Miután oda értünk egy stadion elé, bementünk és felmentünk a lelátóra. Ahhoz képest, hogy ez egy edzés voltak ott jó páran, voltak gyerekek és felnőttek is, de velünk egy korúak is.
-És hányas mezszámot viseli? -fordulok barátnőm felé, aki csak a pályát bámulja vagy is inkább őt.
-29-es ő fent játszik középen a közép pályás poszton -feleli ámulva.
-Értem, sokáig tart még az edzés? -ebben a pár percben rá jöttem, hogy azért nem szoktam meccsekre járni, mert halálra unom magam meg persze sok az ember is ott.
-Ne legyél türelmetlen csak nézd ahogy futkosnak a lábdával -és ezzel a kijelentésével megnyuktatott. Ezek szerint ő is úgy látja, hogy egy labdát kerget 11 ember 90 percen át. De godolhattam volna, hogy csak a játékosok érdeklik és nem a játékuk.
Edzés nézés után végre mehetünk haza vagy is azt hittem, de Dóri hirtelen meg állt és csak fülelte a hangokat.
-Mi van már megint? -idegeskedtem. Már nagyon otthon akartam lenni és nézni valami sorozatot.
-Csukd be a szád egy kicsit. Fülellem, hogy kik jönnek -világosít fel, hogy még is mit művel -ő az! -ki állt fel.
Egy kicsit vártunk és két futbalista jelent meg hirtelen. Az egyik a másik írányba ment még a magasabb sötét barna hajú fiú felénk jött és megállt Dóri mellett.
-Segíthettek valamiben? -kérdezi meg udvariasan. Hangjától valamiért össze rándult a gyomrom. Először azt gondoltam el fogom hányni magam, de nem rosszul voltam, hanem csak furán éreztem magam hirtelen.
-Csak egy képet szeretnék csinálni veled ha lehet. Egyébként Dóri Lenormand-nak hívnak -rakja össze szépen a mondani valóját és mutatkozik be udvariasan.
-Hát Dóri nagyon örülök, hogy megismerhetlek gondolom nekem nem kel bemutatkoznom. A képre vissza térve annyira nem sietek -mosolyog a lány felé kedvesen. Igaz csak oldalról láttam a mosolyát még is engem is mosolygásra késztetett, amit barátosném észre is vett. De szerencsémre nem tette szóvá.
-Meg csinálod a képet kérlek? -nyújtja felém telefonját. Válaszkép csak egy aprot bólintok. Mikor elkészült a kép meg néztem, hogy jó lett. Tökéletes lett a kép, de a szemeim leragadtak a focistán.
-Mi az? Ilyen rossz lett? -kérdezi nevetve Dóri és lép hozzám közelebb.
-Nem -rázom meg fejemet.
-Akkor csak szelemet láttál? -kérdezi viccelődve Kai. Mikor felnéztem, hogy egyenesen szemébe mondhassam mind azt ami bennem volt hirtelen levegőt venni is elfelejtettem. Mikor szemébe néztem a lábam a földbe gyökereztek és mosolyától majd elolvadtam. Megakartam szólalni, de nem tudtam magamon erőt venni meg nem is tudtam mit mondhatnék. Akkora hatással lett rám, hogy alig tudtam magamnak parancsolni.
-Akkor nem így nézett volna -szólal meg helyettem Dóri.
-Hát jó -sóhajt fel -viszont Dóri mint kéne tennem, hogy eláruld a nevét -tekintetét rám vezette, de én csak a mellettem álló lányra csúnyán néztem. Nem akartam, hogy elárulja nevemet. Dóri válasznak csak hol rám, hol a labdarúgót figyelte -Ha adok egy puszit meg bekövetlek instán elárulod? -kezdet alkudozni a fiú. Csak egy valami nem hagyott nyugodni, hogy minek kell neki a nevem. Dóri lassan elhúzodott tőlem és a magas alak mellé állt. És egyből szólásra nyitotta a száját.
-Igen, de előbb teljesitsd valamelyik igéretedet és elárulom a nevét -a közép pályás elő vette telefonját és oda adta a rajongója kezébe, aki megkereste magát és bekövette.
-Lina Briant a neve -a fiú csak bólintott és felvette telefonját ami nem rég elkezdett csörögni. Oda hajolt Dórihoz és egy hosszú arcra puszit adott neki és elsietett. A lány az csak ott állt elpirosodva, ha nem tudtam volna mi történt már hívtam volna a mentőket fulladás veszélyre hagyatkozva. Mikor végre magához tért el indultunk haza.
Egész úton nem szóltunk egymáshoz, ő valószínűleg még a hatások alatt volt én pedig egy kicsit haragudtam rá, amiért egy pusziért meg egy követésért elárult. Otthon én az ágyamba ültem és néztem messengeren az üzeneteimet, árulom meg a babzsákomon ült és néha felnézet rám. Mikor legközelebb rám nézet már megszólítottam.
Sziasztok itt is lenne a második rész. Ez is unalmas egy kicsit, de a többi rész izgalmasabb és lényegesebb lesz.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Első szerelmem..........[Szünetel]
Fantastik,,Nem értettem soha, hogy szerethetünk valakit sokkal jobban, mint saját magunkat.....amíg meg nem ismertem. Nem akartam be vallani magamnak, de a tetteim elárulták mennyire is fontos nekem." Egy lány elkíséri barátnőjét egy focista edzésére. A fo...