Különös véletlen (Kim Taehyung ff.)

6. Közelség

Este alig tudtam aludni. Ez a barom annyira felidegesített. Miért áldott meg vele az ég?! Aish, mindegy. Holnap után végre indulunk haza. Félre értés ne essék, élveztem a nyaralást, de csábos mosoly eléggé elrontotta. Remélem a szülők nem kötnek üzletet, mert akkor biztos sokáig kell néznem az arcát, aminek nem örülnék, még ha jó képű is. Mert ez az igazság, tényleg az. Elvégeztem gyorsan a reggeli rutint, majd egy lenge ruhát felvéve útnak indultam. Ma elég meleg van, szóval biztos hogy elmegyek a wellness részlegre. De előbb ismét valami programra megyünk. Ahogy a lifthez érkeztem, elszállt minden kedvem. Taehyung állt ott. Miért is lepődöm meg?
Oda álltam mellé és inkább kussba maradtam.

Kit látnak szemeim! Szép jó reggelt hercegnő. -simított hajamra mintha valami kutya lennék. Elcsaptam kezét és szóra nyitottam a számat.

Ne piszkálj már. Neked is jó reggelt, úgy örülök hogy látlak. - hát ez egyátalán nem volt hihető. Hangomon semmi öröm nem hallatszódott.

Tudom én azt, nyugi. -végre megérkezett a lift. Úriember módjára maga elé engedett. Én az egyik sarokba álltam, míg ő a másikba. Amint lementünk egy szintet, a lift megállt. Vagy 10 embert szállt be, és olyan szűkös lett a hely, hogy azt hittem megfulladok. Elkezdtem hátrálni, és gondoltam inkább feltapadok a lift falára, de helyette neki ütköztem valakinek.

Szia hercegnő. -suttogta fülembe. Szemeim összeszorítottam és csalódott lettem. Ez a nap már nem lehet rosszabb ennél. A testünk olyan szinten össze simul, hogy egy papírlap se férne közénk. Mikor érünk már le? Nem kellett sok idő, éreztem hátul valamit, lent a fenekemnél. Remélem ez nem az amire gondolok. Hátam mögül hallottam, ahogy Taehyung élesen beszívja a levegőt, majd egyik keze megragadta a mellettem levő korlátot. Végre megállt a lift, a sok ember kiözönlött. Már én is indultam volna ki, de csábos mosoly megragadta a karomat és visszarántott, majd szembe fordított magával.

Azt hitted hogy csak úgy elmehetsz? Te okoztad, hozd is helyre! -mutatott le nadrágjára. Akkor mégis az volt amire gondoltam.

Egy: nem tehetek róla, hogy a nap 24 órájában kanos vagy, kettő: kérj meg mást. -kacsintottam és kirántva a kezem, sikerült elmenekülnöm. Mit hitt ez a gyerek. Te jó ég! Mindegy is. Folytatódjon a nap.

Taehyung szemszöge:

Ez már nem kezdődött jól. Így elég nehéz betartani az ígéretem apámnak. Azt se tudom mihez kezdjek álló taggal. Megnyomtam a liftet, hogy vissza mehessek szobámba. Nem tudom miért reagáltam így. Mostmár biztos utál. Pedig örültem volna, ha segít. Na jó, elég Taehyung. Le kell nyugodnom.

De nem ment. Ugyanis amint felértem a szobába, az ablakomból tökéletesen rá tudtam látni, ahogy a lány a szüleivel és az öccsével reggelizik. Fejemet a falnak döntöttem. Mi olyan különleges benne, hogy így megfogott? Valószínűleg az, hogy ilyen harcias és nem mindennapi a külseje. Úgy értem, tényleg nem néz ki koreainak, ami engem egyátalán nem zavar. És tetszik, hogy majdnem egymagas velem. Ilyen még nem volt. Kár hogy valóban seggfejnek tart.

Miután lenyugodtam, ismét elindultam.
A folyosón nem várt személlyel futottam össze.

Szia Taemaci. -közeledett felém kecsesen az egyik hostess csaj, Leena. Most nem volt hozzá kedvem.

Szia. -értem oda hozzá.

