Én és a Sebesség

A családom és én

Steve volnék, s mint ahogyan sokan mások (ezen nem is kell meglepődni) én is apám fia vagyok.A családom egyeseknek talán kicsi, szerintem épp elég nagy.

Apám lovász fiú volt hajdanán legény korában, s most csodák csodájára borbélyként keresi minden napi kenyerét. Nagyjából a 20-as éveiben vette el feleségül édesanyámat aki lehetett 19 éves. Esküvőjük után 1 emberöltővel megszületett Ben a legidősebb gyerek. Két évvel később ismét jött egy angyal által hozott baba szüleimnek. Nem az még nem én voltam hanem a nővérem a középső gyerek, Annie. Én csupán Annie után öt évvel később születtem. Hogy, hogyan kerültem az inkubátorból egyenesen a kerekesszékbe? Ez egy kicsit szomorú story.

Anyámmal nem tölthettem sokat csupán kilenc hónapot, de azt hatalmas biztonságban. Születésem után egy fél órára anyám elhunyt. Nem tudom miért, s hogyan. Nem mondták, nem kérdeztem. Gondolom nem akarták, hogy felelősnek érezzem magam a halála miatt. Nem jött be. Úgy érzem a mai napig, hogy csakis én tehetek róla. Édesapám anyu halála után két évvel feleségül vette Emma-t. Anyánk ként bánt velünk ezáltal talán természetes is, hogy sejtelmem sem volt, hogy nem az igazi anyám. Lehettem vagy 7 éves amikor elmondták az igazságot. Ugyanúgy fájt ,mint a testvéreimnek. Nagyjából ugyanúgy is reagáltam le mint ők amikor ennyi idősek voltak. Egy hétig nem tudtam megmukkanni és csak hébe-hóba ment le egy egy falat a torkomon miközben nyeltem a könnyeim.

Kerekesszékbe azért kerültem , mert a doki orvosi műhibát vétett születésemkor, mert elvileg valahogy rosszul akartam ki jönni. Azzal a lapokkal kell játszani amelyeket az élet osztott. Még ha nem is mindegyik jó. Ámbár noha eddig nem igen hangzik szépnek s jónak az életem olyan vagyok, mint bárki más. Vannak jó s rossz napjaim, de hála Istennek, a testvéreimnek, apunak és anyunak (ámbár noha nem a törvényes anyám mégis csak ő nevelt fel és etetett ezért mind anyunak hívjuk, persze soha nem feledkezünk meg az eredeti anyunkról aki az életét adta értem) legtöbbször jó napjaim vannak.

Hát így elsőnek ennyit terveztem. Nyugi, nyugi igen lesz izgalmasabb rész is talán valamikor a közel jövőben. Köszönöm ha végig olvastad, legyen szép napod!