Különös véletlen (Kim Taehyung ff.)

3. Póló nélkül

Nagyot nyújtózva ásítottam, aztán kiterülve az ágyon elkezdtem gondolkodni, hogy mit csináljak ma. Az biztos, hogy kipróbálom a szálloda wellness részlegét és még sok medence is van. Szemeim megdörgölve szálltam ki az ágyból és indultam el a mosdóba. Miután a tükörbe néztem, eszembe jutott a tegnap este. Nagyon remélem, hogy egész nyaralás alatt nem fogom látni annak a srácnak az arcát. Látszik rajta, hogy mennyire el van szállva magától csak azért, mert gazdag és jól néz ki. És igen, bevallom, tényleg helyes, de ez nem jelent semmit. Elvégeztem a reggeli rutint és gyorsan magamra kaptam a bikinimet. Jól megkötöttem, nehogy a végén rosszul járjak. Felvettem egy lenge ruhát és szobám ajtaját bezárva indultam el a lift felé. Megnyomtam a gombot és vártam. Pár másodperc múlva jelzett a kis hang, hogy megérkezett a lift. Kinyílt előttem és beszálltam. Lementem anyáék szintjére és bekopogtam az ajtón. Ismét kopogtam, de semmi. Homlokomat ráncolva kezdtem el kutatni a kis táskámban a telefonomért, amit meg is találtam, de mielőtt feloldottam volna a készüléket, valaki megszólalt mellettem.

-Ne is fáradj, nincsenek itt. -közölte velem Taehyung.

-Akkor hol vannak? -fontam keresztbe karjaim.

-Együtt reggeliznek a szüleimmel a parton. -felelte. Na már csak ez hiányzott.

-Ez most komoly? -fakadtam ki és kezeimet drámaian tártam szét.

-Nem is viccnek szántam. -szólalt meg fennhangon.

-És te honnan tudsz erről? Vagy-

-Nemrég apukám összefutott a te apáddal és megbeszélték, hogy együtt kajálnak, nekem meg szóltak, hogy majd keresselek meg és menjünk oda. -lépett közelebb, miközben pimasz mosollyal figyelte arcomat. Biztos élvezi, hogy ennyire ideges vagyok.

-Hát ez remek! Alig keltem fel, máris beléd botlok és a hab a tortán, hogy reggeli alatt a te arcodat kell nézzem. -néztem rá kissé dühösen.

-Ne aggódj hercegnő, én sem repdesek az örömtől. De ha muszáj, akkor muszáj. Sőt! Ha megkötik az üzletet, akkor bizony sokszor fogsz még látni. -kezdett el mellettem sétálni és a lift felé vettük az irányt.

-Az kéne még. Inkább visszaköltözök amerikába. -szálltunk be a liftbe.

-Nem kell ennyire zavarban lenned tőlem. -fordította felém a fejét.

-Te mégis miről beszélsz? Azt hiszed olvadozom tőled, vagy mi? Ne képzelj túl sokat. -vontam meg vállaim.

-Nem képzelődöm, csak látom. Miért nem kedvelsz?

-Mert beképzelt vagy és minden lányt az ágyadba csábítasz. Tehát igazi gazdag gyerkőc vagy, aki azt hiszi ő a világ közepe és visszaél azzal, hogy ilyen jól néz ki. -adtam választ kérdésére.

-Ez nem is igaz. Még alig ismersz, de máris elítéltél. Amúgy meg én is elmondhatnám rólad ugyanezt. De túl ártatlannak nézel ki. -vágta oda szavait. Sajnos nem tudom komolyan venni.

-Nem érdekel. Milyen volt az estéd? Remélem nem voltál magányos. -szemeit a plafonnak szegezte és mosolyogva megingatta fejét.

-Ha tudni akarod, remek estém volt. De ne szomorkodj, ha én nem is, majd más biztos behív az ágyába.

-Nagyon örülök neki. És nyugi, nem szomorkodom, nekem nincs szükségem alvótársra úgy, mint neked. -a lift végre megállt, én pedig otthagytam Taehyungot.