Most van egy kis szabadidőm. Van kedved mondjuk...-simított fel mellkasomra, majd a vállaimra.

Bocs, most nem érek rá. Mennem kell. -toltam el magamtól és megkerestem a liftet. Elértem a megfelelő szintet és ahogy kiléptem, Lori tesóját láttam álldogálni a recepciós pultnál. Nagyon megvolt ijedve.

Szia Min. Hát te mit csinálsz itt? -guggoltam le hozzá.

É-én nem találom Lorit. -a hangja szinte remegett. Egyem meg milyen aranyos.

Jólvan, semmi baj. Gyere segítek megkeresni! -felkaptam az ölembe és elindultunk egy lehetséges irány felé. Kimentünk a parthoz, de már nyomuk se volt. Jó gyorsan reggeliznek. Na mindegy. Tovább mentünk és nem messze láttam ahogy Lori emberekhez beszél. Sietősebbre vettem lépteim és hamar oda értünk.

Lori. -mondtam, hirtelen megfordult.

Atya ég!!!- kiáltott fel.- MinJin! Hát itt vagy. -letettem a kis csávót és azonnal megölelte nővérét. Lori könnyes szemekkel nézett rám és szinte a nyakamba ugrott.

Köszönöm, köszönöm, köszönöm! -viszonoztam ölelését és miután elhajolt szemeibe néztem.

Te sírtál? -mosolyodtam el.

Igen. Azt hittem sose találom meg. Hol volt? -engedett el.

A recepciós pultnál. Elég messze keveredett. -vászoltam.

Lori szemszöge:

Annyira megvoltam ijedve. Szerencse hogy Taehyung megtalálta. Ezért szerintem örökké hálás leszek neki.

Gyere Min. Induljunk. -fogtam meg a kezét.

Te is jössz Tae? -nézett fel rá kisöcsim. Az említett rámnézett, mire bólintottam.

Persze hogy megyek! -felelte és MinJin válaszul megfogta az ő kezét is.

Sétálgattunk egy ideje és láttam ahogy anyuék közelítenek felénk.

Sziasztok! Ti merre jártatok? -anya szinte le se vette a szemét Taehyung lényéről. Én csak megforgattam a szemem.

Megnéztünk a partot. -ami igaz is volt, de csak részben.

De szuper! Most elvinném MinJint ha nem baj. Ti addig csináljatok azt amit szeretnétek. Lori majd este gyere át hozzánk jó? -kérte anya.

Rendben. -mondtam és kezdtem egyre kímosabban érezni magam. Apa kezet rázott Taehyunggal és végül elmentek.

Van kedved sétálni egyet? -biccentett Tae.

Csak akkor ha nem mászol rám. -fontam keresztbe karjaim.

Nem fogok, ígerem! -tette kezét szívére.

Akkor menjünk. -adtam be a derekam. Gondoltam miért is ne? Adok neki még egy esélyt, hátha jobb fej lesz mint eddig volt. Valóban muszáj jól kijönnünk, mert ha az apukák üzletet kötnek, akkor sokszor fogom látni valószínűleg.

Ismerek egy jó kávézót a közelben. Elmenjünk oda?-kérdezte udvariasan.

Igen. -na eddig jól halad minden. Ki tudja, lehet a nap végére még összebarátkozunk.
Nemsokkal később meg is érkeztünk az említett helyre. Elég jól nézett ki. De sokan is voltak. Kerestünk egy megfelelő helyet és leültünk.

Mit hozhatok önöknek? -érkezett meg a pincér.

Én forró csokit kérnék. Lori? -pillantott rám.

Én egy bodzás limonádét. -a pincér már el is ment.

Nem szereted a kávét? -kérdeztem.

Nem nagyon. Te? -kérdezett vissza.

Én sem. -mosolyogtam.

Figyelj, tényleg sajnálom hogy barom voltam. Szeretnék tiszta lappal indítani. Benne vagy? -nézett rám félve.

Hát persze. Csábos mosoly. -tettem hozzá, az előttem ülő pedig felkuncogott. Úgy látszik remekül haladunk.

New part. Remélem tetszik❣️