A szabadság ára 『SASUKE X OC』

8

Aznap este - mivel magamnál voltam -, tanúja voltam, hogy mi is szokott történni esténként. Estig feküdtem az ágyban. Mikor Sasuke visszajött az edzéséből, rám se nézett, egyből ment a fürdőszobába. Víz csobogásának a hangját hallottam, így gondoltam zuhanyzik. Elég sokáig bent volt, aztán hasonló szerelésben jött ki, mint amiben bement.
- Kabuto néhány napig békén hagy téged. Lehet, hogy nem lesz többé gondod vele, mert közeledik a nagy nap - súgta a fülembe mikor kijött. - Mit kérsz enni? - kérdezte, már az ajtóban állva. Köpni-nyelni nem tudtam.
- Öh... amit te - vágtam rá. Nem sokkal később megjelent két tányér ramennel. Ez sok emléket eszembe juttatott, de igyekeztem nem foglalkozni a gyerekkori dolgokkal.
  - Miért segítesz nekem? - kérdeztem miközben a tésztát szürcsöltük.
- Mert csak hátráltatsz, ha nem szeded magad össze. Emlékszel mit mondtam? Nem kell fölösleges áldozat, de nem is akarok külön senki épségével törődni, úgyhogy össze kell szedned magad addigra - mondta hideg hangon, de a tekintete valahogy nem azt tükrözte, inkább azt, aki régen volt. Egy pillanatra olyan érzésem támadt, mintha egy perc se telt volna el azóta, hogy együtt edzettünk minden nap.
- Értem - mondtam, s folytattam az evést.
- Más választ vártál? Talán azt, hogy még mindig kötődöm hozzád, azért? - kérdezte nyersen.
- Nem, őszintén szólva engem már így ez is meglep, az már teljesen befogadhatatlan lett volna az agyam számára - kuncogtam. - De egyébként igazad is van. Nem kell neked semmilyen hátráltató tényező, és amit meg kell tenni, azt meg kell. Ebben támogatlak is, mivel nekem is érdekem - gondoltam itt Orochimaru megmerényelésére - és nem csak a személyes bosszú miatt. Ő a falura is nagy veszélyt jelent - folytattam.
- Na arról nem is akarok hallani - fortyant fel hirtelen.
- Miről?
- Konoháról.
- Oké - emeltem fel a kezem védekezésképpen. - Ahogy akarod. Fáradt vagyok már veszekedni. Meg nem is akarok, nem látom értelmét.
- Helyes.
Ezután csendben ettünk egymással szemben a földön, majd mikor befejeztük, kivitte a tányérokat, leemelt egy könyvet a polcról, bevágta magát az ágyba és elkezdett olvasni. "A titkos taijutsu lépések 1.: gyilkos rúgások és csapások" című könyvet olvasta, majd felém nézett. Még mindig ott voltam a földön, ahol ettünk.
- Miért nem jössz ide? - kérdezte számonkérően.
- Hogyhogy miért? Ott fekszel - közöltem vele egyszerűen.
- Eddig remekül aludtál mellettem - válaszolt hetykén. Ismét köpni-nyelni alig tudtam, majd bemásztam mellé a lehető legszélére az ágynak, majd magamra húztam a takarót.
- Látom neked még mindig problémád van a kis volt kötelékünkkel, Yuko - szólt egyszer csak Sasuke, fel se nézve a könyvéből.
- Ezt meg honnan szeded? - kérdeztem.
- Érzem a csakrádon.
- Remek. Még valami? Akkor elmondom neked, igen, én is sokáig vissza akartalak vinni, de aztán rájöttem, hogy esélytelen, úgyhogy inkább az öcsémre szentelem azt az enegriát, úgyis pótolnom kell Nobut. - mondtam neki kicsit fanyarul. Erre mintha egy negyed másodpercig kis csalódottságot láttam volna a szemében, de ismét visszatért a rezignált bitch face Sasuke.
- Ch. Tőlem - vont vállat, majd olvasott tovább. Engem kisvártatva elnyomott az álom.