Én és a Sebesség

A kemény fiúk

A bátyám Ben és köztem hét év van.
Ami elég úgymond nagy korkülönbség. Azt szokták mondani, hogy a fiú testvérek jobban kijönnek. Na hát ez miattam egy kicsit fura kapcsolatra sikeredett.
Az átlag fivérek együtt mennek kocsmázni, csajozni és még sorolhatnám, de mi nem ilyenek vagyunk. Amikor megkaptam karácsonyra Annietől a kamerámat be állt, hogy lesz a modellem. Amikor ő vett nekem születésnapomra Nintendo-t közölte mellékesen:
- Ez amúgy nem a te ajándékod hanem inkább az enyém, mert ezzel tudunk ketten játszani.

Én pedig köpni nyelni nem tudtam csupán megöleltem. Annyira kedves, segítőkész és fiú plusz bátyó létére érezhető a tetteiben az, hogy szeret engem. Sosem rejtegetett. Ha szóba került suliba a család ő mindig büszkén mondta, hogy van egy cuki húga és egy nem minden napi csoda bogár öccse és mindkettőt nagyon szereti.
Azt szokta mondani olyanok vagyunk mint Axl Rose és Slash öri barik, de megfogadtuk, hogy soha semmiért nem veszünk össze huzamosabb ideig.
Csak nálunk az is egy plusz kapocs, hogy tesók vagyunk.

Szóval story time:
Kemény fiúk elmentek moziba s ahogy szoktuk én megvettem a jegyeket ő pedig intézett addig segítséget mely annyit jelent, hogy szeretünk a 8. avagy 10. sorban ülni közép tájt. Székkel szar oda be menni ezért Ben fel emelne, csakhogy már nem bír el egyedül mint anno mikor picúrok voltunk ezért kér segítséget egy ott dolgozótól. Vagy ha épp tömeg van s nincs szabad ember akkor egy random embert kér meg aki ugyan arra a filmre ült be, mint mi.

Egyetlen egyszer fordult elő olyan, hogy a mozisok nem értek rá és senki nem akart segíteni a nézőtéren lévők közül. Ben nem adta fel. Kemény fiú. Felcipelt egyedül a 8-as sorhoz onnan meg bemásztam középre addig ő vissza lépett a kóláért és a popcornért.

Nagyjából havi rendszerességgel járunk moziba / csak ő jár én gurulok hehe/ már vagy egy éve és még mindig látok olyanokat akik sokkolt arckifejezéssel néznek rám, hogy mit keresek itt?!
Mozizni jöttem! Mert állunk úgy anyagilag, hogy megtehetem. Másrészt ugyan úgy izgat a Halálos iramban 9 mint mindenki mást is a teremben.

Igen az volt az utolsó film amit láttunk és tényleg izgalmas volt. A legérdekesebb pedig nem más volt, minthogy amint begurultam az 5. sorból két tömény izom srác jött oda azzal a mondattal, hogy:
- Szeva! Hova szól a jegyed öcsi, feldobunk. - mondta a magasabbik.
Kisebb sokkot kaptam ,mert ennyi izommal rendelkező ember ráadásul úgy, hogy ketten vannak tényleg megreptetnének s feldobnának fájna eléggé. Ben pont akkor ért mellém amikor a két fiú köszönt látta , hogy megnémultam ezért megszólalt ő:
- Hello a 9.sorban ülünk középen, hálás lennék ha segítenétek felvinni.
- Bízd csak ránk, nem ám sérvet kapsz, mondjuk a haverod nem tűnik többnek 50 kilónál.

65 vagyok szék nélkül muhaha

Felkapott a két 20 éves körüli kedves idegen s egy félperc alatt felvittek, a székem pedig Ben szokás szerint lent hagyta , de betolta a sarokba.

- Nagyon szépen köszönöm a segítséget! - mondtam kedvesen.
- Nincs mit öcskös vissza fele is jövünk leviszünk. - mondta az alacsonyabb szőke hajú enyhén Benre nézvén közben, hogy vette-e az adást. Bratyesz mosolygott és ő is megköszönte a fáradságukat , melyet ők szerintem megsem éreztek.

És ahogyan mondták a film után levittek akkor is hálálkodtunk nekik egy sort, hisz aki eljön mozizni ő általában pihenni szeretne nem cipekedni. Tesóval még lent végig néztük a stáblistát olyan fergeteges volt ez a film ezt nálunk csak a nagyon jó filmek érdemlik ki.

Hogy Ben miért nem javította ki őket amikor azt mondták, hogy a haverja vagyok?! Mert azok is vagyunk, s az mellett még testvérek is. Fontos, hogy a testvérek haverok is legyenek különben meg van lőve a testvériségük is. Mi vagyunk a másiknak a legjobb cimbije.

Hogy találkoztunk-e még a  segítőkész kezekkel?
Kiderül a folytatásban.

Legyen szép nyaratok!
Vigyázzatok magatokra!
Valamikor ismét jelentkezem.