A szabadság ára 『SASUKE X OC』

27 VÉGE

Másnap szinte mindenki délig aludt, hiszen eléggé szétcsaptuk magunkat.
Így hát a hazafelé készülődés eléggé kapkodósra sikeredett. A nehézségek ellenére én voltam a legboldogabb lány a földön.

- Indulhatunk? - álltunk majdnem mind a Kis Lazac kapujában, figyelve Naruto bénázását a táskája zipzárjával.
- Várjatok! - futott ki élénk Suigetsu és a két másik volt terrorista.
Suigetsu végignézett rajtunk, s pont ekkor Sasuke megragadta a kezem, ezzel is mindenki tudtára adva, hogy mi már összetartozunk.
- Micsodaaa?! Gratula, haver! - adott egy jó nagy barackot volt főnöke fejére Suigetsu.
- Naniiii?! Sasuke és Yuko-chan...na végreeeee! Csak összehoztad, tesó! - szorongatott meg minket Naruto.
- Gratulálok - kacsintott rám egy mosoly kíséretében Sakura is. Kakashi kissé zavarba jött, így csak a haját vakargatta, Sai pedig...hát ő Sai, nem igazán érti az ilyen emberi dolgokat....még.

néhány évvel később

A negyedik nagy shinobi háború teljes mértékben felforgatta mindannyiunk életét, de végül győztesként kerültünk ki. Naruto és Sasuke a világ hősei, s mi vagyunk a legbükszébbek, hogy az ő oldalukon harcolhattunk. Sasuke is végig teljes mellszélességgel kiállt azért, amit nemrégiben még el akart pusztítani. Igazából nagyon féltem, hogy valamelyikünk meghal, de szerencsére mind túléltük, így még szorosabbá vált a kötelék köztünk.

Nem sokkal később pedig megtartottuk Hinata és Naruto esküvőjét.
Gyönyörű lagzi volt, melyen én már gömbölyödő pocakkal vettem részt, s velem pedig a pocakom lakójának édesapja, az - egyelőre - egyetlen Uchiha.
- És tudjátok már a nemét a kicsinek? - simogatta meg a hasamat Hinata.
- Még nem - válaszoltam kedvesen.
- És mi lesz a neve? - kérdezte az újdonsült férj.
- Hááát, azzal még gondban vagyunk - jöttem kissé zavarba - de titeket szeretnénk megkérni, hogy legyetek a gyerekek keresztszülei, persze csak ha ez vállalható nektek.
Naruto és Hinata szeme felcsillant.
- Tényleg?! Ezaaaz! Micsoda megtiszteltetés az újabb Uchiha generáció keresztszüleinek lenni! - örvendezett Naruto, közben pedig Hinata kedvesen mosolyogva köszönte meg a felkérésünket.
- Yuko - szólt hozzám kedvesen Sasuke - lassan pedig a tanúknak is szólnunk kell, hogy elvállalják-e, nem igaz?
- Tényleg! Bocsi, most mennünk kell, még meg kell beszélnünk valamit - mondam Hinatáéknak, majd Kakashi felé vettük az irányt.
A volt sensei éppen Sakurával beszélgetett kedvesen elvonulva a tömegből.
- Bocsi a zavarásért - szólítottam meg őket - de lenne egy kérdésünk Sasukéval.
- Igen? - kérdezte egyszerre a maszkos és a rózsaszín, egyből zavarba is jöttek.
- Lennétek az esküvői tanúink? - kérdeztük egyszerre.
- Még nem jelentettük be hogy összeházasodunk, majd a szülés után...ha lenne kedvedek... elvállaljátok?
- Hát persze! - ugrott a nyakamba Sakura.
- Mikor volt a leánykérés? - kérdezte Kakashi.
- Mikor kiderült, hogy terhes vagyok - mosolyogtam. - csak azért nem vertük nagy dobra, mert Narutóék most tartották az esküvőt, nem akartuk ellopni a showt.
- Értjük mi, világos - mosolygott Sakura is. - szóval tartsuk a szánkat amíg nem lesz meg a bejelentés, igaz?
- Kérlek! - néztem rá csillogó szemekkel.
Sakura sűrűn bólogatott, mi pedig hálás tekintettel mentünk vissza az ünnepelt párhoz.

3 hónappal később

- Mindjárt kint van, Yuko! Már nem kell sok! - borogatta be hűs vizes kendővel a homlokom Sakura.
- Haruno-san! - szólította meg az egyik szülésznő. - Ide nézzen! Hogy nem vettük eddig észre?
Sakurával mindketten az ultrahang monitorjára néztünk, ahol tisztán kivehető volt nem egy, hanem két kisbaba jelenléte.
- Sasuke! - szorítottam meg a kezét (végig ott ült mellettem).
- Meg tudod csinálni! - nyomott egy csókot a homlokomra.

Nem sokkal később két pici fiú boldog szülei lettünk.

- És mik lesznek a kicsik nevei? - jött be a szobába egy nővérke a gyerekek születési kivonataival.
Sasukéval egymásra néztünk, majd egyszerre mondtuk:
- Uchiha Itachi és Uchiha Nobu.
"Reméljük, a két nagybácsi nagyon boldogan figyel minket odafentről..."

Néhány hónappal később megtartottuk az esküvőt.
Egy szép fehér ruha volt rajtam, Sasukén pedig egy fekete öltöny. A kicsik a keresztszüleik kezeiben figyelték, ahogy a szüleik hivatalosan is eggyé lesznek. Természetesen Suigetsut is meghívtuk a lagziba.

- Egész életemben szerettelek - súgta a fülembe az oltárnál Sasuke.
- Én meg téged! - válaszoltam kuncogva.
- Akkor, húzzák fel a gyűrűket s csókolják meg egymást! - rendelkezett az anyakönyvvezető.
Mi pedig megtettük.

Azóta pedig szép lassan újra felépítjük az Uchiha klánt poraiból, s egy jobb és szebb ninja világ megalkotásán munkálkodunk.

S végtelenül szeretjük egymást, és a drága kicsi fiainkat, és őrizzük bátyáink emlékét. Amin keresztülmentünk az évek során Sasukéval, olyan erőssé tette azt a bizonyos köteléket, hogy minket már semmi sem tudna elválasztani. A kötelék, melyet régen úgy meg akart szakítani, örök...mindig is örök volt, s az is marad. Most végre olyan életünk lehet, amilyenre mindig is vágytam. Együtt Vele...s ezt életem végéig őrizni fogom.

VÉGE