Első szerelmem..........[Szünetel]

Part 5

Mikor haza értem nem volt otthon Lola. Egy kicsit meglepődtem, hiszen nem nagyon szokott elmenni hétvégén. Miután levettem magamról kabátomat és a cipőmet elindultam a lépcsőn az emeletre. A szobámba belépve észre vettem valami nincs a helyén. Az ágyam be volt vetve, amit kivételesen most nem én csináltam. Az ágyam mellett lévő kis komodra nézve észre vettem, hogy eltűnt az ébresztő órám. Nem igazán törödtem ezzel, mivel biztos vagyok benne, hogy Lola vitte el vagy dobta ki. Egy kis pihenés után le zuhanyoztam és utána leültem tanulni, de még előtte megnéztem a médiát. Az Instagramba belépve nem várt értesítések fogadtak.

 masonmount követni kezdett. Ezzel még nem is volt gondom, de a másik már zavart.

kaihavertz29 követni kezdett.

Üzenetek között is felbukkant a fiú neve.

kaihavertz29 Szia, holnap rá érsz?

Hát ma már össze futottam vele szóval mind egy már. De minek kérdezte egyáltalán? 

-Szia, már itthon is vagy? - kérdezte drága testvérkém.

-Az edzésnek már 10-kor vége volt - adtam szűkszavú választ.

-Mit csinálsz ma? -érdeklődött.

-Mondjuk tanulók, mint minden vasárnap -nos igen. Minden vasárnap tanulással töltöm az időmet. Hétköznap csak a házit szoktam meg írni és a szóbelit csak hétvégén. 

-Oké, én viszont ma Mason-nél leszek és majd csak holnap jővök haza -nem értettem minek szól, amikor nagyon jól tudja, hogy nem kel közölnie mikor hol van vagy hol lesz. 

-Oké, de én megyek -és fel állva az iróasztaltól a táskámhoz mentem, ami a szekrények előtt hevert. Bele tettem a tanulni valóm és el indultam a szobám kijáratán. 

-Hova mész? -jogos a kérdése és talán titeket és érdekel, mivel azt mondtam, hogy tanulni fogok. Ez így is van, de nem itthon. 

-A bisztróba megyek, ami 5 percre van a csarnoktól -adtam tudtára, hová készülök. Ő válasznak csak bólintott és át ment a szobájába én pedig a lépcsőn indultam meg lefelé. Le érve az emeletről a cipőmbe léptem és magamra nyagattam a kabátom és célnak indultam. 

Mikor oda értem mosolyogva fogadott a tulajdonos, Róbert.

-Szia, mit kérsz? -jött is oda hozzám , amíg én le pakoltam szokásos helyemre. Van egy asztal ami messzebb van a többitől és az ablak mellett van. Még másoknak nem felel meg nekem addig  tökéletes. 

-Egy vaníliás shéket -kérdtem szokásos italomat. 

Mikor megkaptam rendelésemet neki is láttam tanulni. Hosszú órák elteltével a végére is értem, ezért elkezdtem olvasni. Már bele merülve olvastam, amikor valaki leült velem szembe. Akár mennyire is próbáltam figyelmen kívül hagyni nem ment, ezért fel is szólaltam.

-Tudod mások megkérdezik, hogy leülhetnek -mondtam miközben a könyvnek igyekeztem minden figyelmemet szentelni. Ez azonban nehezebb lett mikor válaszolt a tolakodó.

-Tudom, de nem hiszem hogy te vársz bárkire is -mondta az életem megrontója. 

-Te mit keresel itt? -emeltem rá tekintetemet.

-Csak erre jártam és gondoltam be ugrok inni valamit -mondta komolyan és egyszerűen.

-És pont ide kellett helyet foglalnod? -vontam kérdőre, hiszen máshova is tudod volna ülni.