leszbikus kalandom

Félelem

Hát, hol is kezdjem. Estére megpróbáltam a legjobb formámat előhozni, hogy lenyűgözzem. Este amúgy is romantikus vagy mi a faszom. Az osztályok elindultak sétálni, én pedig Morgant kerestem mindenhol. Sandra végig ott volt és a nyakamba lihegett hogy egy percre se lehessek egyedül a saját gondolataimmal. - Azzal a Morgan nővel leszel, ugye? - nézett rám rondán, mire megrántottam a vállam. - Neked nem mindegy, cica? - húztam széles mosolyra a számat, mire láttam, hogy elönti a méreg. - Csak nem valami rosszat mondtam cica? Kussolj már te nyomorék. - mondta és ott hagyott. Nevettem egyet, és elkapott a hányinger, mert féltem, hogy elutasít. Megpillantottam Morgant.  Elképesztő volt. Fekete rövidnadrág volt rajta, ami éppen hogy takart rajta valamit. Barna haja a Balaton vize miatt hullámos volt, de mégsem ragadt mint az enyém. Melleit egy barna top választotta el a szemeimtől. Nem volt rajta melltartó. Csak érhetnék hozzá egy pillanatra, biztos vagyok benne. hogy okoznék pár kellemes pillanatot. Ott állt velem szembe. Muszáj volt megszólalnom. Határozottan ránéztem. - Szia Morgan. Örülök, hogy eljöttél. Én is örülök, hogy invitáltál. - pirult el, amitől én is elpirultam. Abban a pillanatban csak magamhoz húztam volna, és a többi adta volna magát. De nem akartam ennyire gyorsan haladni. Szépen lassan akartam haladni, hogy el ne rontsam. Most először fogott meg egy nő normálisan. Szép mogyoró barna szemei csak úgy csillogtak az esti holdfényben. - Nos, Morgan. Hogy vagy, hogy állsz pasi ügyben? - csúszott ki a számon hirtelen és azt hittem leszúrom magam. Hülye vagy fiam? Miért kellett kimondanom? Ahogy sétált mellettem, melleiről egy percre se vettem le a szemem. Combjain megcsillant a hold fénye, és nyeltem egy nagyot. Elnevette magát. - Köszönöm, jól vagyok. Egyenlőre senki. Nem igazán volt még kapcsolatom. - fintorodott el egy pillanatra, majd a melleimre tévedt a szeme. Fekete felső volt rajtam, alatta semmi melltartó. Nyáron az esti 30 fokban minek is kellene viselnem. Szeretem vonzani a tekinteteket ha őszinte akarok lenni. Viszont most az egyszer csak az övét akartam magamon érezni. - Oh, sajnálatosan hallom. Egy magad fajta csinos lány nem igaz hogy nem talál minden ujjára férfit. - húztam össze a szemöldököm, mire megvonta a vállát. - Nem is igazán kerestem ha öszinte akarok lenni veled. Jó volt eddig így nekem. - hát ezen mondjuk változtatnék. Na mindegy is. Csendben bólintottam, majd kicsit szorosabban sétáltam mellette. Talán levette a célzást, hogy jöjjön közelebb. - Na és te Sarah? Jaaa, hát - kezdtem, és belém nyilalt a gondolat, hogy most még is mi lenne a megfelelő reakció erre a kérdésre. Ha elmondom, hogy a lányok felé orientálódtam az évek alatt, elijesztem. Ha azt mondom, hogy csak srácok, akkor meg ha lett volna esélyem, elbaszom. Így csak ennyit mondtam. - igazából, mind két nemmel volt már dolgom. - láttam az arcán a döbbenetet. - Szóval te és Sandra...? Igen, én és Sandra együtt voltunk, de nem működött. Ő inkább a fiúk felé hajlik. - mondtam kissé csalódott hangleejtéssel, mire megsimogatta a vállam. - Meddig voltatok együtt? Körülbelül 3 hónapot, de a tábor előtt már beláttuk, hogy nem működött, szóval csak a testi örömök maradtak. Többé kevésbé csak én tettem neki jót, fordítva nem igazán. Te voltál neki az első? - nézett mélyen a szemembe, mire a fejemet csóválva bólintottam. - Valószínű az utolsó is. - nevettem el magam szomorúan, mire magához ölelt. Az illata egyszerűen csodálatos volt. Megőrültem egy szempillantás alatt. Lassan átfogtam a derekát, majd elengedtem és pár centiméter távolság volt csak a szánk között. Hevesen vettem a levegőt, és éreztem, hogy ő is hasonlóképpen cselekszik. Egyikünkben sem volt annyi jelenlét, hogy lekapja a másikat. Féltem, hogy elrontom. Elhajoltunk, majd lefeküdtünk a fűbe.