Első szerelmem..........[Szünetel]

Part 1

Mielőtt bele kezdenék mesélek magamról egy kicsit. Lina vagyok Franciaországban születem, de ha 2 évet éltem ott. Most Londonban élek az egypetéjű ikertestvéremmel. Sokan nem tudnak megkülönböztetni minket, de senkit nem is hibáztatunk érte. Csak azok tudnak köztem és Lola közt különbséget tenni, aki ismer minket közelebbről. Míg a tesóm szereti a focit addig én utálom. 19 éves vagyok és 12.osztályba járok, mert év vesztes vagyok meg mert megbuktam  5 osztályban. De szerencsére nem csak én vagyok a kivétel ugyan is az én legjobb barátnőm is évet ismételt miattam. Dórinak hívják kis kora óta itt él. Mi a barátságunkért bármit megtennék, ahogy egymásért is. Dóri szinkron úszó még én röplabdázom. Dóri majd nem minden hétvégén búlizni van így szombat estétől hétfő reggelig nem is szoktam látni. Na de ennyi is lenne a többi infó rólam és Dóriról ki derül a történtek közben. 

 Reggel lassan és óvatosan nyitottam ki a szemeimet és hagytam, hogy szokjam a napsugarakat amik beszürődtek a redőnyön át. Mikkor kelő képen megszoktam a napsugarakat és kifeküdtem  magam nagy nehezen felkeltem. Első utam a fürdőbe vezetett, ahol megmostam arcomat és fogamat is, mivel nem szoktam reggelizni. A fürdőből kijövet szekrényemhez léptem és a sok ruha közül kivetem egy mintátlan felsőt és egy világoskék farmer nadrágot. Miután felöltöztem és meg fésülködtem, beágyaztam és leültem íróasztalomhoz. Elakartam kezdeni rajzolni mikor csörögni kezdet a telefonom, amin barátnőm Dóri neve vilogot. Amint felvettem már köszöntött is.

-Szia -kiabálja, azt hittem megsüketülök. Nem tudom honnan van minden reggel ennyi energiája.

-Szia, mizus? -kérdezem ásítozva.

-Nem mond hogy most keltél! -parancsol rám.

-Már lassan egy órája fent vagyok csak szívatlak. 

-Akkor, jó. De készülj el, mert 5 perc múlva ott vagyok -még jó hogy ilyen közzel lakik hozzánk. 3 éve lakunk itt és azóta minden nap átjön hozzám vagy én megyek át hozzá ritkán.

-Jó. Mit csinálunk? -tudnom kell mik a tervei, hogy készítsek elő valamit vagy ne.

-Nyugi nem maradunk sokáig.

-Mi? Miért? Hova akarsz menni? -tényleg nem értettem, hova akar menni szombaton 7 órakor. 

-Tudod meséltem neked arról a focistáról nem régiben

-Igen, de hogy jön ő ide? -reméltem, hogy nem oda akar elrángatni.

-Nos, mind tudod néha be lehet menni megnézni az edzésüket és mivel ilyen hamar fent van eljőhetnél velem? -nem értem minek kérdezi meg mikor tudja mi lesz a válaszom ami nem más mint: 

-Biztos, hogy nem. Az ki van zárva -tiltakozom egyből.

-Léci. Csak eljössz velem és ennyi szóba se kel vele állnod, ha viszont úgy adodik, hogy muszáj lenne válaszolnod , akkor nem kel kertelned. Megegyeztünk? -ezek szerint még emlékszik mennyire utálom a labdarugokat. Nem azzal van bajom, hogy csapatban dolgoznak és egy labdát kergetnek másfél órán át, hanem a viselkedésükkel. Mindegyik egoista és azt hiszi mindent megkaphatnak. Persze biztos vannak kivételek, de nem hiszem, hogy sok van. 

-Jó legyen -bólintok rá, de remélem tudja, hogy csak miatta megyek bele. 

-Jó. Akkor lejössz, mert különben nem érünk oda 

-Jó csak fel veszem cipőmet és kabátomat -ahogy kiondtam már búltam is lábbelimbe és indultam kabátomért.

Amint leértem Dóri megölelt és mosolygot. Beültünk az  autójába és már indultunk is. Kb. 15 percet mentünk kocsival mikor is oda értünk. Nincs is messze. 

Sziasztok! Tudom ez egy kicsit unalmas, de ne vonj  le következtetést az első rész alapján. Későbbiekben jobb lesz. Mától hozni fogom a részeket, ugyanis be fejeztem az elöző történetet és egy kicsit meg is pihentem. Ha valamelyik nap nem jön rész az annak tudható be, hogy nem volt időm vagy csak elakadtam az írásban, vagy az álmodozásban. Ma hozzom este a második részt is.