Black Roses

-bevezető-

Harry egészen izgatottan várta a halloweeni bált. Mióta visszatért a Roxfortba, hogy befejezze a nyolcadik évét és le tegye a Ravasz vizsgáit az élet kezdett visszaállni a rendes kerékvágásba.

Az évfolyamtársainak a nagy része is visszatért valószínűleg a sajátjához hasonló okok miatt..

Igaz, hogy a ráirányított figyelem nem hanyatlott, inkább nőtt és a rémálmai sem múltak csak úgy el, de legalább már fellélegezhet, hogy semmilyen gonosz varázsló nem tervez az életére törni többé.

Szóval vissza a jelenbe. McGalagony mindenki nagy meglepetésére kettő héttel ezelőtt meghirdette széles mosollyal az arcán a Roxfort történelmében először rendezett Halloweeni Álarcos Bálat.

Ha ezek után a tanulók nem lettek volna elég izgatottak az ünnepség egyik meglepetése volt, a végére kihirdetett verseny ami nyereményt ígért annak a diáknak akinek szinte senki sem tudja kitalálni a valós identitását az álarc mögött.

Harryt nem nagyon mozgatta meg az egész parti ötlete, de a barátai meggyőzték, hogy még ez is jobb minthogy fent gubbasszon a Klubhelységben egy könyvel a kezében szomorkodva; ahogy tervezte tölteni szülei halálának az évfordulóját.

Ez volt az oka amiért most itt állt a szobájuk nagy tükre előtt egy királyfi jelmezben. Igen; egy királyfi jelmezben. Becsületére legyen szólva az egész Hermione hibája.
A fiúk megkérték őt, hogy intézze el a kettejük jelmezét is, hogyha már úgyis lemegy Roxmortsba a sajátjáért.
Nem számítottak viszont arra, hogy Hermione kiválasztja nekik a legnevetségesebb szereléseket.

Még így is jobban járt Ronnál aki a fürdőszobában dühöngött a saját egér jelmeze miatt. Szürke ruhája hátsó részéből kiálló hosszú farok és a feje tetején terpeszkedő két nagy egérfül már csak egy lapáttal tett az amúgy is omladozó dombra.

"Miért én vagyok az egér, te meg a király?!" Harry erre csak nevetett.

"Talán ha kifizetted volna neki, te kaphattad volna a jobbat." Ron megpróbálkozott a leglesújtóbb nézésével, de az arcára ragasztott mű bajuszkák elrontották a képet, egy újabb nevetést kicsalva Harryből.

Mikor végre készen álltak és Ron is belenyugodott abba, hogy a mai estét rágcsálóként fogja tölteni, elindultak végre a Nagy Terem felé aminek a bejáratánál Hermione, Neville és Luna várakoztak.

Hermione gyönyörű középkort idéző égszínkék ruhájában csak úgy tündökölt, míg a másik kettő valami furcsa összeöltözésben vehettek részt, mert Neville egy nagy piros csápos polipot képviselt, Luna meg egy tengeri csillag alakot akart felölteni, ha Harry jól sejtette.

Egyiküket se nagyon érdekelte a verseny, de a fiatalabb évfolyamokhoz tartozóknak szinte mind el volt takarva az arcuk vagy valami saját gyártású maszkkal, esetleg erős sminkeléssel fedték el valós kilétüket.

Harryt amióta először betette a lábát ide még tizenegy éves kisfiúként mindig elkápráztatta a Nagy Terem elvarázsolt égboltja, mégis szinte semmihez se lehetett hasonlítani azt, ahogy most felvolt díszítve.
A sötét csillagos ég alatt a szokott fehér gyertyák helyett kis, elő denevérek repkedtek töklámpásokkal a karmaik között, az asztalok telis-tele voltak mindenféle cukorkákkal és italokkal megtöltött faragott tökökkel amik elkezdtek huhogni, ha kivettek belőlük valamit. Valahonnan zene szólt mire szellemek százai táncoltak a diákok feje fölött. A padlót fekete bársony szőnyeg fedte le.

Talán ez mégis jó szórakozás lesz...

"Harry, Ron!" A két említett megfordult a hang irányába, de egy ismeretlen madárijesztővel találták szembe magukat. Egymásra néztek majd a madárijesztőre.