¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
❧
𝒋.𝒋𝒖𝒏𝒈𝒌𝒐𝒐𝒌
,,𝙏e voltál fény a sötétben, ha vihar dúlt bennem, egyetlen szavaddal képes voltál beragyogni zűrös életem. Most, hogy elmentél, mi maradt nekem? Úgy érzem már nem is ismerlek csak egy idegen lettél, kit még mindig annyira szeretek, ó te átkozott miért nem lehetsz az enyém?! Miért kell utálnod engem?! A mindened voltam, de most már csak egy rossz álom vagyok számodra. "
Múlnak a napok, hetek, hónapok, de még mindig ugyan ott tartok, mint azelőtt. Az idő megállt, a szívem darabokban, nem érdekel semmi sem már. Az élet oly annyira üressé vált, hol keresem a boldogságot, ha az már végleg elhagyott? A fájdalom enyhülni látszik, és hamarosan egyedül maradok az emlékeddel, mit még mindig nem vagyok képes elengedni. Azt mondják majd elmúlik ez az érzés és gyógyír egy új szerelmes érzés... de nem hiszek ebben. Pótolni valakit, hogy is lehetne? És pont téged? Lehetetlenség.
Mérges, megvető tekinteted elmémbe égett. Sosem nézett rám így azelőtt, most akkor miért? Miért kell még jobban bele tiporni már így is darabokra zúzott szívembe?! Az eső zuhogott még villámlott is az ég. Csurom vizesen térdre rogyva előtte néztem fel rá. Nagyot kellett nyelnem, hiszen elfogott a félelem ahányszor azokba a szemekbe pillantottam. Felakart falni, szét szaggatni. Zsebre dugott kezekkel, talpig feketében méregetett. Lehajolt, s megfogta állam maga felé húzva arcom. A levegő a torkomban akadt, azt hittem most majd megízlelhetem méz édes ajkait, de ehelyett ördögien elmosolyodott kínozva engem.
- Tsk mire vársz annyira te kis mocsok?! - hangja szúr ,akár a tövis minden egyes alkalommal. - Azt hitted megcsókollak? - kérdezte nagyokat nevetve a szürreális képzelgésem végett. - Ember lépj már tovább és ne loholj utánam! Amit tettünk az hiba volt! Az egész szart sem ér! Egy senki vagy a szememben! - mondta nyugodtan, megszorítva állam. - Tönkre tetted az életem, meg sem kellett volna, hogy ismerjelek! A szüleim miattad kitagadtak, és az egész életem a feje tetejére állt! Takarodj az életemből bazd meg! - kiáltott rám és egyenesen arcomba köpött.
- D-de én szerettelek! - rivalltam rá, mivel épp fordult volna meg és távozott volna. És hihetetlen, de nem akartam, hogy elmenjen és itt hagyjon. Hallva nyekergő hangom visszafordult. Akár egy megvadult bika úgy rontott nekem. Egy nagy ütéssel a pocsolyás földre küldött. A földre terültem mire gyomor szájon kezdett el rugdosni. Forró könnyek folytak le arcomon, de észre sem lehetet venni az esőcseppek miatt, amik eláztattak.
- Fogd be a pofád, vagy a szart is kiverem belőled! Egy senki vagy egy retkes nyomorék! Már elég bajt okoztál nekem, meg ne halljam még egyszer ezt a szót a szádból! - ordított rám, de alig tudtam felfogni szavait a világ forgott velem. - GYŰLÖLLEK! TELJES SZÍVEMBŐL GYŰLÖLLEK! - mielőtt még lecsukódtak volna szemeim és elnyelt volna a sötétség, utolsó szavait tisztán és érthetően felfogtam.