Szemeimmel a szüleimet kerestem és kis bámészkodás után sikerült megtalálnom őket. Apró mosollyal a számon indultam feléjük és helyet foglaltam anyukám mellett.

-Jó reggelt mindenkinek. -biccentettem. A többiek is jó reggeltet kívántak

-Anya, legközelebb feltudnál hívni? -kérdeztem illedelmesen.

-Persze, csak nem akartalak felkelteni. De Taehyungnak szóltunk, hogy keressen meg.

-Igen, tudom. Meg is talált. -mosolyogtam szüleire, bár ami ismét liftben történt, az nem késztet semmiféle mosolygásra. Az emlegetett fiú megjelent és helyet foglalt.

-Fiam, csakhogy ide értél. -kapta fel fejét hirtelen az apja. Taehyung gyorsan végigszántott kézfejével a száján és miután elvette, alaposan megnézte a területet, mintha keresne rajta valamit. Chh...biztos vagyok benne, hogy útközben lesmárolt valakit. És még adja itt az ártatlant nekem.

-Mosdóban voltam.

-Jólvan, akkor rendeljünk végre. -szólalt meg anyukája. Hú, de elegem van ebből a megjátszós szerepből, amit mutatnom kell. Nehogy valami olyat tegyek, ami a másik két felnőttnek nem tetszik és akkor elkönyvelik magukban, hogy milyen neveletlen lány vagyok, aki nem is koreai. Zavaros pislogásom közepette Taehyungra pillantottam, aki megint engem szuggerált. Lábammal megrúgtam az övét, és próbáltam azt sugallni, hogy hagyja már abba, de nem tette. Helyette keresztezte karjait és hátradőlt a székben. Ezt nem hiszem el. Feladtam a dolgot és inkább kisöcsém felé fordultam.

🌹🌹🌹

Lehunyt szemekkel élveztem, ahogy a meleg víz teljesen ellep. Végre itt vagyunk a wellness részlegen és anyuék épp MinJinnel vannak a gyerek medencében. Nincs olyan sok ember szerencsére és amúgy is egy olyan jakuzzit kerestem, ami kicsit eldugodtabb helyen van.

Taehyung szemszöge:

Ujjaimmal számat babrálva figyeltem a jakuzziban ülő lányt. Nemrég érkeztem, hogy kicsit ellazúljak, de egyből kiszúrtam őt. Vizes ujjaival tincsei közé túrt, hogy kissé elrendezze azokat. Csak álltam, a falnak dőlve és néztem. Pedig nem kéne, apa még aznap este megígértette velem, hogy békén hagyom ezt a lányt. Hisz tudja rólam, nem vagyok híres a hosszú kapcsolatokról. De azt se lehet mondani, hogy naponta más lányt viszek haza. Inkább hetente. Megelégeltem az egyhelyben ácsorgást és megindultam felé. A szeme még mindig csukva volt, így kihasználtam a helyzetet. Alig hallhatóan másztam be mellé, a pezsgő vízbe.

-Szia Lori. -törtem meg a csendet.

-Jesszus! -mondta ijedtségében, miután kinyitotta szemeit. Azonnal észrevettem, ahogy tekintete lejebb vándorol az arcomról. Kicsit elidőzött a felsőtestemen és halvány pír szökött arcára.

-Mit akarsz csábos mosoly?

-Micsoda? -nevettem fel.
-Te komolyan csábos mosolynak hívtál?-döntöttem oldalra fejem. Kérdésemre csak biccentett. Ekkor feljebb tornázta magát és bizony rálátást nyertem a bikinibe bújtatott melleire. Ajkaim enyhén elnyíltak, hiszen tökéletesen kiemelte azt a részt. De abba kell hagynom az ábrándozást. Ő tabu.

-Miért nem tudsz békén hagyni?

-Csak beszélgetni jöttem! Megakarlak ismerni. A szüleink már jóba vannak, nekünk is jóba kell lenni. -érveltem.

-De én nem akarok veled barátkozni. -mondta és már indult volna ki, de nem hagytam neki.

Új rész! Remélem tetszik💕