Egy Malfoy Tükre [BEFEJEZETT]

3. Fejezet

Ebéd közben a bájitaltan órát vitatták a Griffendélesek. Nem mindenkinek volt olyan szórakoztató a munka, mint Hermionénak. Ron előszeretettel panaszkodott Pitonról, vagy a Mardekárosokról.

- Ez kész agyrém volt – nyafogott Ron.

- Nekem mondod? Parkinson egy átokcsapás – kontrázott Harry.

- Zambini sem egy leányálom, ha engem kérdeztek – mondta Ginny, Hermionéra sandítva – Neked Hermione? Hogy ment Malfoyjal?

- Egész tűrhetően.

- Tűrhetően?! – fakadt ki Ginny, Harry és Ron egyaránt.

- Nem beszéltünk, csak tettük a dolgunkat...

- Szerintem te lázas vagy Hermione – bizonygatta Ginny.

- Ne beszéljetek varangydudvákat, dehogy vagyok!

- Én támogatom Ginnyt – szólt Ron.

- Sajnálom Hermione, de az, hogy Malfoy normális legyen, ahhoz a világnak kell felborulnia – sajnálkozott Harry.

- Lehetetlenek vagytok! Komolyan! – egy csöppnyin múlt, hogy Hermione ne ordítsa ezeket a mondatokat.

Tele volt a varázspálcája azzal, hogy folyton vele foglalkoznak. A hazudozás egyre jobban megy... - gondolta. Már szemrebbenés nélkül mondta a valótlan dolgokat. Malfoy mibe kevertél? Szerette a barátait, de ők egyre többet aggódtak érte, vagyis inkább Harry aggódott... Eldöntötte, Harrynek elmondja, elvégre ő aggódik érte a legjobban, és a nagy szíve miatt – reméli Hermione – könnyebben megemészti majd, a történetet.

Délután Hermione a könyvtárban segített Harrynek. Segített, mert a barátja volt, és mert beszélni is szeretett volna vele. Már egy órája folyhatott a tanulás, mikor Hermione megszólalt.

- Harry, el szeretnék mondani valamit – mire a varázslónak felcsillant a szeme.

- Mond csak. – Harry alig tudta visszafogni izgatottságát.

- Csak ne akadj ki, kérlek! – a fiú biccentett, majd várta, hogy a lány folytassa – Hol is kezdjem..? Szóval, nemrég összefutottam Malfoyjal és beszélgettem vele.

Harrynek a keze ökölbe szorult a név hallatán, de igyekezett Hermione kedvéért higgadt maradni, és nem kiakadni.

- Nem sértett meg, egyszer sem. Nem használta a... sárvérű szót – nyelt, azután folytatta Hermione. – Szinte már barátokként beszélgettünk. Harry, szerintem Draco megváltozott. Már nem olyan, mint régen, vagyis velem nem.

Harry arcáról lekonyult a kezdetleges izgatott mosoly, már komoly arccal ült Hermionéval szemben. Közben kezdte összeszedni fejében a gondolatokat. Tudta, hogy Hermionét nem bánthatja meg, viszont Malfoyt egyenesen utálja, mást sem tett megismerkedésük óta, csak szekálta őt, Harryt és a barátait. Majd hosszas hallgatás után megszólalt.

- Rendben Hermione, elfogadom, hogy... Barátodként tekintsz Malfoyra, DE! ha egyszer megbánt, nem éli túl! – Harry tudta, hogy az elfogadás része még egy darabig nem lesz biztos. Meg kell emésztenie, de Hermione boldog mosolya, és ölelése mindent kárpótól. Tudta, hogy jól döntött.

Harry és Hermione még beszélgettek kicsit, majd újból nekifutottak a Mágiatörténelem beadandónak. Binns professzor egy két tekercses összefoglalót kért a Trollok felkeléséről, ami kőkemény feladatnak bizonyult mindenkinek, kivéve Hermionénak. Ő hamarabb kész lett, mint szemüveges barátja, ezért mellette maradt segíteni egy könyv társaságában.

- Hermione nem bánod, ha mennem kell? Ginnynek megígértem, hogy délután vele leszek, de már így is késésben vagyok.

- Dehogy baj! Menj csak, nekem is mennem kell... Szia, Harry!