random dolgok?

június.

Június vége. Talán az év legmelegebb napjait éljük. A forró levegő már-már elviselhetetlen. Azonban más is van a levegőben, valami, amitől sokkal nehezebben lélegzem, mint ezelőtt bármikor. Kimondatlan szavaid hangosabbak az elmúlt napokban, mint a szórakozóhelyek legelső sora. Nem vagyok vak. Talán azt hitted nem veszem majd észre, de ismerlek. Fél mozdulataidból rájövök, hogy valami nincs rendben. Köztünk.
Tisztában vagyok mindennel, amit rólam gondolsz. Ki se kellett mondanod, már előtte tudtam. Sok vagyok. Tapadós. Nehéz elviselni. Túl sok időt szeretnék veled tölteni. Neked nincs ehhez energiád. Fontosabb gondjaid is vannak, mint az én bajaim. Más áll az életedben az első helyen. Mélyen szeretsz, de ez a legkisebb bajod jelenleg, csak teher vagyok. Neked nincs szükséged annyi együtt töltött időre, mint nekem. Minden gondolatoddal tisztában vagyok, hisz ismerlek.
A kimondott és kimondatlan szavaid elgondolkoztatnak. Ennyire nehéz lenne engem szeretni? Ennyire sok lennék? Miért nem lehetek valakinek egyszerűen csak elég? Miért nem tudlak úgy szeretni, ahogy te szeretnéd? És miért úgy szeretlek helyette, ahogy én szeretném, hogy megtedd? Tudtad, mibe mész bele két évvel ezelőtt. Ismertél már akkor is. Tudtad, hogy sok vagyok. Tudtad, hogy tapadós vagyok, de csak akkor, ha tényleg szeretlek. Még soha senki nem éreztette velem azt, amit te. Sok év után végre újra úgy éreztem élek. Visszatértem az életbe, jobban önmagam vagyok, mint valaha. Annyi mindent megtettem volna érted azért, hogy büszke legyél. Rám. Pedig ezeket önmagamért kéne megtennem, már tudom.
A szívem újra a padlódon hever. Már ismerős neki a környezet. Mintha csak újra március lenne. Ezúttal rosszabb. Érzem, hogy ez valós. Nincs ellene mit tenni. A torkom szorul, egyre nehezebben veszem a levegőt. Mindig új módokat találsz rá, hogy összetörd a szívem. Ezúttal talán végleg a padlódon maradtak szilánkjai. Esélyem sincs felseperni őket, bele is fáradtam. A földön heverő ruháid alatt elférnek. Lehet sose veszed észre őket. Pár év múlva belelépsz és rájössz mekkora kárt okoztál. Már szeretném, ha tudnád mit éreztem. Nem söpröm a szőnyeg alá előled, hogy véletlen se lépj bele. Csak egyszer éreznéd, amit én. Mindent megértenél.
Tartsunk szünetet. Mondod ki végül. Kell egy kis nyugalom. Tőlem. Talán mégse ismerlek annyira, mint gondoltam. Mint szeretnélek. Fogalmam sincs ennek mi lesz a vége. Ha őszintén bevallom, az összes lehetőség megijeszt. Szakítani akarsz velem? Távkapcsolatot? Várjak rád, amíg hazajössz? Te is tudod, hogy várnék rád. Mondanod sem kéne. Te vagy az első, akivel el tudnám képzelni a jövőm, eddig még egyedül sem tudtam. Talán így is lesz. Talán valami jobb vár ránk. Valami jobb vár rám. Remélem tudod, ha választhatnék téged választanálak, mindig. Még ha te nem is engem.