogás megint megállított. Már forrtam a dühtől, hogy lehet valaki ennyire értetlen. Mérgesen hátra fordultam.

- Hagyj már béké......- nem tudtam befejezni. Meglepődtem.

Nem azzal találtam szemben magam, akire számítottam.

Sziasztok!
Nem szoktam kérni ilyet, mert szerintem nem illik, de azért elmondom.

Nagyon koszonom azoknak akik, minden részt vote olnak. Rettenetesen jól esik. Viszont néha akik nem szoktak és tetszik nekik az a rész, azok is néha vote olhatnának. Nem kell mindig természetesen. Nem várom el. De van egy jelzés értéke, hogy vannak akiknek tetszik a történet.

Ha megteszed néha azt megköszönöm, ha nem tartasz rá igényt, akkor természetesen nem.

Puszi a pocitokra! ♥️